Bill: Hey, én vagyok Bill a Tokio Hotelből, és újra én szinkronizálom a bátor Arthur-t, az "Arthur und die Minimoys 2"-t.

Bill: Aaaaaaah! Elég hangos volt?

Bill: Persze ismét izgatott voltam, és igen, ez még mindig valami új nekem, és nem vagyok ebben olyan tapasztalt, mint az éneklésben, de persze örültem neki. Nos, amikor láttam a filmet, persze otthon éreztem magam.

Max: Egészségedre! A briliáns megjelenésedre!

Bill/Arthur: Max, most nincs időm inni, kaptam egy üzenetet! Selenia nagy veszélyben van!

Bill: Arthur egész idő alatt arra várt, hogy a Villangókhoz utazhasson, és persze totálisan izgatott, mert kapott egy üzenetet egy rizsszem formájában, melyre "Segíts!" Volt ráírva, ő pedig azt gondolta: "Selenia, Istenem, mi történhet most vele?" Azután pedig a lehető leghamarabb a Villangókhoz akart menni, alig győzte ezt kivárni.

Bill/Arthur: Igen, ma van a 10. Hold, a villangók fesztivált rendeznek a tiszteletemre.

Nő: A vill... a vill-mik?

Bill: A villangók apró lényeg, melyeket szabad szemmel nem lehet látni.

Max: Szeretem ezt a várost!

Bill: Egy olyan világban élnek, mely szintén hozzánk tartozik, csak nem vesszük észre.

Yeah. Mit akarsz?

Beta: Hello, én vagyok, Beta, a herceg, Selenia testvére. Rémlik valami?

Oh, Beta, mit csinálsz te ott kint? Olyan vagy, mint egy bohóc!

Bill: Amit igazán szeretek, az azok a jelenetek, melyekben köztes történések vannak. Például amikor egy katicabogáron repülnek...

Bill/Arthur: Wow! Ez nem lehet nekezebb egy repülő szúnyognál!

Bill: Mindaz, amely a valóságban nem működhet, azt nagyon aranyosan megoldották a filmben.

Beta: Hogyan működik ez egy patkánnyal?

Bill/Arthur: Hát így! Aaaaaaahhh!

Bill: Vannak olyan pillanatok, amikor te is azt kívánod, bárcsak átélhetnél valami ilyesmit, valamikor. Aludni egy virágon, katicán repülni, meg ilyesmiket. És számomra ezek a legszebb jelenetek a filmben.

Max: Abszolút!

Bill: Készülj fel valami újra! Én mondom nektek: Ez nagyon állati lesz! 

(ford.: GTH)