Benyitottam a szobába, Bill meredten állt az ágy előtt.
- Mi van?? - kérdezte Tom ijedten.
- Mi baj van? - néztem körül a szobában.
Bill csak az ágyra mutogatott. Tom odament, majd röhögni kezdett. Én csak az ajtóból figyeltem az eseményeket. Tom felszedett valamit az ágyról, nem láttam, hogy mi az. Megindult felém, Bil kiabálni kezdett.
- Fanny!! Vigyázz!! - hangoskodott kétségbeesetten. - Tomnál valami óriási fekete bogár van!!
Ekkor Tomnak kaparászni kezdte a tenyerét a bogár, amitől megijedt, majd egy nagyobb sikítás mellett rám dobta a bogarat. Szerencsétlen teremtmény a hajamban landolt, én kiabálni kezdtem. :XD
- Bogáár! Bogár! - kiabálta Bill
- Szedd le! Szedd le! - sikítoztam
- Szedi a halál! Szedi a halál! - ordítozott Tom. Gustav és Georg ekkor már mögöttem röhögtek. Gustav a hasát fogta, Georg sírt a nevetéstől. Végülis fél perc kiabálás-röhögés után egy 50-es éveiben járó férfi jött oda hozzánk (szomszéd szoba lakója) és leszedte a hajamból az ocsmányságot, majd szó nélkül, fejcsóválva bement a szobába. Tomra néztem szúrós szemmel, de ő csak nevetett.
- Azta, ezt fel kellett volna vennem!! - röhögött Gustav
- Kapjátok be! - durciztam, majd sarkon fordultam és eljöttem tőlük. Tom utánam akart jönni, de Bill visszahúzta, hogy ilyenkor jobb, ha egyedül hagy. Az incidens után mindenki bepunnyadt. Georg lelépett a barátnőjéhez, Gustav és Bill ping-pongoztak.
- Do pice! - nyafogtam. - Megint sikerült jól beégetni magad, Fanny, szép volt! A francba! - mérgelődtem. Miután befejeztem a durrogást beültem Réka szobájába zenét hallgatni.
Annyira belemerültem, hogy bedugtam mindkét fülest a fülembe, max hangerőre nyomtam az iPodot, és énekeltem.
"It's not what you said, It's the way you say it, It's not what you did, It's the way you do it, Sick and tired of needing your attention, I chose to be lonely than live without your, Attention".. szinte már kiabáltam. :)
Azt vettem észre, hogy Tom finoman oldalba lökött, és mosolygott.
- Szia! - köszönt rám aranyosan.
- Szia. Bocs, csak elvoltam. Megint beégettem magam, ugye? - néztem rá nagy szemekkel.
- Ugyan, dehogy. Én is ezt szoktam csinálni. Amúgy meg bocsánatot akarok kérni a fenti dolog miatt. - nézett rám szomorúan.
- Jajj, semmi gáz :), legalább lesz min röhögnünk. - mosolyogtam.
- Igen;) - kacsintott Tom, majd borús lett a tekintete.
- Mi a baj? - kérdeztem, mire leült mellém, és "elsírta" a gondját.
- Jah, ez gáz.. - bámultam magam elé, majd ránéztem. Láttam, hogy szomorú, így hát feladtam a dolgot.
- Nézd, Tom. - Figyelj.. - kezdtünk bele egyszerre a mondanivalónkba. :)
- Folytasd! - mondtam neki.
- Nem, nem. Mondd csak :) - mosolygott.
- Hát, csak el kellene mondanom valamit. Szóval kitaláltam egy hülyeséget, hogy Rékának szerzünk valami pasit, hogy féltékeny legyél. Megakartunk leckéztetni.. - folytattam volna, de Tom gonoszul rám nézett.
- Bocsánat! Bocsi, bocsi, bocsii!! - kezdtem bele, mire hatalmas mosoly ült ki az arcára, és csikizni kezdett.
- Neee, Tom! Hagyd abba, légyszíves!! - mondtam neki nevetve
- Hogyisne! Megérdemled! Még többet is!! - nevetett rajtam.. Kb fél óra bohóckodás után elnyomott minket az álom. Cseppet félreérthető helyzetben voltunk, de hát mindenki tudja az előzményeket... Majdnem mindenki..
Azt álmodtam, hogy Billel összevesztünk, és nem akartam elengedni őt, így kómásan Tomot szorongattam. Tom visszaölelt, reflexből, gondolom én. Így voltunk még kb. 5 percig, amikor is megszólaltam.
- Ööö, fel kéne kelni, mert ez így nem oké. - motyogtam.
- Szerintem az, nyugi baby, ajtó zárva van;) - mosolygott rám kajánul.
- Nem, Tom, figyelj nekem Bill.. - magyarázkodtam, mire a szavamba vágott.
- Jól van, nyugodj meg, tudom! Csak most jól esne egy kis ölelgetés, ugyanis Rékával össze vagyunk veszve. - nézett rám szomorúan.
- Én megértelek, de miért nem beszéled meg vele? - kérdeztem tőle, mire még jobban magához szorított.
- Jajj, tee.. - mondtam neki mosolyogva, mire ráhajtottam a fejem a vállára. Ekkor nemvárt dolog történt.. Bill és Réka benyitottak a szobába, minket kerestek. Mi pedig ott feküdtünk egymáshoz bújva.. Gondolhatjátok, mire gondoltak egyből.
- Mi a k**va élet van itt?? - kérdezte Réka, szemeket meresztgetve Tomra, majd rám nézett, de majd megölt a szemével.. Hihetetlen dühös volt. Mi szétugrottunk Tommal, és csak mosolyogtunk a szerelmeinken.
- Na, ezt én is szeretném tudni!!! - mondta Bill, ordítva
- Nyugi tesó, nyugi szivi, nem volt semmi, csak.. - elmesélte Tom, hogy mi történt, majd mosolygott egy nagyot.
- Így van, semmi más nem volt, esküszöm! - mondtam én is, mire felálltam volna, hogy odamenjek a sértődöttekhez, de Bill kézen fogta Rékát, és kimentek a szobából.
- Bazd, na ezt hogy fogjuk túlélni.. - néztem Tomra könnyes szemmel.
- Nem tudom, de ennek nem lesz jó vége. - mondta, mire ledőlt az ágyra.
- Szerintem sem. Nem fogok utánuk menni, mert akkor tényleg úgy látszódna, hogy volt valami.. - nyöszörögtem.
- Igen, ezt akartam mondani, hogy ezt nem szabad. Meg magyarázkodni sem kellett volna, de már mind1. - mondta és felült.
- Elcsesztük. Réka nem fog hozzám szólni.. De ami rosszabb, Bill tutira utál. - mondtam Tomnak szomorúan.
- Nem hinném, hogy utál, de majd kiderül. - mondta, és bekapcsolta a tv-t. Megbeszéltük, hogy írunk egymásnak, hogy mi volt, aztán mindenki felment a saját szobájába.
Amikor benyitottam a szobánkba Bill feküdt az ágyon, és elég szaporán vette a levegőt. Odamentem hozzá, hogy minden rendben van-e, ekkor felém fordult, láttam hogy a szemei már-már vérben úsztak, a párnája elvolt ázva.
- Kicsim, jól vagy? Légyszíves ne sírj, és higgy nekem! Nem volt semmi köztünk.. :( - mondtam neki szomorúan.
- Menj el, kérlek. - mondta halkan, rekedt hangon.
- Jól van. - válaszoltam neki könnyes szemmel, kimentem a szobából és fogtam a telefonom, írtam Tomnak az sms-t, hogy mi történt.


*Eközben Tomnál és Rékánál*

Tom halkan benyitott a szobába, de látta, hogy szerelme nincs bent. A teraszajtót nyitva találta, odament hogy bezárja, ekkor meglátta Rékát, aki a földön gubbasztott, a város fényeit bámulva, miközben folytak a könnyei.
- Cicám! Végre megvagy. - mondta Tom boldogan, de látta, hogy most ez nem fog segíteni a dolgon.
- Hagyj. Vagyis ne. Inkább magyarázd el, hogy miért csaltál meg, már megint. Ráadásul a volt legjobb barátnőmmel. - mondta Réka mérgesen.
- Jajj, nem csaltalak meg, higgy már nekem!! - mondta Tom kicsit már idegesen, amikor megcsörrent a telefonja.
- Na mi van, máris hiányzol valamelyik k**vádnak?? - kérdezte Réka mérgesen
- Dehogy, Fanny írt, hogy mi volt Billel. Tessék, olvasd el. - mondta Tom, majd Rékának nyújtotta a telefont. A lány elvette, és még jobban sírni kezdett, mert érezte, hogy én is szenvedek, épp úgy, mint ő. A lelke mélyén tudta, hogy nem történt semmi, de mégis úgy könyvelte el a dolgot, hogy átvertem, Tom pedig megcsalta - már megint. A szemének hitt. Visszaadta a telefont Tomnak, majd kiutasította a szobából. Tom felhívott, hogy merre vagyok.
- A 2.-on, a szobánk előtt. Gyere le, mert nem merek bemenni Billhez. Félek. - mondtam sírva a telefonba.
- Nyugodj meg, 2 perc és lent vagyok. - mondta Tom és lerakta. Én leültem a szobánk ajtaja elé, és sírtam. Bill hallotta, hogy beszéltem valakivel telefonon, ezért kinyitotta az ajtót.
- Na, mivan? Máris randid van Tommal? - nézett rám lenézően
- Nem, dehogyis. Csak írtam neki smst-, hogy haragszol, rá is haragszik Réka, így nem tudunk mit csinálni.. - válaszoltam neki szomorú arccal. Bill csak bámult engem, homályos tekintettel. Én felálltam, reménykedve, hogy megtudom őt ölelni.. De bezárta előttem az ajtót. Lecsúsztam a fal mentén a földre, és csak sírtam. Tom közben odajött hozzám, felsegített, és felmentünk Georghoz és Gustavhoz, arra gondolva, hogy majd ők felvidítanak minket. Kopogtunk.
- Gyere! - jött a válasz az ajtó túloldaláról.
- Sziasztok! - köszöntünk.
- Hallottuk mi történt. Jól vagytok? - kérdezte Georg
- Én úgy ahogy, de Fanny.. - mondta Tom, majd rám nézett.
- Szegény. Kértek valamit inni? - kérdezte Gustav.
- Nem köszi. Csak Billt akarom. - fakadtam sírva újra és újra.
- Basszus, annyira szar, hogy nem tudok rajtad segíteni. - motyogott Gustav. - Várj. Megpróbálunk valahogy felvidítani titeket, mert ahogy elnézem, Tom, te is elvagy kenődve.
- Hát, most mit mondjak? Szeretem, erre elb*szom, már másodszorra. Tök jó vagyok. - mérgelődött Tom.
- Jól van már! Álljatok le. - mondta Georg. - Van egy ötletem!! - pattant fel a helyéről.
- Na, mi az? - kérdeztem reménykedve, hátha valami használható dolog.
- Menjünk le a recepcióra, kérjük el a kamera felvételt! Csak azért, hogy tudjátok bizonyítani, hogy semmi nem volt. - mondta büszkén.
- Igen, és szerinted ide is adják? Nem hülyék! - mondta Tom.
- Ide fogják adni, ne aggódj! - mondta nevetve.
- Hát jó, csináld. - mondta Tom.
- Benne vagy, Fanny? - kérdezte tőlem Gustav
- Hogyne lennék! Nincs mit takargatnom.. - mondtam félszegen mosolyogva.
- Akkor oké. Na jöttök? - kérdezte Georg
- Persze, menjünk! - mondta Tom már picit több életkedvvel mint ezelőtt. Lementünk a hallba, ahol várnunk kellett egy 10 percet (megjegyzem örökkévalóságnak tűnt) mert éppen váltották egymást a dolgozók. Egy 20nak kinéző kedves arcú szőke csajszi ült a vén banya helyére. Gondoltam, ő biztosan fog nekünk segíteni, látszott rajta, hogy aranyos. Egyre jobb kedvem lett. Beszéltünk vele, de rossz híre volt. Csak 1 hét múlva tudja majd megmutatni a felvételt, hiszen ma még csak vasárnap van, és minden 2. szombaton szedik össze a felvételeket. Ekkor megint elszomorodtam.
- Most egy hétig mi lesz velünk, Bill és Réka nélkül?! - néztem Gustavra értetlenül. Sajnálat látszott a szemében, így megölelt.
- Megoldjuk, ne félj. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm, hogy vagytok nekem. Nem tudom mi lenne velem nélkületek.. - mondtam nekik, sírásra álló szájjal.
- Szeretünk Fanny, csak ne sírj kérlek. Az nem áll jól neked. - mondta Tom mosolyogva, mire elmosolyogdtam énis. Felmentünk a szobába...

A következő napok borzasztó lassan teltek el.. Szörnyű volt. Réka, Bill, Georg és Gustav elvoltak négyen. Sokat röhögtek, minket Tommal le sem sz*rtak. Külön mentek reggelizni, külön ebédelni, külön bulizni, külön vásárolgatni, moziba, mindenhova. Hihetetlen szarul éreztük magunkat Tommal, főleg amikor úgy néztek ránk, mint a véres rongyra...
- Végre szombat van! - ébredtem fel, szombaton reggel. (logikus xD) Felöltöztem, átszaladtam Tomhoz, aki már mosolyogva várt engem.
- Mit nevetsz? Amúgy jó reggelt. - mondtam neki, és leültem mellé.
- Hát, már ittvan a videó, lemásoltattam 2 példányban, hogy Rékának is oda tudjam adni, te meg Billnek. Én írtam Rékának levelet, és úgy gondoltam, hogy majd becsempészem a szobájába. - mesélte örömmel.:)
- Jó ötlet. Én nem írok Billnek, csak bemegyek, és odaadom neki. Aztán lesz ami lesz. - mondtam Tomnak.
- Akkor sok szerencsét. - mondta, és megölelt.
- Neked is. - mosolyogtam rá, és megszorítottam a kezét. Elindultunk... A torkomban dobogott a szívem, amikor bekopogtam Billhez..
- Gyere! - mondta szomorú hangon.
- Szia. Ne haragudj hogy zavarlak, csak ezt hoztam. Majd ha akarod, nézd meg. Csak egy apróság. - mondtam neki, majd megfordultam és kimentem a szobából. Leültem az ajtó elé.. 5 perc múlva Bill kirohant az ajtón, könnyes szemekkel rám nézett..