Hitkrant: Szeretitek vagy utáljátok őket.  Az egyik fél boldog, mert egy hónap múlva ott lesz a Tokio Hotel a TMF-nél. A másik oldal pedig alig várja, hogy a február 23-i koncertjüknek vége legyen.

De vajon mit gondolnak a fiúk minderről?

HK: Megértettük, hogy még nem vagytok teljesen fölkészülve a turnéra, el kell kezdenünk aggódni?

Bill: Ez nem így van! Töltöttünk annyi időt a stúdióban, hogy mostanra rendesen előkészítsünk mindent. Tulajdonképpen mindent megteszünk, amit ebbe a csodálatos showba bele tudunk rakni. Nem csak egy új show-t akarunk, hanem mindannyian valami meglepetést mutatni.

Tom: Gyakran kapjuk a kérdést, hogy miért tart ilyen sokáig, hogy a Tokio Hotel ismét színpadra lépjen. Persze ez egy dicséret, de egy show-t elkészíteni rengeteg időt és energiát igényel.

Bill: Sokat voltunk emiatt Londonban. Sok mozgó elem lesz a showban, és különleges lesz a színpad. Oké, elég ennyi a promóból, srácok!

HK: Jobb zenekarrá váltatok az utóbbi években?

Gustav: Abszolút, de azt hiszem, mindannyian jobban kezdtünk el játszani, mert sokat léptünk fel élőben, és voltak turnéink. Ezekből sokat tanultunk.

Georg: És ez alatt sosem tettünk zenei leckéket. Hallgasd csak meg az első albumunkat, és az utóbbit.

HK: Melyik jobb hangzásilag?

Bill: Oké, rengeteg kritikát kaptunk, hogy nem tudunk angolul, és hogy a szintünk szar. De mindez nem érdekel minket. 4 normális fiú vagyunk, akik szeretnek zenélni. Ez az, amit évek alatt néhány zeneórával elértünk. Mindent magunktól tanultunk meg.

HK: Jobb barátokká is váltatok?

Bill: Mi mindig is jó barátok voltunk. Ez nem lett sem jobb, vagy rosszabb, ez egyszerűen csak tény.

Tom: Ennek így kell lennie, ha egy bandában vagy. Sok időt töltünk egymással, szóval nem lehet erre más mód. Az esetünkben ez valóban így van. Azóta ismerjük egymást, mióta elkezdtük a suli zenekart, és mindenen együtt mentünk keresztül. Az első slágertől az összes nagy koncertig, melyen játszottunk.

HK: Voltatok az Egyesült Államokban is. Nem veszítjük el a Tokio Hotelt, igaz?

Bill: Az a turné nagyszerű volt, de Európán keresztül utazni sokkal jobban átadja nekünk az otthon hangulatát. Ne érts félre minket: Mindannyiunk boldog, amikor felugorhatunk egy USA-ba tartó gépre. De amikor hazamegyünk, az a legjobb érzés.

HK: Egyszerű bandának vélnek titeket, nem idegesít ez benneteket?

Georg: Igen, minden alkalommal a Hitkrant tesz fel nekünk kritikus kérdéseket, és ezeket sose fogjuk tudni, megszokni.

Bill: Nem igazán, a sajtó mindig nagyon kedves hozzánk. De csomó dolog miatt idegeskedünk. Mint például ez a turné, ahol nem tudjuk, mire számíthatunk. És hogy még mindig szeretnek-e minket. Ez az érzés körülbelül olyan, mint amikor a nyári szünet után visszaülsz az iskolapadba.

HK: 2010 a Tokio Hotel éve lesz?

Gustav: Ha rajtunk múlik, akkor igen!

Tom: Úgy intézzük az egész évet, hogy sikeres legyen.

Bill: Ez nem kérdés, hogy fel vagy le, mert a Tokio Hotelt hosszú távra tervezzük. De ez fontos év lesz. Ez egy igazi turné év lesz. Sokat fogunk fellépni Európában, azután Dél-Amerikába megyünk. Nyáron néhány fesztiválra visszajövünk, és időközben írjuk majd a dalokat egy új albumhoz. Nyaralás? Mi ez már megint? Ez biztosan nem fog megtörténni 2010-ben. Talán karácsonykor.

(ford.: GTH)