Megjegyzések:

- Az interjút úgy olvasd, hogy néhol eléggé összefüggéstelenül beszélnek...

- A srácok elég sokat dobálják azt a szót, hogy "tojás", amit arra a gömbszerkezetre használnak. A német szlengbe ezt a tojásozást a herére használják, de maradjunk most itt a tojásoknál ;)

BILL: Mikor meglátod ezt - itt álltunk és azt gondoltuk "Ez hogy akarják majd minden nap összerakni?", ugye? Mert annyira... Nagyon sok felfüggesztés van és az oldalai is elég bonyolultnak tűnnek. Az én képességeimet meghaladja, hogy nem téved benne el valaki. Mert, ahogy kinéz egyszerűen... elvileg... na, jó, szóval most ez a helyszín. Mármint ezt a függőhíd. És hogy csinálják ezt, hogy a híd pontosan ide kerüljön? A mennyezet alatt helyezték el és alacsonyabban van... így...

STÁBTAG: A hidak?

BILL: (stábtagnak) Aha, azok a hidak és, hogy pont addig tartanak, ugye? Tényleg addig kell tartaniuk, ugye? Szóval így tudsz ott végigsétálni és senkinek sem kell mozgatnia vagy ilyesmi. Ez nagyon jó. Csodálatosan van megfestve. Ez itt a... az egész színpad alapja nagyon szuper. Minden a legapróbb részletig.

SEBASTIAN: És mi az, ami itt leereszkedik? Mit értesz híd alatt?

GEORG: (háttérből) oh, Tom!

BILL: Igen, ezek... A mennyezetről lógnak le ott. Aztán azok ott alacsonyabban vannak. És ott van... ez nagyon szuper dolog... LED lámpáink is vannak és mindenütt. És ezek alacsonyabban vannak. Aztán ez igazából úgy néz ki, mint egy ufó. Lényegében ott tudunk felmenni a második szintre.

TOM: Tényleg? Nem is tudtam.

SEBASTIAN: Tök szuper, ugye?

GEORG: Mi is?

TOM: Az "Ötödik elem" készítői...

BILL: Azok az emberek, akik a filmet készítették festették ezt, és a színpadot is.

TOM: Az, aki az "Ötödik elem"-et is készítette. Szuper, nem?

GUSTAV: Oh, Bill! Van egy csokis... egy csokis rágód nekem? Köszi!

BILL: Szívesen!

GUSTAV: Az öngyújtót is odaadnád?

TOM: (nevet) Egy csokis rágó!

BILL: Az erősítőidnek halkabbnak kéne lennie. Majd megnézem.

TOM: Ott vannak!

BILL: Meg kell néznem, hogy elég-e nekem.

GEORG: Épp tegnap mondtad, hogy az erősítőm nem is lehet hallani.

BILL: Nem, a tied teljesen jó, de Tomé rossz.

GUSTAV: És a tieddel mi van már megint?

TOM: Igen, mert ez csak a basszusgitár. Csak nem veszed észre, idióta.

BILL: Jó, a te erősítőd nem jó. Ha elsétálok, akkor semmit sem fogok hallani.

GEORG: Anélkül nem tudja csinálni.

TOM: Bill, ha elmész arra, akkor a változatosság kedvéért talán a hangod is hallatszani fog.

BILL: Tom, ha elmegyek arra, akkor senkiből sem hallok semmit.

TOM: Ugyan már Bill, ez marhaság. Én is pontosan hallom... Ha ott állok, ugyanolyan hangosan hallom a gitárt, mintha ott állnék Georggal.

BILL: Georg és Tom a bunkerből kezd. Vagyis ott állnak a tetején... a helyükön állnak a tetején balra és jobbra. És Gustav és én a tojás belsejében. Szóval igazából innen jövök... Elvileg úgy kezdődik, hogy Gustav felemelkedik - ott van a tetején... Felemelkedik a színpad legaljáról, azaz ott állok belük az alján és Gustav itt van, és kvázi együtt emelkedünk ki onnan. Vagyis, kijövök a színpadra és Gustav megy tovább a második szintre.

BILL: Szóval van egy igazi egyedileg épített Tokio Hotel motorunk. Ez a miénk lesz majd, és igen benne lesz majd az egyik "jelenetben". Mikor megjelenik majd az alacsonyabb színpadon, akkor az őrületesen fog kinézni. Hát igazából... Már gondoltunk rá, hogy kéne valami igazi jármű, amivel mehetnénk, mert tényleg nagyon szuper. Olyan lett, mint egy szörny... Igazából úgy néz ki... A gumik úgy néztek ki, mint egy monster trucké vagy valami ilyesmié. Tökéletesen alkalmazkodik a színpadhoz. Azért abba nem vagyok biztos, hogy az utcán engedélyeznék. Szerintem valószínű, hogy nem.

BILL: ... a mikrofonnal aztán...

TOM: ...a próbaterem egy Ferrari... ez itt egy fiát... ez csak egy (nevet)

BILL: Rendben!

TOM: Ha próbateremként vinnéd, akkor a produkció biztosan 15 millióba kerülne 3 helyett.

TOM: Oh, ember, mért nem tudod egyedül megcsinálni.

SEBASTIAN: Eddig minden az elképzeléseid szerint halad?

TOM: Igen, eddig igen. Vagyis a gitár szempontjából igen, bár... hát a többiek...

BILL: Tom, kíváncsi vagyok... Tom hallasz engem? Szóval kíváncsi vagyok, hogy mikor itt vagyok, és te játszód azt a szuper szólót... ugye? És arra gondoltam, hogy lemegyek, mikor a kör ereszkedik. Tudod, mert az olyan lenne... Figyelsz rám? Még mindig nem figyel rám.

BILL: (nagy sóhaj) Oh, igen megint a gitár hangzásáról van szó, ugye? Ez túl sokáig tart. Nincs ennél rosszabb egy énekesnek.

BILL: Elég nehéz ott sétálgatni. Ezért van a srácoknak fejmikrofonúk ezúttal. Igazából nem találjuk ezt túl jónak, de ez csak... ez megkönnyíti a dolgukat, mert most végig énekelnek, és így bárhol tudják énekelni a kórust és igen, most tényleg végig énekelniük kell és játszaniuk valamint Tomnak váltogatnia kell a sávokat is. Hát, Georgnak egy kicsit könnyebb. Ő neki csak a szintetizátor van, és így de ez olyan... Most tényleg sokkal több mindent kell csinálniuk, mint korábban.

SEBASTIAN: Minden kész?

GUSTAV: Igen. Minden készen van magamat leszámítva.

SEBASTIAN: Az állványok is a helyükön vannak?

GUSTAV: Az állvány... (nevet) Az állvány ismét rendesen funkcionál.

BILL: Szeretnék felmenni a színpadra az emelkedővel, inkább a "World Behind My Wall" alatt változtatnék a színpadon és úgy jönnék vissza, hogy a lépcsőt használom, mert szeretnék, veled itt állni miközben ezt játszod alatta. Érted mire gondolok?

GEORG: Biztos oda tudsz jönni, ugye?

BILL: Vagy oda. Látod, az még jobb. Pontosan. Oda fogok menni.

GEORG: Lécci vegyétek nekem halkabbra az alsó szintetizátort?

STÁBTAG: Játszanál csak, kérlek?

GUSTAV: Igen? Mert itt vagyok fent a hetedik dalig. Ez teljesen az enyém, ugye?

SEBASTIAN: Szóval vész esetén még egy létrád sincs, hogy lemenj?

GUSTAV: Van... Tudom, vagyis én személy szerint nem tudom. Igazából, ha lett volna vész esetére egy létra, akkor az itt lett volna. És akkor, ha hirtelen belekapaszkodnék ebbe, akkor az egész színpadi díszletett lerombolnám.

SEBASTIAN: Van ott valamilyen tartó torony? Arra az esetre, ha bármi történne veled... Ha tűz lenne vagy valami ilyesmi, akkor le tudnál valahogy jutni? Úgy értem...

GUSTAV: Ezen még dolgozunk.

SEBASTIAN: Látom. (nevet)

GUSTAV: Vészhelyzet esetére lesz valami csapóajtó szerű, ahol öt métert szabadon eshetek.

SEBASTIAN: Mint egy tűzoltórúd, amin lecsúszhatsz.

GUSTAV: Valami olyasmi.

SEBASTIAN: Oké.

GUSTAV: De most momentán, egyedül vagyok ott fent az első néhány dalnál.

TOM: Az egyetlen dolog, ami mindenkinek megint... Ez az én vég pozícióm. Itt fent. És aztán bezárul a tojás és Georgnak és nekem, ennek a tetején kell lennünk... Gustav színpadján, és az egész dolog leereszkedik. Mert különben le kéne másznunk oda. A közönség ugye nem fogja ezt látni? És a többit, sem amire figyelnünk kell. Kib**zottul összetett a show. Nem is tudok ennyi mindent megjegyezni. Mindenhol van, egy helyem ahova mehetek, mikor kell és... Nincs többé szabadság! Ennyit lehet rá mondani.

TOM: Mit is mondhatnék...

GUSTAV: (háttérből) Lécci hagyjátok már egyszer Georgot is játszani.

GEORG: Semmiképp!

GUSTAV: Hát talán elég jó a punk rockhoz

TOM: Egy kis punk zenekarhoz, vagy egy garázs zenekarhoz...

GUSTAV: Igen. Mint a régi szép időkben...

TOM: Ez itt az én munkahelyem, és idelent rejtegetem. Innen senki nem láthat engem már.

SEBASTIAN: Hűha.

TOM: Szóval itt történik a titkos cigizés is és az e-mailezések, és talán más is...

GEORG: N24 riport: Súlyos beszámoló a tojásunkról. Tokio... Tokio Hotel Bill bal tojása, turnézik Európában.

BILL: Nem is akarnak...? Nem akar minket valaki elkísérni?

GEORG: De, de.

BILL: Ja.

GEORG: Hm, most a show végét próbáljuk. Ez mindig az egyik legfontosabb dolgok között van. Ha nem a megfelelő helyre megyünk, a megfelelő időben, akkor az egész befejezés nem fog működni, és komoly problémánk lesz. Vagy tényleg megsérülhetünk.

TOM: A tojás felső része csak akkor mozdul, ha a hidak fent vannak. És most át kell állítanunk, hogy úgy mondjam, és be kell állítanunk, így akkor is be fog záródni a külső rész mikor a hidak még mozognak. Igen, igen, ez volt most a baj és ezt most kijavítani még fél órát fog igénybe venni.

SEBASTIAN: Két öltöződ van?

BILL: Igen, nekem kettő kell, mert alapvetően belül megyek fel a tetejére és aztán mikor a színpad belsejében átöltözöm, és aztán újra kimegyek például a motorral. Ez azt jelenti, hogy kell egy a színpad alatt is. És ezúttal az a jó, hogy tényleg a saját színpadunkat visszük magunkkal. Azaz, mindenhova lehet menni és mindent ki tudunk használni. És van, néhány meglepetésünk a ráadásra ahol megint le kell mennem. És igen, tök jó. Ilyen... tök jó, hogy saját színpadod van, mert akkor nyilvánvalóan minden az igényeid szerint van a lehető legjobban felépítve és semmihez sem kell alkalmazkodni, ami nagyon szuper.

SEBASTIAN: Felpróbáltál már néhányat? Mennyi ideig tart átöltözni?

BILL: Hát kevés idő van rá... Nagyon izgulok, hogy mennyi idő alatt sikerül majd átöltözni, mivel minden időzítve van. Hm, minden nagyon-nagyon jól meg van tervezve. Alapvetően mindig viselek valamit ahol csak a "páncélokat" kell cserélni. És van két ember, akik mindig segítenek nekem ebben és szerintem így minden működni fog. Szóval tényleg nagyon jól néz ki. Úgy állapodtunk meg, hogy a bonyolultabb öltözékek vannak a show elején és közben jönnek majd a könnyebbek. És persze ezt persze kicsit függet a daloktól is és ... igen. Most még több változás van, mint amit igazából terveztünk.

GEORG: Bill?

BILL: Itt vagyok!

BILL: Lássuk csak milyen meleg lesz ez, mert eléggé az... A ruháim mindegyike műbőrből készült. Kizárólag. Nagyon szeretjük az állatokat. Egyáltalán nem használtunk hozzá állatokat, bár semmihez sem. És hm... nagyon-nagyon melegek. Szóval meg kell néznem, hogy mennyire fogom bírni ez így egész idő alatt.

BILL: Ma este fogják lefesteni a tojás tetejét. Szóval szerintem innen most mindenki jól láthatja, mert a tetején minden nagyon fényes. Szóval mivel minden újonnan lett készítve, és az alját már lefestették. És hm, megtudtam, hogy az emberek akik "Ötödik elemet" készítették, ők csinálták ezt is. Igazán jó lett, mert mindenünk megvan. Azaz, gyakorlatilag az összes korlát, az egész fő színpad és minden, még a külső dolgok is stb. Az összes mindent lefestették. Még a szintetizátor állványokat, a dobozokat és a székeinket kell lefesteni. Minden ugyanúgy néz ki és ma este a felső részt is kell megcsinálni és lefesteni. Nos, elég komplikált minden, de az emberek keményen dolgoznak és igazán, nagyon jó csapatot alkotnak. Úgy tűnik, mintha tényleg csak leszállt volna és pedig már sok mindenen ment keresztül. Nagyon szuper.

BILL: Van néhány dal, aminél úgy állapodtunk meg, hogy teljesen máshogy fogjuk játszani. Szóval szerintem lesz egy vagy két meglepetésünk, mikor senki sem gondolná, hogy ezt nekünk tényleg így kéne. Habár, nem akarunk mindent ugyanúgy játszani, mint az albumon most viszont kipróbáltunk néhány dolgot és egy két dolgot másként csináltunk, és hm... igen, valószínűleg. Azaz, lesz néhány dramatikus dolog és szerintem ezúttal őrületes lesz a befejezésünk. De ezt jelenleg még programozzuk. Habár, szerintem akkor is jó lesz a befejezés.

BILL: Gondoltál már az arc plasztikára? (nevet)

GEORG: Ha kifizeted nekem.

TOM: Igen! Én kifizetném neked.

TOM: Mit akarunk megcsináltatni? Orr, szem... áll?

GEORG: Mindent megcsináltathatunk.

SEBASTIAN: És most mit csináltok?

BILL: Most végig megyünk mindenen. Ez az első alkalom, hogy végig megyünk majd az egész shown, hogy lássuk minden működik-e. És most ruhaváltással és ilyenekkel együtt csináljuk majd. Szóval, itt még mindig elakadunk, de, csak mert bizonyos mértékig csináltuk meg. Lesz egy másik teljes próbánk 21-én. Egy nappal a show előtt és ma első alkalommal. Az első ruhapróba. Nagyon köszönöm.

TOM: Hm, alapvetően jó érzés, de minden, aminek elromolhatott az már elromlott.

SEBASTIAN: Akkor történnie kéne valaminek vagy ezt ti gondoljátok?

TOM: Igen, nem tudom. Ha az első koncert is így menne, hogy be tudok ugrani itt a háromszögbe. De amúgy... jó érzés. A színpad őrületes és tényleg jó érzés. Még ki kell találnom, hogy hol, mikor és hogyan tudjak majd körbe menni.

SEBASTIAN: Meg van már az érzés, hogy ez a saját színpadotok?

GEORG: Teljesen olyan érzés, hogy ez a saját színpadunk. Szóval, ez... 180 fokos fordulat a korábbi turnékhoz viszonyítva. Minden, tényleg minden a miénk. Állati.

SEBASTIAN: Szóval nem olyan, hogy idegesek vagyok mikor... úgy értem, olyan sok koncertet adtatok már és sok...

GEORG: Nem, ez több mint... igazából jobb érzés, mert tudjuk, hogy a színpad minden a 32 koncert helyszínén ugyanolyan lesz és nem fog kimaradni a színpad egy része vagy, hogy esetleg valami nem fog működni. Mindig ugyanolyan lesz. És ha tényleg sokat próbáltál, akkor már tényleg vakon tudsz mozogni rajta.

(Fordította: Betty)