Milyen érzés klasszikus olasz férfiruhát viselni?

Bill: Jó. Meg kell mondanom, hogy nagyon szeretem ezt a divatmárkát. Tavaly az interneten fedeztem fel, hogy úgy mondjam, véletlenül. Nagyon sok dolog tetszett nekem, és amikor jártam az üzletükben, totálisan bejött az egész. Persze ezt nem tudnám minden nap felvenni, de néha-néha jó választás lehet.

Kényelmesnek vagy elrejtettnek érzed magad ebben a ruhákban?

Bill: Eh... Azt mondanám, ez attól függ. Nos, időről-időre szeretem kombinálni más cuccokkal, persze. Nagyon sok frakkom van otthon, melyeket például farmerrel, vagy ilyesmivel hordok. Ez az, amiért szeretem ezt, mert akkor nem érzem álcázva magam.

Hordanád ezt a színpadon is?

Bill: Nos, azt hiszem, ez már túl csillogó lenne a színpadra. Szívesen fölveszem néha, de a színpadon kényelmes bőrkabátra, és a többi cuccomra van szükségem, hogy tudjak rendesen mozogni. De talán 1-2 dalhoz...

Van egy új, felnőttebb stílusod, és ezzel magad mögött hagytad a kísérletezést?

Bill: Nos, biztosan lesznek olyan ruhák, melyekbe totálisan beleszeretek, és amikor évekkel később visszanézem őket, már utálni fogom. Azt hiszem, ezekben a napokban is ez történik velem. Igazából sosem szégyelltem azt, ami rajtam volt, de aztán sokféle gondolat van a fejemben, amikor újra látom őket. Akkor azt gondolom: "Oh, Istenem, mi volt ezen rajta?" de ez annak a része, hogy megtaláld az utad, és érj a végére valahol. De azt hiszem, mindig lesznek olyan pillanatok, amikor kipróbálod magad, és új dolgokat.

Vannak divatikonjaid? Ha igen, kik?

Bill: Eh, sosem volt igazi példaképem, de tényleg bírom az olyan embereket, mint David Bowie, és Steven Tyler. De ez kevert. De sosem volt divatikonom, vagy ilyesmi.

Felkeltetted Karl Lagerfeld figyelmét is, és együtt dolgoztál vele. Megtiszteltetésnek érezted?

Bill: Minden esetben! Az érdeklődésem e téma iránt már nagyon korán elkezdődött, még nagyon fiatal voltam, amikor elkezdtem saját cuccokat kreálni. Ez olyan, mint egy valóra vált álom, hogy egy olyan ember, mint én Karl Lagerfeld-del dolgozik. Nos, ez egy igazán nagyszerű pillanat volt számomra, és boldog voltam, hogy ő elégedett volt. Az, hogy felkeltettem a figyelmét, és persze nagyon kedvelem. Meg az is egy nagy szerencse, hogy egy ilyen nagyszerű magazinban szerepelhettem, ezek a kicsi álmok váltak ezen az úton valóra. Ez valami olyasmi dolog, melynek elvégzését el tudom képzelni a jövőben. Mindig is zenélni fogok, de itt mindkettő jól működik.

Ez azt jelenti, hogy hamarosan akár modellként is viszontláthatunk? Talán a kifutón is?

Bill: Ehm, el tudnám képzelni! Remélhetőleg jövőre el tudunk majd menni egy divathétre (ez történt meg most =D - szerk.), és megnézhetünk pár dolgot. Talán csinálok pár saját kreációt a jövőben, ha majd lesz rá időm, stb.

Honnan szerzel inspirációt a stílusodhoz?

Bill: Oh, igazából fogalmam sincs. Ez egy igazán nehéz kérdés, hiszen inspiráció mindenhonnan származik. Ez vegyes. Azt kell, hogy mondjam, ez az egész téma a hajfestéssel, és a sminkeléssel történt, a vámpír filmek miatt! Szerettem a vámpíros filmeket, amikor fiatal voltam. Elmentem egy Halloween partira, vámpírnak öltöztem be, és akkor kezdődött ez az egész.

Valami, amit sose hordanál?

Bill: Ehm, azokat a ruhákat, melyeket Tom visel! *nevet* Sose venném fel őket. Ettől eltekintve: igazi bundát. Abszolút a bundák ellensége vagyok. Minden igazi cuccé, amely például kígyóbőrből készül, és hasonlók. Mindenféle egzotikus állatból. Ezek mind nem jöhetnek. Azt hiszem, a kabátok nagyszerűen néznek ki, de csak szintetikus módon hordhatod. Vannak nagyszerű dzsekijeim műbőrből, melyek nagyon jól néznek ki. Manapság nem kell állatokat megölni a ruhákért. Ez nagyon fontos számomra.

Te vagy Tom és saját magad legnagyobb stílus-kritikusa?

Bill: Minden esetben! Azt hiszem, mi tartjuk egymást életben. Az évek során megértettem, mit akar tenni Tom "ezzel", és fordítva. Egyértelműen azt gondoljuk a másikról, milyen szar stílusa van. Jahm, de azt hiszem, ez alakulgat kicsit. Egyre jobbá válik. Sokkal kényelmesebbnek érzem, amit Tom az évek során hord. De azt gondolom, a ruhacsere szóba sem jöhet!

Kulcsszó: Ikrek. Divatos módon változol?

Bill: Azt hiszem, ez automatikusan jött! Ugyanúgy néztünk ki, és "Bill" - "Tom" feliratos pulóvereket hordtunk, amikor 6 évesek voltunk. Aztán úgy döntöttünk, szeretnénk a saját dolgainkat hordani. Az anyukánk már nem készítette ki többé a ruhákat. Automatikusan különböző irányba indultunk el. Tom leginkább az a fajta zene felé, melyet a leginkább hallgat. Csak hip hop-ot. Habár rock bandában játszik, így ez nem igazán illik össze, de mindig egyenesen választotta ki a ruháit. És igazából fogadtam vele! Azt mondtam neki, hogy nem fogja már ezeket a ruhákat hordani, ha már 30 éves lesz. És még mindig hordja, és azt hiszi, az ő stílusa így is marad.

Mire fogadtál?

Bill: Már nem emlékszem, mire fogadtam. Azt hiszem, mindig nevetni fogok azon, hogy ő egész életében milyen nagy ruhákat viselt! Azt állítja magáról, hogy addig fogja ezeket a cuccokat hordani, amíg nagyapa nem lesz! Ezért vagyok izgatott! Azt mondanám, hogy ez már egy másik irányba halad. Talán idővel kicsit kisebbek lesznek a cuccai. Kíváncsi vagyok, hogyan megy majd ez.

Nos, ezzel (divatfotózás) Tommal először csinálunk ilyesmit, és normál esetben egyedül csinálnám, és úgy érzem, fontos az, hogy kényelmesen érezzem magam ebben a ruhákban. Sose hordok fürdőköpenyt pizsamával például. Mindennek meg kell felelnie, és nagyszerű fotóknak kell lenniük. Nagyszerű fotósunk van, tudom, hogy szép képeket csinál. De hát neki ez a dolga.

(ford.: GTH)