JOEPIE: Németül vagy angolul szerettek jobban énekelni?

BILL: Keverjük az angol és a német dallistánkat. Néhány dalt jobban szeretünk németül játszani, van, amit viszont angolul. Ezért mindenkinek van valami. A rajongók, akik kizárólag miattunk tanulnak németül, a német dalainkat végig éneklik. A "Humanoid" album is két nyelven kapható. Senkit sem akarunk arra kényszeríteni, hogy vegye meg valamelyik nyelven. Számunkra mindkét nyelv fontos. Az angol, ahogy a német is, a Tokio Hotel része!

JOEPIE: Jöttök a Rock Werchterre?

BILL: Nincs megerősítve még.

JOEPIE: Szinte mindenetek megvan. Miről álmodtok még?

BILL: Mindig is álmodozni fogok, és új célokat tűzök ki magam elé. Reggel mindig kell egy ok, hogy felkeljek. Mindennap van egy új ötletem, és folyton Tokio Hotel dalokat akarok írni. A Tokio Hotellel, mindig meg akarunk valósítani valamit. Például a turnénkhoz egy nagyon remek színpadot terveztünk.

JOEPIE: Igaz, hogy készítettetek az "Alice Csodaországban" filmhez egy dalt?

BILL: Kerlivel felvettük a "Strange"-t az "Alice Csodaországban"-hoz. Először a dalt a "Humanoid"-ra terveztük. Megírtuk és kerestünk hozzá még egy hangot. Kerli volt az ideális jelült, nagyon szórakoztató volt vele dolgozni. Vicces, lelkes, mindig vidám és szimpatikus. Működött. A jövőben szívesen dolgoznánk az Aerosmith-szel. És a Stereophonicsal. Tom és én nagyon szupernek találjuk őket.

JOEPIE: Mit kell tennie egy lánynak, hogy meghódítsa a szíveteket?

BILL: Ez nehéz kérdés.

TOM: (kuncog) Nekem nem. Ha meg akarod hódítani a szívem, akkor viselj valami szépet és akkor rendben lesz. BILL: Nálam szerelemnek kell lenni első látásra.

JOEPIE: Mit csináltatok Valentin napon? És mit tennétek, ha lenne barátnőtök?

BILL: Szinte el is feledkeztem a Valentin napról. De ez nem baj. Tom és én, mindketten egyedül vagyunk, szóval a Valentin nap csak egy normális nap volt. Azt hiszem, Georg szép rózsákat rendelt. Ha lenne barátnőm, akkor olyas valamit választanék, ami illik a személyiségéhez. Mindenki más.

JOEPIE: Ki tartózkodik a legtovább a fürdőben?

BILL: Ha a többiek fürdenek, akkor tovább vannak a fürdõben. De alapvetően nekem van a legtöbb időre szükségem az elkészüléshez. Egy óra alatt fogat mosok, zuhanyozok...

JOEPIE: Bill, hogy csinálod, hogy mindig nagyszerűen nézel ki?

BILL: Legtöbbször reggel, azt se tudom, hogy mit vegyek fel. Aztán állok a szekrényem előtt és ihletet kapok. Felpróbálom a ruhákat, néha olyan dolgokat találok, amelyeket már négy éve nem viseltem. De végül is a hangulatom dönt.

JOEPIE: Randiznátok egy kövérebb lánnyal?

BILL: A szerelemben nincsenek szabályok. Minden megengedett. Nem zárhatod ki a kövér vagy szőke lányokat.

JOEPIE: Akartok gyerekeket a jövőben?

BILL: Most nem tudom elképzelni, és nem is akarok most erre gondolni. Tom sem. Nem tudnánk törődni vele, folyton úton vagyunk. Emellett elég dolgunk van a négy kutyánkkal. Próbáljuk megosztani a szeretetünket köztük, hogy senki sem kapjon kevesebbet.

JOEPIE: Mit tennétek, ha látnátok egy lányt, akit azért vernek meg, mert Tokio Hotel rajongó?

BILL: Számomra nem számít, hogy mi az indok, ha egy lányt bántanak. Mindig segítek. A tettlegesség szemtanújaként tenned kell valamit. Ez logikus, nem? Nyilvánvalóan a gyűlölet nem fajulhat ideáig. Szerencsére a gyűlölködők sosem okoztak kár a karrierünkben.

TOM: Igazából mindig is szerettem az olyan dolgokat, amelyeket mások rossznak gondoltak. Szerintem szuper dolog olyasmit élvezni, amit mások nem szeretnek. A rajongóink közel vannak egymáshoz, mert a Tokio Hotel rajongói. És különleges kapcsolatunk van a rajongóinkkal.

JOEPIE: Olvastok Tokio Hoteles történeteket?

BILL: Ha egy rajongó személyesen adja oda nekünk, akkor el fogjuk olvasni. De nem kutatunk történetek után az interneten.

JOEPIE: Van időtök elolvasni a rajongói leveleiteket?

BILL: Nem, azt sem tudnánk, hogy hol kezdjük. A menedzsereink és a lemezcégünk is kap leveleket. Nincs időnk elolvasni az összeset. Sajnos.

JOEPIE: Mi volt a legszebb dolog, amit valaha is kaptatok egy rajongótól?

BILL: Mindig is szerettem, ha a rajongók kreatívak. Egyszer kaptunk egy festmény a rajongóktól Olaszországban. Készítettek egy portrét rólam és Tomról. Egy hivatásos művész sem csinálhatta volna jobban. Saját készítésű zenei CD-ket is mindig küldenek nekünk a rajongók.

JOEPIE: Követetek el már valami butaságot, mikor szerelmesek voltatok?

BILL: Mikor szerelmes vagyok, mindig követek el butaságokat. A szívem dönti el, hogy mit csináljak, és nem tudok logikusan gondolkozni. Ilyenkor nem tudod irányítani önmagad. De sajnos régóta nem voltam már szerelmes, szóval nem igazán tudok erről mit mondani.

JOEPIE: El tudom képzelni, hogy a siker néha nehéz lehet. Nem bántátok meg, hogy híressé váltatok?

BILL: Persze, hiányzik sok minden. A barátaink egyetemre járnak, eljárhatnak bulizni. De mi választottuk ezt az életet és újra megtennénk. A tanulás sosem volt fontos számunkra. Most láthatjuk az egész világot. Nagyon sok mindent éltem már át. A többieknek erre sosem lesz lehetősége. Szóval nagyon hálás vagyok.

JOEPIE: Melyik a kedvenc évszakotok?

BILL: A nyár, utálom a telet. Karácsonykor eshet a hó, az szép. Jelenleg Hamburgban teljes a zűrzavar. Még a kocsidat sem tudod vezetni! Hihetetlenül veszélyes az utcákon, mindenki elesik és eltöri valamijét, a kórházak tele vannak. Mostanra elállt már. Örülök, mikor nyár van. Szeretek meleg országokba és városokba menni.

JOEPIE: Mikor sírtatok legutóbb?

TOM: Nem sírok túl sokat, mert nincs időm sokat töprengetni a dolgokon. És nem történt velem semmi rossz. A legutóbb mikor sírtam, az a nevetéstől volt a legjobb barátaimmal.

BILL: Ha a szomorúságtól sírnék, azt sosem mondanám el senkinek sem. Túl személyes. De ahogy Tom is, imádok sokat nevetni, így néha ilyekor sírok is.

JOEPIE: Mit csináltok mielőtt színpadra léptek?

BILL: Idegesen fel-alá járkálunk, miközben felrakjuk a mikrofonjainkat, elrendezzük a kábeleket és aztán átöltözünk, és a dalokra figyelünk.

JOEPIE: Mi tesz benneteket boldoggá egy rossz napon?

BILL: A kutyáink. Ha éjjel érünk haza és a négy kutyánk vár ránk az ajtóban, akkor mindig elnevetjük magunkat. Feltétel nélküli a szeretetük.

(ford.: Betty)