Hol vagytok?
Tom: Ma itt vagyunk Hamburgban (július 24.)

Mit csináltok?
Bill: Egy fotózáson vagyunk az ID magazin számára.

Beszélnétek nekünk az új terveitekről?
Bill: Ez az első angol albumunk. Ez az első és a második német lemezünkről származó dalok keveréke, és angol fordítása. A felvételük nagyon különleges élmény volt számomra. A többiek a szabadidejüket töltötték (mindenki morog xD), hiszen nem szükséges a zenét újra felvenni, ám nekem be kellett mennem a stúdióba, hogy a dalokat angolul is felvegyük. A tökéletességre törekszem, és azt szerettem volna, ha a dalok úgy hangzanak, mintha egy anyanyelvű embertől származnának, és nem úgy, mintha egy német próbálna angolul énekelni. Ez eltartott egy ideig, de nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel. Nagyon büszke vagyok arra, hogy megcsináltuk ezt az angol albumot.
Tom: Vagy egy különleges UK-verzió is, melyre 2 extra dalt is hozzáadtunk: "Live every second" és "Raise your hands".

Vártok egy olyan jövőre, ahol számítógépek olvasnak a gondolataitokban, és nem kell billentyűzetet használni?
Bill: Ez könnyebbé tenné az életet, nem igaz?

Mit szeretnétek most viselni?
Tom: Ami most rajtam van.
Mindenki: Pontosan.

És mi van most rajtatok?
Georg: Fekete farmert viselek, és fekete pólót, rajta egy koponyával.
Tom: Rajtam kék farmer van, kék XXL póló, és kék sapka.
Gustav: Világoskék farmer, piros póló fekete koponyákkal, és fekete sapka.
Bill: Egy piros póló David Bowie-val, sötétkék farmer, vörös és fekete cowboy csizma, bőröv egy koponyával, és fehér bőrkabát.

Miért gondoljátok azt, hogy Donald kacsa tunikát hord, és nem nadrágot? (ez a kérdés is honnan jött... xD -szerk.)
Tom: Talán mert a se veled-se nélküled kapcsolata miatt Daisy-vel. Talán csak kifáradt, mert Daisy rosszul kezelte. De ő nem segíthet ezen, az embernek ellenőriznie kell az esélyeit a többi hölgynél is - vagy csak szereti megmutatni magát.

Milyen zenei képzésben részesültetek? Játszottatok bármilyen más érdekes hangszeren?
Gustav: Akkor kezdtem el dobon játszani, amikor még nagyon kicsi voltam - 5 éves korom körül lehettem. Mindenhol úgy játszottam, mintha dobolnék - az asztalnál, az asztal alatt, a kanapén - szóval a szüleim hamar zeneiskolába küldtek emiatt.
Bill: Sosem voltak énekóráim.
Tom: Nálunk a nevelőapám mutatott meg pár pengetést a gitáron - ettől a pillanattól kezdve tanultam meg mindent, a gyakorlásnak köszönhetően. Az én esetemben ez kidolgozva volt - de amikor Georg basszusgitározik, tökre úgy hangzik az egész, mintha életében nem vett volna gitárórákat.
Georg: Nagyon vicces. Akkor kezdtem el basszusgitáron játszani, amikor 11 vagy 12 éves voltam, és zeneiskolában tanítottak meg rá.

Ha most sok zenei kollegáitok ott lenne veletek, és arra kérnének titeket, hogy játszatok el nekik egy számot -méghozzá megbeszélés nélkül- melyiket választanátok?
Gustav: "Break away".
Tom: "Raise Your Hand".

Most legyetek őszinték, csaltatok az előző kérdésnél?
Bill: Nem, ez a 2 dal a kedvenc élőben játszott számunk.

Mi volt az utolsó dolog, amit elküldtetek a saját üzenet rendszeretekben?
Gustav: Ne felejtsd el a konferenciahívást.
Bill: Hívd a menedzsert!
Georg: Vegyél tojást.
Tom: Az utolsó dolog, melyet Georg írt, és olvastam: A probléma annyi volt - hogy a gitárosunk barátnőjének ment az üzenet!
Georg: Ohhhhhh!
(Ford.: GTH)