Tom és a többiek röhögve robbantak be a szobánkba.
- Ébresztő álomszuszékok!! - kiáltott Georg, miközben Tom lehúzta rólunk a takarót.
- Mi a fenét csinálsz? - kérdeztem álmosan.
- Keljetek fel, megyünk a városba! - mondta Réka.
- Oké kelünk már! - mondta Bill.
- Van 20 percetek, hogy elkészüljetek! - mondta Gustav.
- Okok, akkor én lefoglalom a fürdőt! - mondtam Billnek.
- Nem hinném, megyek veled én is! - nevetett álmosan, majd bementünk a fürdőbe, lezuhanyoztunk, Bill megigazította a haját és a sminkjét, majd felöltöztünk és már készen is álltunk a csavargásra.
Szétnéztünk, hogy van-e valami rendezvény a városban, semmi érdekeset nem találtunk, így beültünk egy kajáldába.
- Mit akartok enni? - kérdeztem a többiektől.
- Nem is tudom. Én valami sajtos kajára vágyom. - mondta Gustav.
- Én salátát akarok. - jelentettem ki.
- Ja, ez jó ötlet. - mondta Bill. - Mivan, felcsaptál vegának?
- Lehet. - mondtam gúnyolódva.
Réka és Tom kínait rendelt, Georg valami natúr csirkemell szerűt, Gustav rántottsajtot, mi Billel salátáztunk. Mindenki ivott 2-3 pohár pezsgőt, így jó volt a hangulat.
- Öhhmm.. szép dolog a szerelem, de szerintem ezt a szállodában rendezzétek le! - szólt Georg a smároló Tomra és Rékára.
- Oké, bocs. - mondta Réka.
- Figyelitek, milyen könnyen belement? :P Már tudja mi vár rá! :P - szólalt meg Tom.
- Haha! - mondta Réka, majd egy kisebb pofont adott Tomnak, mire kitört belőlünk a nevetés.
Gustav csendben figyelt egy lányt a másik asztalnál. Odaültem mellé, mivel Tom és Georg wc-re mentek, Bill és Réka cigizni.
- Ha tetszik, menj oda hozzá! - mosolyogtam.
- Áhh, lehet hogy a barátját várja. - mondta a fiú szomorkásan.
- Ha nem mész oda sosem tudjuk meg! - mondtam neki, mire felállt és odament a lányhoz.
- Szia. - köszönt Gustav. - Leülhetek?
- Szia, persze. - mosolygott a lány kedvesen.
Hosszú, hullámos szőke alul fekete haját hátradobta, gyönyörű zöld szemeivel a fiút bámulta.
- A barátodat várod? - csapott bele Gustav a közepébe.
- Igen, őt. :) - mondta a lány mosolyogva.
- Értem. Ugye nem baj, hogy idejöttem? - kérdezte Gustav félve.
- Nem, dehogyis. Daniel nem féltékeny típus. - mondta a csajszi.
- Akkor jó. Mi a neved? - kérdezte Gustav.
- Jessica. A tiéd meg Gustav. :) - mosolygott Jess.
- Igen. :) Azt hiszem csörgött a telefonod.. - mondta Gustav az asztalon lévő telefonra mutatva.
- Tényleg, köszi, hogy szóltál, rezgőn van én meg nem hallok. - nevetett Jess, miközben a telefonját nézte.
- Sms.. - mondta a lány.
- Akkor azt hiszem nekem mennem kell. - mosolygott Gustav, mire a lány könnyes szemmel ránézett.
- Hé, Jess, mi a baj? - kérdezte Gustav ijedten.
- Szakított! Pont az 1. éves évfordulónkon!! - tört ki szegény lányból a hatalmas sírás.
- Úristen, sajnálom! - mondta Gustav.
- Te is pont a közepébe pottyantál bele.. - mondta Jessive szipogva, mire Gustav odaült mellé és átölelte.
- Sajnálom! Nem értem hogy lehet valaki ennyire szemét! - mondta Gustav.
- Érezhető volt már, az utóbbi időben nem igazán jöttünk ki egymással. - mondta Jess szomorkodva.
- Jajj, jó, de ez akkor is szemétség. - mondta Gustav.
- Azt hiszem jobb, ha most hazamegyek. - sírdogált a lány.
- Hazakísérhetlek? Nem akarlak ilyen állapotban elengedni.. - mondta Gustav.
- Persze, jól esne. - mosolygott Jess.
- Végre egy mosoly :) Pillanat, szólok a többieknek, hogy elmegyek veled. - állt fel az asztaltól Gustav és odajött hozzánk.
- Na mivan? - kérdeztem.
- Minden ok, de hazakísérem, mert sír, majd mesélek, és kössz. - mondta Gustav majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Szívesen. :) - mosolyogtam.
- Mi volt ez? - kérdezte Tom.
- Semmi, lehet lesz barátnője, csak egy kis bátorításra volt szüksége. - mondtam.
- Értem, akkor végre mindenkinek lesz nője.. - mondta Tom.
- Jaja. Amúgy Bill hol van? - kérdeztem.
- Rékával elmentek sétálni... - mondta Georg.
- Óó, hova szarjak.. mit akar ez a liba Billtől? - kérdeztem mérgesen.
- Nem tudom, de elég jóban vannak. - mondta Georg.
- Pff.. - puffogott Tom. - Fanny, mit szólnál ha mi is jóban lennénk?
- Hát én benne vagyok! - nevettem.
- Lehet így megtanulnák, hogy ki kivel jár.. - mondta Tom.
- Jah. - helyeseltem.
- Na, nekem mennem kell Samarához, majd jövök. Csak okosan! - kacsintott Georg. - Csá!!
- Hello! - köszöntünk.
- Na, lelépünk? - kérdezte Tom.
- Persze, mehetünk. De a kaját kifizetem, úgyhogy várj meg kint. - mondtam Tomnak.
- Cöhh, ne legyél már hülye, majd én fizetem. - ondta mérgesen Tom.
- Jajj, akkor felesbe! - mondtam idétlenül.
- Úgy esetleg. :) - mosolygott Tom.
Kifizettük a kaját, elindultunk a szálloda felé. Tom átfogta a derekamat, én is átkaroltam, így sétálgattunk, amikor megláttuk Bill és Rékát egy parkban ültek. Tom magához húzott, így mentünk oda hozzájuk.
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Hello. Mizu? - kérdezte Réka szemeket meresztgetve rám.
- Semmi különös, sétálgatunk. Veletek? - kérdeztem Billre nézve.
- Semmi. - mosolygott. Dumálgatunk. Itt elengedtem Tomot és idegesen megfogtam Réka karját és elhúztam a fiúktól.
- Hé ez fáj! - mondta félve.
- Nem érdekel! Mégis mi a jó ***** eget gondolsz magadról? - kérdeztem mérgesen.
- Mert? Most mi bajod? - nézett rám Réka értetlenül.
- Nagyon jól tudod, hogy mi a bajom! - morogtam. - Mi a francot akarsz te Billtől b**dmeg?
- Én nem akarok tőle semmit! - mondta Réka.
- Igen? Akkor remélem megtudod azt magyarázni, hogy mi a szarért vagytok állandóan kettesben! - kiabáltam magyarul, amit szerencsére a fiúk nem értettek, de Tom sejtette, hogy mi a téma köztünk, így csak mosolyogva beszélt tovább Billnek.
- Ide figyelj, nem hittem volna, hogy ezt pont neked kell majd magyaráznom, de Fanny szerelmes beléd, és szarul esik neki hogy mindig Rékával vagy kettesben. A másik meg az, hogy nekem sem a legjobb.. - mondta Tom.
- Jó, én tudom és sajnálom, de hát nem tudok mit csinálni mikor Réka mindig elhív dumálni, meg tőlem kér tanácsokat.. Nem akarom megbántani. - mondta Bill.
- Akkor majd ezt vele beszélem meg, amúgy meg miről szoktatok beszélni? - kérdezte kíváncsian Tom.
- Hát legfőképpen rólad, megy hogy ő szeret téged és hasonlók. :) - mosolygott Bill.
- Aha, oké. - mondta Tom.
Én még kiabáltam egy sort Rékával, amikor is megcsörrent a telóm.
- Szia anya! - köszöntem.
- Szia kicsim, holnap jöttök haza egy hónapra. Már megvannak a repjegyek! - mondta boldogan anya.
- MI?! Holnap? Egy hónap? Előbb nem tudtál volna szólni? - kérdeztem idegesen.
- Mert most vettük meg a jegyeket. - mondta.
- Oké akkor megyek pakolni. - mondtam anyának.
- Ok, 9:15kor megy a gép, szóval olyan fél12 körül ott leszünk értetek! A többit tudjátok. Sziasztok. - tette le a telefont.
- Réka holnap negyed10kor megy a gépünk haza, egy hónap, szóval menjünk pakolni. - mondta Rékának, majd otthagytam őt, elindultam egyedül "haza".
A többiek csak nézték, ahogy eltűnök a sarkon. Tom fejcsóválva Billre nézett, majd meglökte. A fiú összeszedte a cuccait a padról és utánam futott. Megindult Réka is, de eszébejutott, hogy Tom ottvan, így hát inkább megfogta Tom kezét és elindultak sétálva. Bill hamarosan utólért, és csak szótlanul sétált mellettem.
- Ne haragudj. - mondta halkan.
- De haragszom. Mindig Rékával vagy elfoglalva, együtt vagytok stb.. Akkor miért nem vele jársz? - kérdeztem. A sírás már folytogatta a hangomat. - Mellesleg holnap hazamegyek. Egyedül, vagy Rékával, de megyek.
- Ne már! Komolyan? - kérdezte Bill.
- Komolyan. - álltam meg a szálloda előtt. - És most, ha nem haragszol pakolnom kell.
- Jólvan, csak ne így váljunk el.. abba belehalnék. - mondta Bill és megölelt.
Magamba szívtam az illatát, majd eltoltam magamtól és felmentem a szobába. Pakolás közben eleredtek a könnyeim, azon gondolkoztam, talán ez az utolsó nap amit vele töltök. Nem akartam visszajönni. Szerelmes voltam, de nagyon fájt, hogy Bill ennyire furcsán viselkedik velem. Gyorsan bepakoltam a cuccaimat, és elmentem zuhanyozni. Bill bejött a szobába és leült az ágyra. Amikor láttam, hogy ott ül, szótlanul odamentem hozzá és a fülébe súgtam:
- Ich liebe dich.. - mondtam könnyezve, mire ő csak megölelt, és hátradőltünk.
Így feküdtünk mozdulatlanul..
- Haragszol? - kérdezte.
- Igen. Szarul esik hogy mindig vele vagy.. - válaszoltam, majd magamra húztam a takarómat.
- Ha semmi nem megy többé, akkor angyal leszek-csak neked.. - súgta nekem Bill.
- Elrepülünk messze innen, és soha nem válunk el.. - folytattam, mire megcsókolt.
- Bocsi, de aludnom kell.. - hazudtam. - Jóéjt. - Ezzel befordultam és már aludtam is. Éreztem, hogy remegve megpuszil és átölel.
Reggel Bill mellettem szuszogott. Fogtam egy papírt, és ráírtam:
"Ha semmi nem megy többé, angyal leszek-csak neked.
Csak gondolj rám és látni fogod az angyalt, aki melletted repül. Szeretlek."

Fejeztem be könnyes szemmel az írást, majd fogtam a cuccaimat és átmentem Rékához. Kopogtam és már ajtót is nyitott.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Igen, de én már nem jövök vissza szerintem. - mondtam sírva.
- Én sem.. - mondta Réka. - Szakítottunk tegnap.
- Mi nem, de jobb lesz neki nélkülem. De most siessünk, nem akarok velük találkozni. Tom? - kérdeztem.
- WC-n, úgyhogy jobb lesz ha sietünk. - mondta Réka, majd sietős léptekkel, könnyekkel hagytuk el a szállodát. Georggal és Gustavval találkoztunk kint, elmondtuk, hogy nem valószinű, hogy visszajövünk. Elköszöntünk és már jött is a taxi. Fél9kor becsekkoltunk a reptéren, és elindultunk - haza. Bill és Tom semmivel nem törődve futottak utánunk, de mi már csak a kaputól láttuk őket. Mindketten sírtak, integettek, hogy menjünk vissza, de mi ezt meg sem látva bementünk a kapun, darabokra hullott szívvel, könnyes szemmel itthagytuk őket..