Elle girl: A Humanoid albumotokon sokkal felnőttesebb hangzásotok van, akárcsak a 30 éves rockereknek.

Bill: Hogy őszinte legyek, ez a lemez teljesen másmilyen lett, mint ahogy azt kezdetekkor elterveztük. Úgy döntöttünk, megnézzük, mi történne, ha minden egyes tag azt játszaná, amit akarna. Kísérletezni akartunk a hangszerekkel. Ennek eredményeképpen egy új hangzást kaptunk. Véletlenszerűen történt.

Elle girl: Sok új dalotokban kapott helyet szintetizátor. A 80-as évek zenéje inspirált titeket?

Bill: Igazából mindannyian másmilyen zenét hallgatunk. De amikor a stúdióban ültünk, semmi mást nem hallgattunk meg a saját felvételeinken kívül. Saját magunkra koncentráltunk, és arra, amit el akarunk érni. Kipróbáltuk, hogyan tehetnénk a banda hangzását még intenzívebbé, ezért sokat kísérleteztünk a stúdióban, és mindez belülről jött.

Elle girl: Ez a második angol nyelvű albumotok.

Bill: Igen, de van egy különbség. A Humanoidot két változatban jelenítettük meg: Angolul és németül. És ezen túl minden lemezünk ugyanígy fog majd megjelenni.

Elle girl: Angolul vagy németül énekelsz legszívesebben?

Bill: Az angol és a német egyaránt fontos része az életünknek. Nem tudom őket szétválasztani. Amikor Amerikában turnéztunk, a legtöbb dalunkat angolul játszottuk el, de a rajongóink németül is hallani akarták őket. Elénekeltük nekik, ők pedig velünk együtt énekelték, el tudod ezt képzelni?

Elle girl: Valamikor a Scorpions is népszerű volt Amerikában...

Bill: *nevet* A Scorpions egy élő legenda. És mi külön kategória vagyunk.

Elle girl: Mi a hozzáállásotok a Rammstein-hez?

Bill: Ugyanezt tudom róluk is mondani. Hihetetlen show-t csinálnak. De másmilyen zenét játszanak.

Elle girl: Mit gondolsz, amikor a régebbi dalaidat hallgatod?

Bill: Azt hiszem, változott a hangom. Mélyebbé vált. Idősebbek lettünk, de ez nem azt jelenti, hogy érettebbek is.

Elle girl: Hardcore rockerként emlegetnéd magad és a bandatagokat?

Bill: Nem értem, mire gondolsz *nevet* Amikor turnézunk, nem iszunk alkoholt. Emellett a jó alvás nagyon fontos számunkra. De amikor bulit szervezünk, akkor az tényleg hardcore, és mindent élvezünk, amit a rock 'n' roll ad nekünk!

Elle girl: Van néhány szó a WBMW-ban: “One day I will be ready to go, see the world behind my wall” Eléggé intrikusnak hangzik.

Bill: Ez a dal nagyon privát. Nem arról szól, hogy börtönben érzem magam, hanem a falról, amely mindvégig körülvesz minket. Ez az, amely az elmúlt 5 évben velünk történt.

Elle girl: Ez az igazi hírnév egyik árnyoldala? Ha egy lépést tesztek odakint, azonnal tömeg vesz titeket körbe, igaz?

Bill: Igen, abszolút. Nagyon szeretnénk, ha lenne esélyünk kimozdulni, sétálni az utcákon, és világot látni. Korábban, amikor turnén voltunk más országokban, megengedhettük magunknak, hogy testőrök nélkül mászkáljunk. Ez most lehetetlen. De szeretjük, amikor az emberek a zenénket hallgatják. A hírnév számunkra egy igazi drog.

Elle girl: Mit tennél, ha nem lettél volna zenész?

Bill: Akkor munkanélküli zenészek lennénk *nevet* Mindenféle éjszakai klubban lépnénk fel 25 centért. És természetesen néhány pornófilmet is forgatnánk, hogy tudjunk pénzt keresni!

Elle girl: Miért pont pornófilmeket? Kaptál már szerepajánlatot, vagy ilyesmit?

Bill: Nem, ez csak vicc volt. Soha senki sem kínált nekem szerepet egy pornófilmben, mert lehetetlen, hogy én ilyesmiben részt vegyek.

Elle girl: Ha már a filmeknél tartunk: azt hallottam, hogy forgatnának egy filmet a Tokio Hotelről. Igaz ez?

Bill: Kaptunk ajánlatokat, hogy forgatnának egy filmet a bandáról. Tisztelem a színészeket, de mindenki foglalkozzon a saját dolgával. A zenészek nem színészkedhetnek, és fordítva. Az emberek ne keverjék össze ezt a két szakmát. De a másik oldal szerint, soha ne mondd, hogy soha. Szóval, egy nap, ha egy jó szerepet ajánlanak, akkor talán... ki tudja.

Elle girl: A banda többi tagja hogyan viszonyul ahhoz, hogy a média minden figyelme leginkább rád irányul?

Bill: Ebből sosem volt konfliktus. Még most sem, amikor a személyem körüli figyelem egyre jobban nő. Ez azért van, mert egyedül én szerepelek az új albumunk borítóján. Mást talán zavarna. De ez minket, zenészeket nem. Minden zenekarnak megvan a saját frontembere. És úgy jött ki, hogy a Tokio Hotel frontembere én lettem!

(Ford.: GTH)