Előző rész: Réka és én ott hagytuk a fiúkat, mondván, hogy nekik így jobb. Bill és Tom sírva integettek, hogy menjünk vissza, de nem hallgattunk rájuk.. Felszálltunk a gépre, ami egyenesen hazahozott minket Magyarországra, ebbe a falucskába a város szélén. Azóta mindketten hihetetlenül rosszul vagyunk, már nem tervezgetünk utat TH koncertre, szobáink falát nem ékesítik a fiúk poszterei..

Én csak 2 emléket tartok magamnál. Egy CD-t, amin a fiúk dalaik vannak - Devilish korszakból -, Billtől kaptam.
Egy képet, amin Billel forrón öleljük egymást. Rékánál 2 fénykép van, egy amin Tommal vannak, és egy, amin mind a nyolcan rajta vagyunk.
Igen, nyolcan. Bill - én,Tom - Réka, Gustav - Jessica, Georg - Samara. Gustav 2 hét találkozgatás és ismerkedés után összejött Jessicával, azóta jól elvannak-szerintem.
Gustavval néha levelezgetünk, leírja, hogy vannak, mit csinálnak majd. Én ugyanígy leírok neki mindent. Hiányoznak a fiúk, de nekik most a koncertekre-interjúkra kell koncentrálniuk, nem ránk, lányokra.
1 hónap telt el az utolsó találkozásunk óta, de néha úgy érzem mintha egy év lenne. Rékával minden nap beszélünk róluk, rólunk.
Alig mozdulok ki a szobából.. csak ha kaja kell, vagy a wc. :) Anyu tudja mi bajom, próbál vigasztalni, de nem tud. Ez csak ránk tartozik.
Hülyének tartotok, amiért otthagytuk a fiúkat? Biztosan. De szerintem a helyünkben ti is ezt tettétek volna.
Így a srácaink csak a zenének élnek.
Azért, amit felépítettek, amit maguk alkottak, amiért harcoltak. Újra a mi srácaink.
A mi magdeburgi fiúcskáink, akik a szemünk előtt nőttek fel. Akik velünk együtt nőttek fel.
Akikről mindent tudunk és mégis szeretjük őket.
Akikkel együtt tudunk nevetni, sírni.
Akikért egy világ szorít és imádkozik, ha bajban vannak.
Akiknek az életét kívülről fújjuk, mégsem unjuk meg.
Akikről könnyes, édes-keserű mosollyal nézünk meg egy-egy gyermekkori képet.
Akikkel együtt énekelünk, ha halljuk a dalaikat.
Akiknek egy emberként sikít több ezer rajongó a koncerteken.
Akik nélkül nem tudnánk elképzelni egy napot sem.
Akiknek a képei onnan, a falainkról mosolyognak ránk.
Akiktől totál boldogok vagyunk, ha egy koncerten a szemünkbe néznek, vagy megérintenek.
Akiknek a világot jelentjük. Akik a világot jelentik nekünk.
A mi magdeburgi srácaink.
Bill Kaulitz-Trümper, Tom Kaulitz-Trümper
Georg Listing, Gustav Schäfer. A Tokio Hotel. =)