A kijelzőn Gustav neve villogott..
- Halo? - vettem fel.
- Szia, miért hívtál? - kiabált Gustav.
- Mert nem tudom mivan veletek! - mondtam dühösen.
- Ja, semmi, buliban vagyunk! - röhögött Gustav.
- Azt hallom.. Bill? - kérdeztem.
- Bill nincs velünk, a szállodában maradt! - mondta.
- Akkor miért nem veszi fel azt a k__va telefont? - kérdeztem mérgesen.
- Nemtom! Próbáld meg még hívni, lehet tusolt vagy valami. - mentegette Billt Gustav.
- Ok, köszi! Szia! - meg sem vártam még elköszön, letettem gyorsan, és már tárcsáztam is Bill számát.
Felvette, végre.
- Szia kicsim. - szólt bele rekedt hangon.
- Szia. Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi. Nem jó itt. A személyzet barátságtalan, az emberek furák. A kaja rohadt szar, meg sem birtam enni amit adtak. Egyből a kukában landolt. A fürdőben nem volt se wc papír se törölköző, így Tom kénytelen volt a függönybe törölni a kezét.. Ez egy szar, nagyon nem tetszik itt. - mesélte Bill. - Azon kívül meg hiányzol, nem is kicsit.
- Jajj, ez aranyos volt. :) Amúgy meg Te is hiányzol nekem. - válaszoltam Billnek. - Hogy hogy nem vagy a többiekkel?
- Honnan tudod? - kérdezte.
- Hát beszéltem Gustavval, mert nem vetted fel a telefont. - mondtam.
- Ja, én nem akartam menni. Szívesebben vagyok itt és inkább fekszek. - válaszolta és beleszipogott a telefonba.
- Cicám te sírsz! Ne sírj már kérlek! - mondtam szomorkásan.
- De nem tudom abbahagyni! Haza akarok menni. - nyafizott.
- Értelek. - Elbeszélgettünk még egy darabig, aztán aludtunk.
"Szörnyen rossz nélküled ébredni" - ébredtem az smsre reggel.
"Hidd el, nekem sem jobb.. Szeretlek." írtam vissza neki.
Réka álmos fejjel jött be hozzám.
- Jóreggelt! - köszöntem ásítva.
- Szia. Szarul vok. - mondta és bedőlt az ágyamba, pizsistől.
- Látom xD. Hogy aludtál? - kérdeztem.
- Jól, csak most olyan fáradt vagyok mint a csiga akit Pestről Németországig hajtottak. - mondta röhögve.
- Honnan a p*csábból szedsz te ilyen szövegeket? - mosolyogtam.
- Nem tudom, csak úgy jön néha. - válaszolta.
- Ja, értelek. Billel beszéltem tegnap este. A többiek buliban voltak, Bill meg a hotelban sírt. :S Azt mondta nem tetszik neki ott, mert hogy nem jó a kaja, nem volt wc papír a fürdőben így Tom kénytelen volt a függönybe törölni a kezét. Ja, meg barátságtalan a személyzet. - meséltem Rékának.
- Tudom, beszéltem Tommal én is. Nekem azt mondta, hogy szegény Bill nagyon kivan. - mondta Réka.
- Ohh, tényleg? Nekem valahogy máshogy jött le.. De majd akkor beszélek vele később, egyenlőre nem akarom őket zavarni. - tettem félre a témát.
- Figy, arra gondoltam, hogy elmehetnénk ma shoppingolni. - vetette fel az ötletet a szőke.
- Oké, felőlem menjünk, de én még lustizni akarok egy kicsit. - ásítottam bele a mondatom közepébe.
- Ok, látom te is kivagy. - mondta Réka.
- Jaja, hiányzik a kis bolondosom. - szomorkodtam.
Még dumálgattunk egy keveset, aztán mindenki ment készülődni. 1 óra múlva már teljes harci díszben találkoztunk lent a hallban. Elindultunk hát a nagy bevásárlásra. Amikor megérkeztünk a plázába, egy hatalmas firkász tömeg köszöntött minket, úgy értem, valamire vártak. Vagy valakire. Megijedtünk.. Azt hittük, hogy tudnak rólunk, ezért gyorsan felmentünk a 4. emeletre. Hál' Istennek nem miattunk voltak ott, hanem egy lányt vártak. Fogalmunk sem volt, hogy mi történik, ezért a bevásárlás helyett őket figyeltük. Aztán amikor megérkezett a lány, mindenki odacsődült hozzá, kérdezgették, fotózták, stb. Nem tudtuk mi folyik lent, ezért lementünk. Egy ismeretlen lány volt az, aki tegnap előtt kifigyelt minket és a fiúkat, ahogyan vacsizni mentünk. Képeket is csinált, amiket előszeretettel mutogatott a fotósoknak.
- Fúúú, én odamegyek és megölöm ezt a nőt!! - mondtam idegesen.
- Nyugi már, inkább menjünk el innen még mielőtt bajt csinálnánk!! - mondta Réka, és próbált elhúzni, de nem hagytam magam, még ott maradtunk megnézni, hogy most mi lesz. A lány elmesélte hogy melyik hotelből jöttünk ki, hová mentünk, mit ettünk, hányan voltunk. Aztán amikor megláttam egy képet, ahol Billel vagyok, betelt a pohár.. Az agyamban már szétszedtem a csajt, de sajnos csak ott. Réka elhúzott, mondván hogy ebből balhé lesz, húzzunk el másik hotelbe. Gyorsan kimentünk, és siettünk a szálloda felé, amikor találkoztunk Samarával.
- Sziasztok! Mi ez a nagy sietség? - kérdezte értetlenül.
- Semmi!! Tré helyzetben vagyunk! Egy kiscsaj a tegnap előtti vacsin kifigyelt minket, fényképezgetett, stb, úgyhogy most húzunk el a szállodából! Hihetetlen dühös vagyok, legszívesebben kitekerném a nyakát annak a kis ... - mondtam mérgesen.
- Ja, hallod, ez kiakaszto Do Pice (aki nemtudná, szlovák, és azt jelenti hogy a p*csába.) - mondta Réka.
- Ez szar. :S Legalább én is rajta vagyok a képeken? - kérdezte Samara.
- Jaja, sajnos rajta. Úgy hogy jobb lenne ha egy ideig te is meghúznád magad, mert a rajongók féltékenysége nem ismer határokat majd, ha ez címlapra kerül.. - mondtam.
- Oké, figyeljetek, van egy ötletem. Pakoljatok össze, aztán egy óra múlva találkozunk itt, és elviszlek titeket hozzánk. Anyukámmal élek, mert apukám magyarországon dolgozik. - mondta Samara kissé idegesen.
- Rendben van. Akkor szia. - köszöntünk el tőle, és siettünk vissza a szállodába. Gyorsan összepakoltuk a cuccainkat, összeszedtük a fiúk maradék ruháit, Billnek a csomó ékszerét, Tom sapijait, Georg és Gustav dolgait, bedobáltuk egy bőröndbe, kifizettük a szállást, kijelentkeztünk, és már siettünk is vissza a megbeszélt találka helyre. Leültünk, meggyújtottunk egy cigit, ám a távolból már láttuk, hogy Samara futva közeledik felénk.
- Lányok, kapjátok a cuccaitokat, és futás!! Az újságírók jönnek utánunk!! - kiabálta.
- B*sszameg!! - mondtam, mire gyorsan felkaptam a cuccokat, Réka az övéit, Samara is segített vinni 1 bőröndöt, és futásnak eredtünk.
- Leszakad a tüdőm!! - panaszkodott Réka.
- Réka, ha ezt túléljük, letesszük a cigit!!! - nyavalyogtam kiabálva Rékának.
- Gyertek lányok, itt be kell fordulnunk! - mondta Samara. Befutottunk a kis utcába, majd gyorsan felmentünk egy garázsfeljáróra, ahol nem találnak meg minket a firkászok. Szerencsénkre elfutottak mellettünk, de amikor felálltunk, a ház tulajdonosa kiabálni kezdett, hogy mit keresünk mi ott, takarodjunk onnan. Az egyik firkász ezt meghallotta, így szólt a többieknek, hogy itt vagyunk, így megint futnunk kellett.. :S
Szerencsére 3 sarokkal arébb letuduk őket rázni, így már sétálva - bár még így is sietve - de feljutottunk Samaráék házához.
- Szia anya! - kiabált Samara.
- Szia! Mindjárt megyek! - mondta Samara anyukája.
- Oké, nyugodtan! - válaszolta a lány, majd felhívott minket a vendégszobába.
- Jó lesz itt? - kérdezte.
- Persze hogy jó! Köszönjük, hogy segítesz rajtunk. - mondtam Saminak. ( :) )
- Szívesen. Fürdőszoba arra, konyha lent, ha kell valami, szóljatok. Addig szólok anyunak, hogy itt maradtok még 5 napig. - mondta a lány kedvesen.
- Oké, de nem baj? - kérdezte Réka.
- Dehogy baj! Anyu szereti ha finomakat főzhet a vendégeknek, szóval kaját sem kell majd vennetek. - válaszolt a fekete hajú lány.
- Ez szuper! Végre főtt kaja. - örvendeztem, amin a lány csak mosolygott. Kipakoltunk, kifújtuk magunkat.
- Sziasztok! - köszönt Samara anyukája. - Amina vagyok. - mosolygott kedvesen a hölgy. Hosszúkás barna haja felvolt csatolva, egyszerű, itthoni ruha volt rajta. Arcáról sugárzott a kedvesség és a vendégszeretet.
- Csókolom! Fanny Schwarz. - nyújtottam a kezem a nő felé.
- Szia Fanny! Tegezzetek, légyszíves. - mondta mosolyogva.
- Szia, Réka Smith. - köszönt Réka illedelmesen.
- Mi volt ez, lányok? Mert Samara nem mondta el teljesen, elszaladt a boltba, és csak tőmondatokban mondta el, hogy mi a helyzet. - kérdezte a nő.
- Hát, nem tudom tudod-e, de együtt vagyunk a Tokio Hoteles srácokkal. - kezdtem a történetbe. - És tegnap előtt este elmentünk vacsorázni, ahova Sami is jött velünk. Egy lány az egészet megörökítette, fényképeket csinált, jegyzetelt, stb. Mi Rékával ma reggel vásárolni indultunk, de amikor beértünk a plázába, tele volt firkászokkal. Aztán meghallottuk, hogy miket mond a lány... És elindultunk a szállodánk felé. Az újságírók megláttak minket, mivel eléggé kilehet venni az arcunkat a képeken... szóval megláttak minket és utánunk eredtek, összefutottunk Samarával, aki felajánlotta, hogy lakjunk nála 5 napig, amíg a fiúk haza nem érnek. - mondtam kevés levegővel a végére.
- Ez szörnyű. - mondta a nő mosolyogva. - Érezzétek magatokat itthon!
- Köszönjük. De nem baj, hogy itt vagyunk? Mert ha igen, akkor megyünk keresünk egy hotelt. - kérdezte Réka.
- Dehogy baj, nyugodtan ellehettek itt, amíg nem jönnek vissza a fiúk. Legalább a lányok nevetése egy kis életet hoz a házba. Néha már unalmas, hogy csak ketten vagyunk a lányommal. Amúgy ti nem idevalósiak vagytok ugye? Mert fura a kiejtésetek. - mondta Amina kedvesen.
- Nem, mi magyarok vagyunk. - mondtam mosolyogva.
- Ahhoz képest elég jól beszélitek a németet. Samara apukája is magyar, most is kint van, ott dolgozik. Mióta vagytok itt? Hogy kerültetek ide? - kérdezte a nő.
- Igen tudjuk, mesélte Sami. Hát lassan 2 hónapja vagyunk itt, de a napjaink nagy részét a szállodában töltöttük. - mondta Réka. - Anyukáink kiengedtek minket, mert jól tanultunk, de cserébe most is jól kell teljesítenünk a vizsgákon.. Ha nem, haza kell mennünk. :( - mesélte Réka.
- Értem lányok, na de nekem most lekell mennem, mert csinálom az ebédet. Éhesek vagytok? - kérdezte.
- Nem, én még nem. - mondtuk egyszerre Rékával, amin elmosolyodtunk.
- Jól van, az ebéd nem sokára készen lesz, addig ha éhesek vagytok, lent balra van a konyha, vagy szóljatok és segítek. - mosolygott Amina.
- Nagyon szépen köszönjük! - mondtam, mire kiment a szobánkból.
- Aranyos ez a nő! - mondta Réka.
- Igen, szerintem is. Kedves tőle, hogy befogadott minket ebben a szar helyzetben. - mondtam. - Eddigi tapasztalataim jók a németekkel szemben. (Remélem azt senkinek sem kell mondanom, hogy amíg Rékával kettesben vagyunk, magyarul beszélünk.)
- Igen, szerintem is kedvesek.. csak azok a b*zi firkászok ne lennének.. - mondta csalódottan Réka.
- Hát ja. Szerinted mit csináljunk? Mondjuk el a fiúknak, vagy várjuk meg a holnapi címlapot? - kérdeztem.
- Szerintem várjuk meg, hátha lesz valami, aztán úgysem bírjuk elkerülni, hogy megtudják a fiúk. - magyarázott Réka.
- Ok. Na, de én kivagyok. Lemegyek, kérek valami innivalót, aztán cigizek. Elszívok egy szálat végre, nyugodtan. - mondtam Rékának.
- Oké menj, én addig kipakolok. - mondta.
- Jó. - mondtam, és lementem, kaptam kólát, meg elszívtam egy cigit. Csörgött a telefonom.
- Halo? - szóltam bele.
- Szia cicám! - szólt bele Bill.
- Sziiia! Na, mi a helyzet veletek? - kérdeztem.
- Nem sok, unatkozunk. Elvagyunk itt a hotelben, bár már fontolgatjuk, hogy kimegyünk az utcára csövezni, mert nagyon szar itt. - mesélte Bill. - Veletek mi van?
- Semmise. Shoppingolni voltunk, most meg itt ülök a hotel előtt, cigizek. - füllentettem Billnek.
- Értem. És mi jót vettetek? - kérdezte.
- Áhh, csak kaját, meg egy pár felsőt. - hazudtam ismét.
- Az jó! Akkor elvagytok ti is. - mondta.
- Jaja. Figyi, nagyon hiányzol! - nyöszörögtem a telefonba.
- Ich bin da, wenn du willst, Schau dich um, dann siehst du mich, ganz egal, wo bist du.. - énekelte Bill a telefonba.
- Köszönöm!! - mondtam neki szomorkásan.
- Csak gondolj erre. :) Nemsokára találkozunk. Viszont most mennem kell, Tom itt kalimpál nekem, hogy megyünk valamerre. - mondta Bill.
- Jól van, menjetek csak! Szeretlek! Szia! - köszöntem el tőle.
- Én is téged! Szia! - tette le.
Eldobtam a cigit és szaladtam fel Rékához.
- Képzeld, Bill hívott! Énekelt nekem, énmeg mindjárt meghalok, annyira hiányzik!! - sírtam el magam.
- Jajj nyugodj már meg! Ez az 5 nap már nem sok!! - mondta Réka, majd megölelt.
- Lányok, mi a baj? - jött be Samara.
- Semmi, Fannynak hiányzik Bill. - mondta Réka.
- Jah, értem. Az nem jó, de estére lesz egy meglepim nektek! Örülni fogtok neki, szóval addig birjátok ki, és tessék mosolyogni! Az sokkal jobban áll nektek! - mosolygott Samara.
- Köszönöm. - mondtam a lányra nézve.
- Gyere, töröld meg az arcod, és menjünk le kajálni. - mondta örömmel a fekete szépség.
- Rendben van. - mondtam neki.
Lemostam magamról a sminket, és lementem a konyhába a többiek után.
- Fanny, szereted a csirkemellet pirítva? - kérdezte Amina.
- Persze, szeretem. Anyu is csinált otthon mindig. - mosolyogtam.
- Na, akkor ülj le te is, mindjárt hozom! - mondta Amina.
Bekajáltunk rendesen, aztán leültünk a gép elé. Fél1volt. Szétnéztünk a neten, hátha már van valami rólunk, de még semmi.
- Nyugtával dícsérd a napot.. - mondta Réka. - Még bármi lehet.
- Igazad van. De csak nem lesz semmi... - mondtam neki félve.
- Nem hiszem, de azért jobb lesz ha vigyázunk egy darabig. - mondta a szőke.
Samara zenét kapcsolt be, majd leült az ágy elé, és elkezdett gitározni.
- Lányok, tudtok énekelni? - kérdezte.
- Fanny tud, nekem fa hangom van. Inkább a zongorában vagyok otthon. - mosolygott Réka.
- Az is van! Akkor telepedjünk át a nappaliba, és hozzunk össze valami jót! - mosolygott Sami.
- Oké! - nevettem.
- Mit játszak? - kérdezte Sami. - Réka, mit tudsz?
- Pain of Love? Azt már nagyon tudom! - büszkélkedett Réka.
- Fanny, tudod a szöveget? - kérdezte Sami.
- Én ne tudnám? :P - kérdeztem nevetve, mire a lány gitározni kezdett, Réka zongorázni.
- "The pain of love won’t break us up,We don’t need your salvation" - énekeltem.
Annyira beleéltük magunkat, hogy észre sem vettük, ahogy Amina mosolyogva figyel minket. A végére egész jól belejöttünk, amikor vége lett, Amina tapsolni kezdett.
- Nagyon ügyesek vagytok csajok! - nevetett.
- Ohh, észre sem vettem, hogy figyelsz minket anyu. - nevetgélt Sami.
- Hogyne figyelnélek! Játszatok még valami mást is, addig legalább kifújom magam. - mondta mosolyogva.
- Rendben van! Mi legyen a következő? - kérdeztem.
- 1000 Meere. - mondta egyszerre a két leányzó.
Erre énekelni kezdtem, majd beszállt Réka, és a refrénnél Samara is.
- Egész jó kis csapat vagytok ti így hárman! Bár gitár és zongora, furcsa együtt, de nagyon jól hangzik! - mondta Amina.
- Szerintem is jó. - mondta Samara. - Holnap felveszünk egy számot, mit szóltok?
- Nekem oké!! - ujjongott Réka.
- Ez jó ötlet! - mosolyogtam.
- Oké, akkor majd holnap gyakorlunk még. - tette le a kezéből a gitárt Sami.
Felmentünk, hülyéskedtünk, beszélgettünk. Este 6kor Sami bekapcsolta a gépet. Kíváncsian vártuk, hogy mit akart mutatni nekünk. Bekapcsolta a skype-ot, és hívta Georgot. :) Ekkor már tudtam, hogy mi vár ránk.
- Sami, a fiúknak a mairól semmit! - mondtam neki gyorsan.
- Jólvan. - mondta nyugodtan.
- Szia kicsim! Ehe lányok, sziasztok! - köszönt Georg, amikor meglátott minket.
- Szia! A lányokkal találkoztam a városban, és áthívtam őket magunkhoz, hogy legyenek itt addig, ameddig ti Görögben vagytok. Remélem nem baj! - mondta Sami.
- Nem baj, dehogy. Pill, szólok a többieknek, hogy itt vannak ők is! - mondta Georg, majd felállt, és 2 perc múlva már Billel, Tommal és Gustavval tért vissza.
- Sziasztok! - köszöntünk nekik.
- Hello! Hogy kerültök ti oda? - kérdezte Tom.
Samara elmesélte, hogy taliztunk stb.
- Bill, miért vagy ennyire szótlan? - kérdeztem a szerelmemtől.
A fiú nem válaszolt, csak bámult.
- Hahóó, Bill! - lengette meg a kezét előtte Gustav. - Téged kérdeztek!
- He, mi? - kérdezte Bill. - Jajj bocs, elbambultam.
- Ok, semmi. :) Szóval akkor tudunk majd itt beszélni esténként, ugye? - kérdezte Réka Tomtól.
- Aha tudunk. Hiányzol már szivem! - mondta Tom a szőkének.
- Te is nekem. - válaszolta Réka.
Beszélgettünk még egy ideig, amikor Tom nagyot ásított a képernyőre, így letettük, és mentünk aludni.
Reggel Amina ébresztett minket. Nem volt bizalomgerjesztő az arca, nem értettük mi a baj.
- Vettem egy újságot.. - mondta közömbösen.
- Ajajj. Mi vagyunk a címoldalon, ugye? - kérdeztem álmosan.
- Nem, dehogy. Csak vicceltem! - nevetett a nő. - Viszont van benne egy cikk, rólatok, miszerint a fiúkkal jártok. De azt is megírják benne, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy ezek csak kamu képek, mert a fiúk ilyenkor már Görögországban voltak. Szóval nagy a szerencsétek, ti fruskák!
- Jajj de jóó! Köszönöm istenem.. - mondta Réka.
- Szívesen. - nevettem mellette.
A következő 4 nap unalmas volt, kivéve azt a részt, amikor zenéltünk a csajokkal, tök jók voltunk. Eltettem a felvételt, így majd megtudom mutatni a fiúknak is. Megköszöntük Aminának és Samarának a vendéglátást, és a finom kajákat, szívesen várnak minket máskor is, elmondásuk szerint.
Hétfőn elmentünk egy hotelbe, ahol kivettünk 3 szobát, és becuccoltunk. Kipakoltunk a fiúknak is. Kedden reggel izgatottan keltünk fel Rékával. Kinyitottam a szálloda ajtót, hogy kiszellőztessek, aztán megláttam egy ujságot az ajtó előtt. Felvettem, hátha van valami érdekesség benne. Ki sem nyitottam addig, amíg át nem értem Rékához. Az a gyönyörű verőfényes reggel, sírásba, ordításba torkollott. Az ujságban azt írták, hogy a fiúk gépe lezuhant...