- Sziasztok! - köszönt Bill.
- Sziasztok! - köszöntünk mi Billnek és a macinak is.
- Szia:) - jött oda hozzám és megpuszilt.
- Szia. Merre voltál? - kérdeztem.
- Ezt vettem.. A tiéd. - mosolygott nagyokat.
- Jajj, nagyon aranyos! Köszönöm!! - ujjongtam és megpusziltam. :)
- Szívesen. Csak azért vettem, hogy valaki vigyázzon rád amíg nem vagyunk itthon. - mesélte.
- Köszönöm, édes vagy! - mondtam neki, majd hozzábújtam a macihoz.
- Ameddig itt vagyok, örülnék ha engem ölelgetnél! - nevetett Bill
- Jólvan na! - bújtam a mellkasába.
- Van valami tervetek ma estére? - kérdezte Réka.
- Ahogy téged ismerünk biztos van valami elmebeteg ötleted! - nevetett Gustav.
- Jaja, lenne pár, de inkább ti mondjátok. xD - röhögött Réka.
- Elmegyünk vacsizni? - kérdezte Georg. - Hoznám Samarát is!
- Samara? - kérdeztem. - Basszus! A Körben is így hívták a kiscsajt!! De lol! - mondtam Rékának magyarul.
- Ja, tényleg. - nevetett.
- Mi? Úgy mondjátok már, hogy mi is értsük! - nyafizott Bill.
- Ja semmi, csak ismerős volt a csajszi neve. - mondtam immár németül. - Georg hozd őt nyugodtan!
- Oké, akkor lelépek, felhívom. Este 6 körül ok? - kérdezte.
- Persze, oké. - mosolyodtam el.
- Na, akkor majd jövök. Gustav jössz? - nézett a basszer a dobosra.
- Aha! Elmegyek kajáért, kell valami? - kérdezte Gustav.
- Hozzál már sajtot légyszi!! Tudod olyan letekerőset! - kérlelte Bill.
- Ok, hozok! Na cső! - köszöntek el a fiúk.
Kb egy órát dumáltunk még Tommal és Rékával, mire visszaértek a srácok.
- Na mizu? - kérdezte Bill.
- Semmi, itt a sajtod! - dobta oda Georg a kaját pánkhajúnak. :]
- Ohh, kössz! Szeretlek! - mondta Bill nevetgélve, majd rávetette magát a kajára.
Délután 4ig elhülyéskedtük az időt, elég jók voltunk, hihetetlen sokat röhögtünk, teljesen szétromboltuk Georg szobáját. :P
- Basszus, nemsokára mennünk kell! - néztem az órára. - Én megyek emberi arcot varázsolok magamnak. - mondtam, majd egy puszit nyomtam Bill szájára, és magammal húztam Rékát.
- Mit veszünk fel? - kérdezte a szőke már a szobánkban.
- Topra gondoltam, miniszoknyával és westerncsizmával. :) - mosolyogtam.
- Oké. Akkor én is azt veszek fel, felöltözök és lejövök, megcsinálod a sminkem? - nézett rám kérlelő szemekkel.
- Persze, addig kivasalom a hajam. - mosolyogtam. Kb fél óra múlva jött át hozzám Réka, már csak a smink hiányzott rólunk.
- Milyen legyen? - kérdeztem.
- Tök feketére gondoltam, csillogó tussal! - mondta boldogan.
- Okéé! - mondtam, majd kihúztam a szemét feketével, húztam egy vonalat a szemhéjára, elsatíroztam.
- Füstös lesz! Neked tök jól áll! - mondtam irigykedve.
- Ugyan, nemtom kinek áll a legjobban a fekete! - röhögött.
Én csak mosolyogtam. Befejeztük a sminkelgetést, és mentünk a fiúkhoz.
- Hűha! Íme az én csajaim! - mondta csábos mosollyal Tom.
- Hehe! - röhögtem, majd leültem Bill ölébe.
- Jól nézel ki! - súgta a fülembe a fekete punk. :)
- Köszönöm! - mosolyodtam el.
- Mehetünk? - esett be az ajtón Georg.
- Jaja! - válaszoltuk egyszerre, és elindultunk. A fiúk felvették a napszemcsit meg baseball sapit. Kb 3negyed 6ra már az étterem előtt vártunk Samarára. Bill, Tom, Réka és én rágyújtottunk, Georg és Gustav szúrós pillantásai elől menekülve. Mikor eldobtuk a cigit megérkezett Samara. Gyönyörű fekete haja volt, néhány rakoncátlan tincs a tengerkék szemébe lógott. Hosszú feszülős farmerban volt, magassarkúval, ezüst mellénnyel vegyítve. Azonnal megértettem, hogy Georg mit szeretett meg benne. Őrült jó kisugárzása volt a csajnak. Kedvesen köszönt Georgnak egy puszival, majd bemutatkozott a fiúknak, közben végig csak mosolygott. Elénk állt nagy mosollyal.
- Samara James. - mondta határozott kézfogással.
- Réka Smith. - mosolygott (na ugyan ki?:))
- Fanny Schwarz. - mosolyogtam.
- Tetszik a neved. - mondta Samara.
- Köszönöm. - néztem rá.
A vacsora jól telt, nevetgéltünk, finom kajákat ettünk. Gustav "egyedül" volt, így egy picit nagyobb figyelmet fordítottam rá. Bill először furán nézett rám, majd értette, hogy miért viselkedek így. Samara sokat mesélt magáról, kiderült, hogy félig magyar, mert az apukája Magyarországról jött ide, ahol megismerkedett az anyjával, összeházasodtak és született két pici gyerekük, akik mára már megnőttek.
- Szóval van tesód :) - mosolygott Bill.
- Igen, érte mindent megadnék, nagyon szeretem. - mesélte örömmel Samara.
- Értem. És hány éves? Hogy hívják? - szegezte neki a kérdést Bill újra.
- Kittie. 25 éves. - mosolyodott el Samara.
- Az jó, ha nővéred van! Én is jobban akarnék egy nővért. Nekem csak húgom van, de nagyon szeretem őt. - mesélte Réka.
- Az is jó! Kis ölelgetni valóak.. =) - mondta Georg.
Sokat beszélgettünk még, mire végeztünk a kajálással. Kb fél10 körül elváltak útjaink, a srácok moziba mentek, mi Billel sétálni.
- Tele vagyok. - nyöszörögtem.
- Én is! - mondta.
- Gyere már ide! - mondtam neki mikor leültünk egy padra. Erre kisfiúsan rám nézett - amitől olvadni tudok - és megcsókolt. Forrón értek össze ajkaink, majd heves csókolózásba kezdtünk. A csók befejeztével egy-kettő-három.. könnycsepp égette a szemem. Bill szótlanul magához szorított. Én visszaöleltem, mire a szemembe nézett.
- Szeretlek! - mondta.
- Én is szeretlek! - válaszoltam sírva.
- De kérlek ne sírj! Nemsokára visszajövök, nem megyek el örökre! - mosolygott.
- De hiányozni fogsz és nem fogom kibírni! :( - mondtam szomorúan.
- Te is nekem! Majd hívlak, minden nap fogunk beszélni, és meglátod, gyorsan eltelik majd ez az egy hét. :) - mosolygott.

*Reggel*

7kor keltünk. Egy óra alatt készen lettünk, kajáltunk, segítettem Billnek összeszedni a cuccait. Fél9re jött David, és kivittek minket a reptérre. Könnyes búcsút vettünk srácainktól, majd visszahoztak minket a szállodába. Kb. fél12kor csörgött a telefonom. Ismeretlen szám volt, magyarul szóltam bele.
- Igen? - mondtam kíváncsian.
- Szia kicsim! - köszönt anya bldogan a telefonba.
- Sziaa! Mi a helyzet otthon? - kérdeztem.
- Semmise. Képzeld, a kutyus, amit Bálint hazahozott akkor amikor a fiúk után mentetek.. - kezdett bele.
- Igen? Folytasd! - mondtam.
- Hát szegényt elkellett altatni. - mondta anya szomorúan.
- Micsoda? Miért? - kérdeztem értetlenül.
- Daganatai voltak, és sokat szenvedett volna. - mondta anya.
- Ezt nem hiszem el! Azta, pedig már annyira megszerettem! :( - mondtam sírós hangon.
- Én is, de ne sírj. Ott mi a helyzet? - kérdezte.
- Hát semmi, épp most mentek el a srácok, egy hétre Görögországba, szóval most alapból rossz kedvem van. - mondtam.
- Értem. Nyugi, az az egy hét gyorsan eltelik majd. - nevetett anya. - Amúgy hiányolnak titeket az osztálytársak.
- Igen? Hogy hogy? - kérdeztem.
- Beszéltem a régi osztályfőnököddel, ő mondta, hogy nyavalyognak miattatok a csajok. - mesélte.
- Ja, oké. - válaszoltam unottan.
- Figyelj, van skype-om, csináltattam apáddal, majd megkeresünk és beszélünk, jó? - kérdezte.
- Jólvan. Szia. Puszillak titeket. - köszöntem el.
- Sziasztok! Vigyázzatok magatokra! - tette le a telefont.
A beszélgetés közben kaptam sms-t Billtől, hogy máris hiányzok neki. Örültem annak az sms-nek.. :)
Úgy gondoltuk Rékával ma tanulunk, szóval hoztunk nasit, meg a cuccainkat és kiültünk a teraszra. Elszórakoztunk egy ideig, mikor azt vettük észre, hogy kezd hűvösödni az idő. Ránéztem az órára, negyed6 volt.
- Gyerünk be. Nézünk valami filmet, amíg nem lesznek a fiúk? - kérdezte Réka.
- Aha, nézhetünk. - válaszoltam, majd bekapcsoltuk a dvd-t.
Néztük egy darabig, de én elaludtam..
9 körül ébresztett Réka, hogy a fiúk mindjárt jönnek. Megvártuk a reklám végét, és következtük a srácok.
Nevetgéltek stb., úgy tűnt, jól érzik magukat Görögországban.
- Jól elvannak.. - mondta Réka sértődötten.
- Ez a munkájuk. Muszáj ezt a képet mutatniuk. - mondtam Rékának.
Billen láttam valami furát. A barátnős kérdésnél majdnem elsírta magát, de Tom átvette a válaszadás lehetőségét, még mielőtt Bill hülyeséget csinálna. Legszívesebben az egész világnak elmondták volna, hogy van szerelmük, de azzal nekünk sem tettek volna jót, meg maguknak sem. Egy csomó rajongó elpártolt volna tőlük.
"This life is so sick, your'e Automatic to me.." fejeződött be az interjú az Automaticcal, srácok elköszöntek, Tom még magyarázott valamit aztán elvonultak.
- Nem volt nagy valami.. - nyögte be Réka a véleményét.
- Hát nem. Te nem vettél észre valami furát? - kérdeztem.
- De, mondani is akartam, hogy Bill elég érdekesen viselkedett. - mondta.
Elkönyveltük ezt a napot egy Off-Day-nek, mert alig volt valami dolgunk, és elvonultunk a szobánkba. Pontosabban csak Réka ment Tommal közös szobájukba. Egyedül éreztük magunkat. Én beszéltem anyuékkal, Réka zenéket hallgatott a neten. Bebújtam a nagy macim mellé, és 11kor hívtam a srácokat, de nem vették fel. A hívásgomb körülbelül 15. lenyomásánál beleuntam a dologba, ezért mérgesen vágtam a földre a telefont. ~ Látszik, hogy majd beszélünk minden nap. ~ Dühöngtem magamban, erre megszólalt a telefonom. A kijelzőn Gustav neve villogott....