A kijelzőn David neve állt.
- Igen? - szólt bele a telefonba Tom.
- Hello! Az a helyzet, hogy beszerveztem nektek egy 3 hetes koncertsorozatot. Holnapután indultok, egy héten 3 város. - mondta tőszavakban.
- ÓÓÓÓ!! Kössz, hogy időben szóltál.. - mondta Tom idegesen
- Szivesen, szólj a többieknek, Billt nemtom elérni, na cső. - mondta David és lerakta.
- Mindjárt jövök. - mondta Tom Rékának, és átjött hozzánk. Épp jókor amúgy, már kezdtünk jobban beszélgetni, komolyabb dolgokról, nem volt felszínes a beszélgetésünk Billel.
- Bocs, hogy zavarok. - jött be Tom. - David telefonált. 3 hetes koncertsorozat, 1 héten 3 város, holnapután indulunk, cső. - ezzel a lendülettel ki is ment.
- Bazz, ezt nem hiszem el. 3hétig nélküled? - nézett rám szomorú szemmel.
- Azta. Ez most rohadtjól jött. - mondtam szomorúan.
- Mi lesz velem így? - kérdezte Bill.
- Nemtudom. És velem? - kérdeztem tőle nagy, szomorú szemekkel.
- Fogalmam sincs! - mondta elhúzott szájjal. - Van egy ötletem!! - mondta mosolygósan - Gyere velem!
- Én mennék, de David nem fogja megengedni. Mellesleg Réka is ittvan. - mondtam neki.
- Jön ő is! Beszélek Daviddal. - mondta nekem.
- Nem, bocsi. Nem akarok bezavarni semmiben. Figyelj drága, valahogy csak kibírjuk. Meglátod gyorsan elfog telni az a 3 hét, legalább addig mi is tanulunk. - mondtam szomorkásan, de tudtam, hogy igazam van.
- Rendben van.. De nagyon fogsz hiányozni! :( - mondta Bill.
- Te is nekem :( - siránkoztam.
- Gyerekeek! Ebééd! - kiabált Simone. Egyszerre mind a 4en kirohantunk a szobából, Tom Rékával a kezében leszaladt a lépcsőn, Bill pedig húzott maga után, mint egy kiskutya. Már éhesek voltunk.
Simone már meg is terített nekünk, a kaja már az asztalon volt.
- Nagyon jó illata van :) - jegyeztem meg.
- Igen, szerintem is! - mosolygott Réka.
- Jó étvágyat! - mondta Simone.
- Köszönjük! - válaszoltuk 4en. Elkezdtünk enni. Közben Bill és Tom dobálták egymást tésztadarabokkal. Merthogy ugye lasagne volt a kaja :D Rékával csak röhögtünk rajtunk, mert Bill hajában volt egy tésztadarab, Tomnak pedig a homlokán. Viccesek voltak, és legalább egy kis ideig elfelejtettük az elkövetkezendő 3 hetet. =) Mikor befejeztük a kajálást, kimentünk Scottyhoz.Boldog volt, hogy végre vele is foglalkoztunk. Amikor meguntuk még bent filmet néztünk, Simone-val beszélgettünk, és 4 óra felé elindult haza. Az autóban dumáltunk.
- Te Bill, én nem akarok menni. Vagy akkor jöjjön Réka is. - mondta Tom nyafogva
- Én se akarok menni.. csak ha Fanny jön. - válaszolt Bill. - mondjuk Davidnek? - kérdezte Tomtól felhúzott szemöldökkel.
- Nem, ne szóljatok neki. Nekünk Fannyval még tanulnunk is kell. - mondta Réka a száját húzva.
- Igen, tudom, igazatok van. - helyeselt Tom.
- Akkor valahogy csak kibirjuk. - mondtam a többieknek.
- Jah.. - mondták szomorúan, majd mindenki befogta a hátralévő úton. Amikor végre megérkeztünk, Tom és Réka beszaladtak a szállodába, gondolom kettesben akartak lenni. Mi kiszedtük a kaját az autóból, és kézenfogva besétáltunk. Bill szorította a kezemet.
- Auu! - nyavalyogtam.
- Jajj, neharagudj. Csak gondolkoztam. - mondta Bill, miközben beszálltunk a liftbe.
- Min gondolkoztál? - kérdeztem mosolyogva
- Hát csak ezen a koncertsorozaton.. - mondta a száját húzogatva
- Ja értem. De felejtsd már el egy picit, legalább még ma érezzük jól magunkat. Holnap úgyis pakolnod kell majd. - mondtam neki.
- Igen, igazad van :) - mondta, és egy puszit nyomott a homlokomra, és bementünk a szobába. Kipakoltuk a kaját stb, majd ledőltünk az ágyra. Már 6óra volt.
- Mit csináljunk? - kérdeztem Bill felé fordulva
- Horrorfilm? - kérdezte gonoszul mosolyogva
- Ááá, szemét vagy. :D - röhögtem.
- Tudom, de ezért szeretsz :) - mosolygott.
- Nem, nem ezért. Másért.. - válaszoltam.
- Igen? - húzta fel szemöldökét. - Éspedig?
- Hááát.. édes vagy, kedves és helyes, kemény és akaraterős, tudod hogy mit akarsz, nem hagyod magad eltántorítani. Életvidám és tök normális vagy, nem olyan, mint az újságok leírják.. - mondtam hosszas szünetekkel.
- Aranyos vagy. - válaszolta, majd mosolygott és megcsókolt. - Szeretlek! - nézett mélyen a szemembe.
- Én is szeretlek téged, nagyon. - mosolyogtam.
- Akkor jó! Na kitaláltad már, hogy mit csináljunk, kicsim? - kérdezte nagy szemekkel
- Kicsim.. - mosolyra húztam a számat és megcsókoltam Billt. Magához húzott, én pedig belebújtam a nyakába.
- Álmos vagyok. - nyafizott.
- Akkor aludj szivem. - mosolyogtam rá.
- De nem akarom, mert akkor unatkoznál. - mosolygott.
- Figyi, akkor aludjunk.. énis álmos vagyok egy picit. - válaszoltam.
- Jó, de nem baj? - kérdezte
- Dehogy baj..- mosolyogtam, és adtam egy puszit a szájára. Ezután átkarolta a derekam, és elaludtunk..