Felriadok és egy műtőben vagyok és éppen fel van vágva a lábam,majd hirtelen elsötétül minden és Rob arca rajzolódik ki ,azé a Robé,aki annak idején ezt művelte velem…egyre közelebb jön,elkezdek kiabálni!

Segítség!!!!!Rob hagyj békén!!!!

Hirtelen megjelenik mögötte egy alak és leüti majd a kezét nyújtja,de nem érem el mert őt is húzzák vissza látom az arcát…Bill az…megint megmentett,de elment és megint jött felém Rob…

Ezután felriadtam és arra ébredek,hogy a kórházi ágyon fekszem…Ott ült Bill is

Ahogy megláttam rögtön átöleltem,láttam rajta,hogy sírt…

Miért sírtál?- kérdeztem

Nem sírtam-felelte

Akkor miért van elkenődve a sminked? –kérdeztem ismét

Megfogtál tényleg sírtam…- felelte lehajtott fejjel- Felhívtam Gustavot –mondta 10 perc csönd után

Igen – örültem meg – Mit mondott?

Hát nem örült, azt hitte,hogy elraboltalak vagy valami ilyesmit emlegetett…Úgyhogy most meg akar verni

Mi????- néztem rá meglepődve- Gustav nem mondana ilyet…

Pedig nekem mondta – válaszolt Bill

Bill…- mondtam elcsukló hangon

Tudom,hogy nem hiszel nekem,de így volt.

Bill én hiszek neked…és köszönöm,hogy itt vagy velem

Billnek ezek a szavak mindennél többet jelentettek a szíve olyan hevesen vert,azt se tudta,hogy most sírjon vagy nevessen örömében.

Majd válaszolt:

Semmiség én itt leszek neked…- tudta,hogy most elszólta magát

Bill???Mi van???- kérdeztem elképedve

Hát…semmi…inkább most én kérdezek- próbálta Bill kikerülni a választ

De…de nem amúgy mit akartál mondani műtét előtt???- kezdett furdalni a kíváncsiság

Semmit tényleg semmit csak,hogy mi nem megyünk a Maldív-szigetekre hanem anyáékhoz megyünk másfél hétre. Azt mondta a doki,hogy még 2 napot kell itt lenned és utána hazamegyünkJ…- itt megint meggondolta mit mondott majd helyesbített – én hazamegyek te pedig vendégeskedsz nálunk.