Szóval én már mosolyogva ültem az ágyon. Bill könnyes szemekkel rohant oda hozzám.
- Kicsim, jól vagy? Minden oké? Mi történt? - kérdezte aranyosan.
- Szia. Jól vagyok, nyugodj meg. :) Nem tudom, hogy mi történt.. Valami belehasított a hasamba, aztán összezuhantam.. Utána furcsa érzéseim voltak, mindent hallottam, ami körülöttem történt.. Éreztem is.. Aztán egyik pillanatban lepergett előttem a életem, és elsötétült minden egy pillanatra. Valami furát éreztem, aztán a nagy csönd, és semmi... Utána felébredtem, szóval nemtudom mi történt velem. - meséltem hosszasan. - Mentek holnap koncertre? - mosolyogtam.
- Mii? - kérdezte Bill értetlenül.
- Mondom mentek koncertezni? - kérdeztem tőle mosolyogva, kicsit hangosabban.
- Jézusom.. Fanny kapaszkodj.. mondanom kell valamit. - mondta kicsit idegesen.
- Na, mondd, de ne ijesztgess. - néztem rá félve.
- Hát, csak annyi, hogy 2 hétig voltál kómában. - mondta könnyes szemekkel Bill.
- Ugye most csak viccelsz? - kérdeztem mérgesen.
- Nem, dehogy. Lemondtunk miattad minden koncertet, azért imádkoztunk, hogy nehogy valami bajod legyen. Aztán ma reggel.. - kezdett bele..
- Igen? -kérdeztem rá a történtekre
- Hát ma reggel leállt a szíved, és újrakellett éleszteni téged. - mondta halkan, utána gyorsan magához szorított. Én a gépre voltam kötve még mindig, és ahogy Bill közeledett felém egyre gyorsabban vert a szívem, ezáltal a pittyegés is gyorsabb lett.
- Ez megütött, de jól esik, hogy megöleltél. - mosolyogtam miután elengedtük egymást.
- Szörnyű volt ez a 2 hét. - szomorkodott miközben leült az ágyamra.
- Sajnálom, hogy ennyi galibát csináltam. - hajtottam a fejem a térdemre.
- Jajj, nem a te hibád. - mondta, majd bejött az orvos.
- Uram, kifáradna egy percre? Beszélnék Fannyval. - mondta komolyan
- Persze. - mondta kicsit idegesen, majd kiment.
- Hölgyem, úgy néz ki, hogy ön depresszióban szenved. Méghozzá egy igen érdekes fajtájában. Ez az, amely nem az ön lelkét bántja, hanem fizikai problémákkal jelentkezik. - mondta komolyan
- Én ezt nem értem, hiszen semmi nem történt az életemben, ami miatt depressziós lehetnék. - válaszoltam értetlenkedve. - Hiszen mindig röhögök.
- Mostanában sem? - kérdezte a doktor. - Mert pillanatnyi baj is kiválthatja.
- Ööö.. de van valami, ami miatt idegeskedtem egy picit. - mondtam.
- És mi az? - kérdezte a doktor.
- Muszáj elmondanom? - kérdeztem
- Igen, szükséges lenne minden infó. - válaszolta.
- Hát, a barátommal együtt voltam, de nem védekeztünk. Tudom, hogy felelőtlenség volt.. de elkapott minket a hév. - mondtam ki kerek-perec amit gondoltam, majd belepirultam.
- Akkor meg is van a probléma gyökere, de nyugodjon meg. Megvizsgálta önt a város legjobb nőgyógyásza, semmi probléma nincs. - mosolygott. - Holnap hazamehet, ha megígéri, hogy vigyáz magára. Ja és kb. fél óra múlva levesszük a gépről. - mondta és kiment. Én vigyorogva vártam Billt, de hiába, nem jött. Elaludtam.. arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja.
- Szia :) - mosolygott rám aranyosan a szerelmem.
- Szia. - köszöntem durcisan, amiért nem jött vissza időben.
- Ne haragudj. - mondta szomorúan.
- Jó. - válaszoltam közömbösen. - Merre voltál? - kérdeztem felemelt szemöldökkel.
- Vettem neked valamit. - csillant meg a szeme.
- Basszus, mondtam, hogy nekem semmi nem kell, csak te. - mosolyogtam.
- Nembaj, ezt most fogadd el. Oldalra fordította a fejem, és megláttam hogy egy hatalmas virágcsokor díszeleg az asztalon.
- De gyönyörű *.* - csodálkoztam
- Tetszik? - kérdezte aranyosan mosolyogva.
- Imádom! - öleltem meg, mire hallottam, hogy valami csipog az ágyam alatt.
- Ez mi volt? - kérdeztem.
- Tessék, ez is a tiéd. :) - mosolygott, majd ideadta a világoskék színű dobozkát. Kinyitottam..
- Jajj de cukííííí! - sikítoztam. Egyem meg!
- Azért azt ne :) - mosolygott Bill. A dobozban 2 hörcsög volt.
- Szürke törpikék. - vigyorogtam. Bejött a nővérke, mosolyogva.
- Jó napot. Látom, nagy az öröm, de sajnos elkell rontanom a dolgot. Kikell vinni a kórteremből. - mondta
- Rendben van. - mondta Bill. - mindjárt jövök, szólok Georgnak, hogy jöjjön érte. - mosolygott és megpuszilt, majd kiment.
- Jó nektek, szerelmeseknek. - mondta a nővérke, és leszedte rólam a pittyegő vackokat.
- Ennyi meglepit szülinapomra sem kaptam. :) - mosolyogtam.
- Gondolom :) - mosolygott és kiment. Amikor megpillantottam az ajtóban egy személyt, hatalmas vigyor ült ki az arcomra. Réka volt az. Odaszaladt hozzám és megölelt.
- Annyira hiányoztál!! - mondtam a sírás határán.
- Te is nekem! - könnyezett. - Hoztam neked valakit! - amint ezt kimondta, Bálint jött be hozzánk. Hatalmas sírás tört ki mind3munkból, alig birtuk abbahagyni. Bill jött be, azthitte valami baj van. De amikor meglátott minket, mosolyogni kezdett. ~ Hihetetlen mennyi szeretet van bennük. ~ gondolta magában.
- Az orvos elmondta, mi volt a baj. - mondta Réka nekem, magyarul. Bálint figyelmesen hallgatott. - Jólvagy? - kérdezte Réka.
- Persze, minden ok. - válaszoltam.
Georg is ittvan. - mondta Bill, mivel nem értette, hogy miről van szó.
- Ohh, akkor itt ez egész csürhe. xD - vigyorogtam
- Az agyad a régi, az a lényeg. - mosolygott Réka, mire nevetésben törtünk ki.
- Gustav és Tom? - kérdeztem tőlük
- Betegek, nem akarták, hogy elkapd. - mosolygott Bálint. - De üdvözölnek téged.
- Oké :) - mondtam, amikor bejött a nővérke szólni, hogy látogatási idő vége :(
- Dejó. - motyogtam. - De ugye Bill maradhat? - kérdeztem.
- ersze, a másik ágy neki van fenntartva. - mosolygott, és kiment.
- Akkor mi megyünk, jók legyetek! Holnap tali! - mondta Réka és kituszkolt mindenkit a szobából.
- Jólvan, sziasztok. - mondtam, majd Bill felé fordultam.
- Szeretlek. - mondtam neki halálosan szerelmes szívvel.
- Én is nagyon szeretlek. - odajött hozzám és megcsókolt. Elmentem zuhanyozni, majd beszélgetés és vacsi után elaludtunk. Eközben otthon, Tomék rendet csináltak, összeszedték a cuccainkat, merthogy holnap megyünk haza, Berlinbe, végre. A pakolás végeztével mindenki a saját szobájába vonult és aludni próbáltak. Kb éjjel fél1kor veszekedésre ébredtek a 3. szinten tartózkodó emberek.. Tom és Réka összevesztek, elég csúnyán. Tom kapott egy smst valami csajtól, hogy jó volt vele délután. Réka kiborult, sírt, kiabáltak mindketten. Tom csapkodta az ajtókat, Réka csak csendben ült, majd bement a szobába, és leült Tom mellé.
- Miért? - kérdezte Réka könnyes szemmel.
- Sajnálom. - mondta Tom, rekedtes hangon, majd felállt, de a lány visszahúzta, ledöntötte az ágyra, csókolni kezdte, és..
- Köszönöm, hogy megmutattad, mi az igazi szerelem. - mondta Tom, kb. 1 óra múlva.
- De ezzel még nincs minden rendben, remélem azt tudod. - mondta Réka szúrs szemmel.
- Persze, tudom. - válaszolta Tom, majd átölelte a lányt, és elaludtak..