Hamburg felé tartottunk, a fiúk után..
A kocsiban zenét hallgattunk, alig beszélgettünk. A sofőr próbált velünk beszélgetni, de mondott kb 4 mondatot és feladta, mert egyikőnk sem válaszolt a fogyatékos kérdéseire. Meg ugye bevolt dugva a fülünk xD Réka hirtelen belém kapaszkodott, azt mondta szédül, hányingere van.. Izgult. Megkellett állnunk, mert hányt. Miután megnyugodott, folytattuk az utat. Elaludtunk, és a sofőr ébresztett minket, hogy megérkeztünk a hotelbe. Kipakoltunk az autóból, felmentünk a szobába, és becuccoltunk. Aztán elindultunk a városba, nyomokat keresni. Meg is találtuk az elsőt :) Megláttam egy plakátot, óriási felirattal. "TOKIO HOTEL KONZERT, HEUTE ABEND" :)
- Ez az! - mondta Réka, és gyorsan felírta a címet.
- Felkellene hívnunk őket, hogy mi a helyzet.. - vetettem fel az ötletet.
- Ok. Hívod vagy hívjam? - kérdezte
-Hívom én :) - válaszoltam, majd bepötyögtem Bill számát, és vártam.
- Hallo? - szólt bele Bill
- Szia! Miujság drága? Hogy vagytok? - kérdeztem
- Sziia Fannii.. :) - örvendezett Bill. - Nem sok minden van, készülődünk az estére. :) És veletek? - kérdezte
- Itt semmi. Kint vagyunk a városban, és unatkozunk. Hiányoztok. - mondtam szomorkás hangon.
- Ti is nekünk. :( - válaszolta Bill
- Amúgy merre vagytok? - kérdeztem
- Hamburgban, egy tök faja hotelben :) - válaszolta, de hallottam, hogy mosolyog.
- Melyikben? - kérdeztem tőle
- Miért kérded? - kérdezte érdekes hangon
- Csak kérdezem, szinte semmit nem tudunk, hogy most merre jártok. - válaszoltam.
- Jah.. Hát a Hotel Hafenben :) - mondta. Itt mosoly ült ki az arcomra.. :D
- Értem. Na de figyelj, most megyünk haza, majd még otthonról felhívlak, ok? - mondtam neki
- Okés. Vigyázzatok magatokra, puszi, sziasztok. - mondta, és letette.
- Hallod nyert ügyünk van! :D - sikítoztam Rékának magyarul
- Mert? - kérdezte nevetve
- Mert ugyanabba a Hotelbe mentek, ahova mi! :) - kiabáltam :D
- Jajj, de jóóó! :D - mondta, és húzott a hotel felé. Útközben kitaláltuk, hogy kilessük a fiúkat, mikor mennek el, és a koncert végére belopózok a szobájukba. Amikor visszaértünk, Réka kiderítette, hogy melyik szobában vannak a fiúk. Egy emelettel felettünk voltak. Én sajnos nem tudtam kulcsot szerezni, de szétnéztem a szobában, és szerencsére olyan teraszok voltak, amiket csak egy rács választott el, szóval arra gondoltam, hogy átmászhatok ott :D Réka meg megy a koncira.. :) Beszéltem a recepciós csajszival, és felköltözhettünk a fiúk mellé. Úgyértem az ő szobájuk mellé :D Kipakoltunk és rendeltünk kaját. Megettük és mire végeztünk, már 6 óra volt.
- Basszus, jól elment az idő. - mondta Réka
- Jaja. Nagyon gyorsan megy mostanában.. - válaszoltam.
- Szétkéne nézni, hogy merre vannak a fiúk. - mondta Réka, majd kikukucskált a kulcslyukon. - Eddig semmi.. - állapította meg, majd egy picit megnyitotta az ajtót, kinézett, de gyorsan be is zárta, mert meglátta a fiúkat, amint mentek a lift felé.
- Basszus, de megijedtem. Mivan? - kérdeztem tőle.
- Most mennek el. Akkor készülődök énis. - mondta a szőke. - Alig birom ki, hogy ne menjek oda hozzá :S - nyavalygott.
- Nyugi, este már együtt lesztek, csak sikerüljön a tervünk. :) - mosolyogtam. - Na, menj készülődni.
- Ok, megyek. - mondta és bement a fürdőbe. Én addig átmásztam a Bill teraszára, szerencsénkre nyitva hagyta az ablakot, szóval könnyű dolgom volt. :) Teleszórtam
az ajtó előtt és az ágyat rózsaszirmokkal, pár helyre raktam egy-egy gyertyát is (tudtam, hogy Bill szereti az ilyeneket.. :] ) És a szoba közepére raktam egy papírt, amire felírtam, hogy "Már vártalak.." :) ~ Itt tutira megtalálja.~ gondoltam magamban. Ezek után visszamásztam Rékához a mi szobánkba, de ő már nem volt ott.
- Hol vagy? - kérdeztem tőle telefonban.
- Már a konci felé vettem az irányt, bocs, hogy nem szóltam, csak annyira izgulok, hogy elfelejtettem írni neked. - mondta izgatottan
- Semmi gond. :] - válaszoltam. - Én meg telepakoltam a szobát rózsaszirmokkal, meg kiraktam neki egy feliratot hogy már vártalak :D - mosolyogtam
- Ohh, ügyes vagy :) Gyorsan végeztél, még csak 9óra. - mondta boldogan
- Jaja. Figy, ha vége a koncertnek, azonnal hívjál fel, hogy mivan, meg hogy mikor indultok, ok? - kérdeztem
- Okés, majd mondom Tomnak is, hogy szóljon rám. - mondta. - Na de most már ittvagyok a koncertház előtt, szóval leteszem, és igyekszem nem elrontani a dolgokat:D
- Rendben van, majd hívj. Szija. - mondtam és letettem. Elmentem fürdeni, meg csináltam egy alapsminket, megcsináltam a hajamat, és ennyi. Felvettem egy cuki Billes pólót, meg egy rövidnacit, rendeltem kaját, amit aztán nagy nehezen átvittem a teraszon Bill szobájába.
- Huhh.. végre kész. - sóhajtottam egy nagyot, mire elkészültem. Bekapcsoltam a laptopom, és neteztem.
Eközben Rékánál...
Bejutott a backstage-be, nemtudom hogy csinálta, de sikerült neki :D Szóval ott volt a színpad mögött, és várta a fiúkat. Amikor hallota a rendezőket, hogy 5 perc és kezdés, meggondolta magát, és bement a rajongók közé, az első sorba középre, ahol Tom biztosan észreveszi majd. Fél10. Hirtelen elsötétült minden a koncerttéren, harapni lehetett a levegőt, annyira meleg volt, és a füstgépek csak szórták a füstöt. A rajongók sikítoztak, a legtöbb Billnek vagy Tomnak szólt. Ekkor megszólalt egy ismerős hang.. "Die Straßen leer, ich dreh mich um".. Bill énekelni kezdett, de még mindig sötét volt. A rajongók egyre hangosabban sikítoztak, Réka csak állt, figyelt, és várt. Végre felkapcsoltak pár lámpát, ami a színpadon ékeskedett.. Tokio Hotel logója volt.. Sikítások közepette minden kékben, zöldben és lilában úszott.. Amikor a rajongók végre megpillantották Billt, aki énekelt, Tomot és Georgot gitárral a kezükben, és Gustavot hátul a doboknál. Réka könnyezni kezdett, amint meglátta szerelmét. Csak állt ott a tömegben, körülötte mindenki ugrált, kiabált, vagy énekelt. Eljátszottak kb 3 számot, mire Tom meglátott egy ismerős arcot a tömegben. Réka volt az. Tom leblokkolt egy pillanatra, azt hitte, képzelődik, ezért elfordult, és játszott tovább. A Wir Sterben Niemals Aus végén 5perc szünetet kért, és lementek a színpadról.
- Mi a baj? - kérdezte Bill
- Réka itt van. - mondta Tom megkövülve, majd leakart menni a rajongók közé, hogy felhozza a lányt.
- Mivan? - kérdezte Georg meglepetten
- Azt mondta ittvan Réka!! - mondta Gustav.
- Jóvanna. - mondta Georg. Bill folytatta.
- Bolond vagy?Hogy lenne már itt? - kérdezte Bill
- Ott volt a tömegben az első sorban középtájon, mondom!! - mondta Tom.
- Jólvan, majd megnézem, de most menjünk vissza. - mondta Bill, mire vettek egy nagy levegőt, és visszamentek a színpadra. Bill énekelni kezdte a "Wo Sind Eure Hände"-t, és szemeivel Rékát kereste. Meglátta, mire Réka csak ennyit kiabált: SZIA!. Bill mosolygott, majd a kezével intett, hogy induljon el a színpad mögé. Réka átverekedte magát a tömegen, és kb. 10 perc múlva már a színpad mögül figyelte az eseményeket. A Wir schliessen uns ein volt az utolsó dal, amit a srácok játszottak. Bill megköszönte a mai estét a rajongóinak, és lejöttek a színpadról. Tom odarohant Rékához.
- Te mit csinálsz itt?? - kérdezte Tom kikerekedett szemekkel, majd megölelte a lányt, és megcsókolta.
- Jöttem hozzád.. :) - válaszolta Réka a csók után mosolyogva. - Gyere, beszélnünk kell. - mondta Réka, és elhúzta a fiút a többiektől. Bill, Gustav és Georg lehűhötték magukat és átöltöztek. Réka addig elmondta Tomnak, hogy én Bill szobájában várom a fiút, meglepivel.
- Jólvan, nem szólok neki! - mondt Tom mosolyogva, majd magával húzta a lányt az öltözőbe, ahol elment zuhanyozni gyorsan, átölözött, és már indultak is a hotelbe.
- Fanni nem jött, ugye? - kérdezte Bill reménykedve
- Nem, sajnos nem. - mondta Réka szomorúan. - Nem akart megzavarni titeket, de én tudtam, hogy nem birnám ki Tom nélkül. - mosolygott itt a fiúra. Bill sóhajtott egy nagyot, majd szomorú mosoly ült ki az arcára. Visszaértek a hotelbe, és beültek vacsizni.
- Hulla vagyok. - jegyezte meg Gustav
- Énis. - mondta Georg, ezzel felálltak, és felmentek a szobába.
- Te jó ég!! - mondta Réka, majd hirtelen felpattant a székről. - Mindjárt jövök! Várjatok meg légyszi! - mondta könyörgő szemmel, majd elviharzott.
- Ennek meg mi baja? - kérdezte Bill
- Sztem megjött neki.. - vigyorgott Tom :D
- Az lehet :D - nevetett Bill is :) Réka elfelejtett nekem írni, szóval most a wcből felhívott, hogy már a hotelben vannak, nemsokára mennek fel. Én gyorsan kikapcsoltam a laptopot, meggyújtottam azt a pár db gyertyát, és lekapcsoltam a lámpákat, behúztam a sötétítőt is, hogy tök sötét legyen. Írtam Rékának, hogy jöhetnek fel.
- Na , menjünk már! - mondta Réka, és felállt, majd elindult felfelé.
- Oké. - mondta Bill mosolyogva. Felértek a szobába, Tom és Réka kézenfogva mentek, Bill csak mosolyogva nézte őket, hogy mennyire aranyosak. Bementek a szobába, és Bill előszedte a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Belerúgott valami papírba, nem tudta mi az, így felvette, és telefonjával rávilágított. "Már vártalak" olvasta a feliratott. Mosolyra húzódott a szája, de nem értette, mivan most. Meglátta a gyertyákat, és a rózsaszirmokat.. Nem tudta mi történik. ~ majd reggel szétnézek. ~ gondolta magában :) Levette a felsőjét meg a gatyóját, és boxerben beesett az ágyba.
- Auuu! - nyögtem fel, mert Bill belekönyökölt az oldalamba :D
- Jézusom!! Kivagy? Hogy kerültél ide?? Menj ki!! - kiabálta Bill, mire én felkapcsoltam egy kis lámpát.
- Fanni??!!!!!! - nézett rám boldogan, meglepődve. - Mit keresel itt? - kérdezte nevetve, majd megölelt, de úgy szorított, hogy alig kaptam levegőt.
- Jöttünk utánatok Rékával, de így nemtudok beszélni, megfojtasz :D - nevetgéltem
- Jajj, bocsi. Annyira hiányoztál.. - nyafizott a szerelmem, és elmosolyodtam, majd megcsókolt.
- Nekem is hiányoztál. - válaszoltam mosolyogva.. majd megcsókoltam, és..