Kedd reggel. Réka és én kétségbeesetten telefonálgatunk, közben már a 300. zsebkendő landol a kukában. Életkedvünk egyenlő a nullával, mégis úgy érezzük, hogy valami sántít ebben a dologban, és a szerelmeink és a legjobb barátaink élnek.

Kedd. Reggel 06:45perc, Görögország.
A fiúk a reptéren ásítozva várják, hogy végre bemondják; a Berlinbe induló gépre megkezdhetik a felszállást. Mindenki nyugodtan ül, Tom bohóckodik, Georg röhög rajta miközben zenét hallgat. Bill egy nagyot kortyol a tejeskávéba. Csak Gustav feszeng...
- Mi a baj? - kérdezi Bill a barátjától.
- Nem tudom. Olyan furcsa érzésem van. Furcsa, és rossz. - válaszolja Gustav idegesen.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Georg értetlenül.
- Úgy, hogy szerintem valami baj lesz a gépen. - mondta Gustav.
- Ugyan már, mi baj lenne? Ezek a gépek a legmenőbbek, a legbiztonságosabbak a világon. Vagy nem így érted? - kérdezi Tom, miközben a zsebében kotorászik.
- De, így értem. Szerintem nem kellene felszállnunk. - mondja Gustav.
- Hülye vagy. - nyugtázza Georg.
- Már miért lenne hülye? Nem láttátok a végső állomást? - kérdezi Bill mérgesen.
- Öcsi, nyugodj már le! Az csak egy film! És különben is, autóval, motorral több baleset történik a világban. - mondja Tom.
- Az lehet, de abba nem gondoltál bele, hogy miért? Mert nincs mindenkinek pénze repülőre, és az emberek nem minden nap repülővel utazgatnak! - mondja Bill.
- A másik az, hogy 1:100000-hez, hogy pont velünk fog megtörténni a baj.. - mondja Georg.
- Nem érdekel, én nem szállok fel erre a gépre. - jelenti ki Gustav.
- Én sem. Hiszek az előérzetekben, és bízom Gustavban. - mondja Bill.
- Ne legyetek már ökrök, semmi baj nem lesz! Felszállunk, és pár óra múlva már Réka és Fanny száját csókolhatjátok.. - mondja Georg.
- Vagy mást csinálunk :P - ábrándozik Tom.
- Lehet, de én nem szállok fel. - mondta Gustav és Bill.
- A lányok kibírtak nélkülünk egy hetet, egy órát több vagy kevesebb, nem mind1? - mondja Bill.
- Ezt pont te mondod, akinek teljesen vége van Fanny nélkül? - kérdezi Tom röhögve.
- Röhögjél csak.. - mondja Bill.
- Jólvan, leszarom. Az agyatokra ment a sok horrorfilm. Én haza megyek, most. - mondja Tom az órájára pillantva.
~ Tisztelt utasaink, a 7:00kor induló Berlinbe tartó gépre megkezdhetik a felszállást a 12-es kapuról.~ hangzott el a hangosbemondóról.
Tom és Georg fogja a cuccait és elindulnak. Bill értetlenül néz utánuk.
- Nem kellene... - mondja Gustav, majd felpattan a helyéről és a két lüke után fut.
- Várjatok! - mondja Bill utánuk sietve.
- Na? Siess, mert ablakhoz akarok ülni, hogy lássam, hogyan gyullad ki a repülő szárnya! - nevet Georg.
- Kérlek, ne viccelj ilyenekkel, és ne szálljatok fel! - kérleli őket Gustav.
- De miért? A hülye érzéseid miatt? Ne b*sszál fel! Maradjatok itt akkor, majd jöttök! - mérgelődik Tom. Ránéz a tesójára és Gustavra. Gustav arcát elönti a rettegés és félelem, Bill könnyes szemekkel figyeli barátait.
- A k*rva életbe, legközelebb nem hagyom magam!! - kiabálja Tom, majd fogja a cuccait és kiáll a sorból.
- Na most mivan? Maradunk? - kérdezi Georg.
- Nézzé' má' rájuk, tök para és feszült mindkettő!! Én nem megyek, csak a következővel, de azzal má' tényleg!! - mérgelődik Tom.
Bill odamegy hozzá és megöleli, Gustav arcára mosoly ül ki, majd aggódva tekintget a beszálló utasok felé. ~ Ha tudnák, hogy valószínű, hogy az utolsó útjuk... ~ gondolkozott a fiú.
- Köszönöm. - motyogja Bill maga elé.
- Szeretlek tesó, de néha már tök kiborítasz! - nevet Tom.

A történtekre egy órával..

~ Tisztelt utasaink! A 8:00kor induló Berlinbe tartó járatra megkezdhetik a beszállást a 12-es kapuról! ~
- Jöttök? - kérdezte Bill nevetve. A fiúk vigyorogva szálltak be a gépbe, majd pontban 8:00kor felszállt a gépük. Ettek, ittak, dobálták egymást, jól elszórakoztak. Bill folyton az ablak felé tekintgetett. Félt.
- Nyugodj meg, már csak fél óra és otthon leszünk! - mondta Gustav, amikor a stewardess-ek bemondták, hogy öveket bekapcsolni, mert 20 perc múlva leszállnak.
Bill nyugodt volt, hogy semmi baj nem történt. 12kor már a berlini reptérről telefonáltak nekünk. Én és Réka ijedten nyúltunk a telefonhoz..
- BILL!! - kiabáltam és felvettem.
- TOM!! - kiabált Réka is.
Beszéltünk a srácokkal, hogy fél1 körül itt lesznek a hotelben.
- Ezt éreztem én! - mondta Réka boldogan.
- Szerelmes vagyok! - röhögtem mellette.
Azt életkedvünk egycsapásra 2000%-os lett, és hatalmas vigyorral az arcunkon, apróbb szívrohammal mentünk rendbe hozni magunkat.
- Miattad van minden!! - kiabáltam mérgesen az újságra, amin Réka csak röhögött, de mikor szétakartam volna tépni, Réka leállított, hogy a fiúknak is meg kéne mutatnunk. Beleegyeztem, de mérgemben ráírtam hogy k*csög szemétláda. XD
Fél1kor már hallottuk szerelmeink röhögését a folyosóról, izgatottan vártuk, hogy végre bekopogjanak. Csendben, vigyorogva vártunk. A csendet a kopogás zavarta meg.
- FIÚK!! - kiabáltam, és felálltam, szaladtam volna az ajtóhoz, de felbuktam a saját lábamban. Réka röhögve átlépett rajtam, és ajtót nyitott. 4 kipihent, boldog arcot látott az ajtóban.
- Szia kicsim! - köszönt Tom.
- Sziasztok!! - köszönt nekik Réka, majd beleugrott Tom nyakába.
- Hiányoztam?? - kérdezte Tom 2 csók között a lányt.
- Hogyne hiányoztál volna! - mondta Réka, miközben a többiek bementek a szobájukba. Én még mindig a földön feküdtem, valahogy jól esett ott terpeszkedni. :P Bill becsukta maga után az ajtót, majd halkan odajött hozzám, és felém hajolt.
- Szia cicám :) - köszönt boldogan, majd megcsókolt. Én átkaroltam a nyakát, és lehúztam magam mellé a földre.
- Szia!! Annyira szeretlek és annyira hiányoztál és annyira megijedtem!! Azt hittem meghaltál!! - mondtam Billnek egy levegővel.
- Hé hé, lassíts már! Mi az, hogy azt hitted meghaltam? - kérdezte értetlenül. Az ujságra mutattam. Elolvasta, felment benne a pumpa, majd meglátva, hogy mit írtam oda, elkapta a röhögés.
- Bolond vagy. :) - jelentette ki.
- Tudom, de féltelek. Azt hittem végetek.. - mondtam szomorúan.
- Nekem végem? Ne röhögtess.. - mondta nevetve.
- Kezdesz el Tomosodni! - mondtam röhögcsélve.
- Na az hiányzik még! - mondta mosolyogva, majd magához szorított. - Hiányoztál. - súgta a fülembe.
- Nekem is. - mondtam, mire Réka bejött a szobába.
- Na, nem tudtam mi hiányzik az életemből. - mondtam lehozott fejjel Rékának. - Menj már ki!
- Jóvan, várjatok má, csak az ujság kéne! - mondta Réka, mire Bill hozzádobta az újságot, és kiment. Bill felhúzott az ágyra. Beszélgettünk, mesélt Görögországról. Bár én már jártam ott, de jó volt hallgatni. Hiányzott a hangja, meg mindene. Szorosan hozzábújtam, és bekapcsoltuk a tv-t. Ekkor mondták, hogy a gép, amin a fiúk ültek volna, lezuhant, mert kigyulladt az üzemanyagtartály. Idegesen néztük végig a híreket.
- Látod.. - mondtam Billnek. - Ezért féltelek.
- Igen, tudom picim. De nyugodj meg, nagyon ritkán történik ilyesmi! - mesélte.
- Hát remélem, hogy legközelebb esély sem lesz rá.. hiába hogy modernek ezek a gépek, mégis félelmetesek! :S - mondtam. - Figyelj, elkellene mondanom valamit.
- Mesélj.. - mondta ijedten.
- Hát, csak annyi volt, hogy kitaláltuk Rékával, hogy plázázni kéne.. - kezdtem bele az újságírós történetbe.. a végét már elröhögtem. :D
- Úristen.. és ezt miért nem mondtad? - kérdezte Bill.
- Hát mert nem akartalak titeket hülyeséggel zavarni.. - mondtam a szerelmemnek.
- Jajj, de hát mondhattad volna, szóltam volna Davidnek hogy vigyenek nektek testőröket. - mondta.
- Ugyan már, arra semmi szükség nincs. :) - mosolyogtam. - Jut eszembe, mutatok neked valamit. :)
- Na, mit? :) - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Egy pill. megkeresem, mert a nagy boldogságban azt sem tudom hova dobtam.. - mondtam, majd keresgélni kezdtem a telómat. Megtaláltam a szekrényen, és megmutattam Billnek a felvételt, amit Samaráéknál csináltunk.
- Ez nagyon jóó! - mondta csodálkozva Bill. - Tök jó hangod van..:) És a hangszerek?
- Réka zongorázott, Samara gitározott. Fura párosítás Amina szerint, de tetszett neki. :-) - mosolyogtam.
- Hát nekem is bejön! :) - mondta.
- Akkor jó :) Jól éreztem magam Amináéknál, csak amikor skype-on beszéltünk, akkor kicsit szomorú voltam, hogy látlak, de mégsem vagy mellettem. - meséltem.
- Nekem is rossz volt, azért bambultam el, mert gondolkoztam kettőnkön.. - mondta Bill.
- Igen? :) - kérdeztem. - És mire jutottál?
- Hát arra hogy szeretlek, és hogy kellesz nekem.. - mesélte.
- Ennek örülök! :) - mondtam.
Sokáig beszélgettünk még, amikor is az arcomba ásított egy nagyot. :D
- Álmos vagy? - kérdeztem.
- Csak elfáradtam a repülőzésben. - mondta.
- Tényleg.. Meséld csak el, hogy most mi volt ez a gép lezuhan dolog? - kérdeztem.
- Hát.. - kezdett bele. - És Tom elkezdett kiabálni, hogy a k*rva életbe, legközelebb nem hagyom magam! - nevetett Bill. - Aztán úgy látszik, mégis csak jól tettük, hogy Gustavra hallgattunk.
- Örülök nektek! Reggel annyira szar volt, hogy azt hittem belefulladok a saját könnyeimbe.. de aztán hirtelen megkönnyebbülést éreztem, amikor is - mint kiderült -, nem szálltatok fel a gépre. - mondtam.
- Nyugii, semmi baj nincs. :) Ezért szeretek Gustavra hallgatni, jók a megérzései. - mondta ásítva.
- Figyelj, úgy látom fáradt vagy. Aludj csak, aztán ha gondolod este elmegyünk valamerre! - mondtam, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Jó. Van egy jobb ötletem. Alszunk, elmegyünk valahova este, aztán lelépünk, mert én veled akarok lenni kettesben. :P - vigyorgott kajánul.
- Nem rossz ötlet ;) - kacsintottam rá, majd átölelt, és így elaludtunk..