Ez már nem álom
Fanni 2009.12.09. 18:31
11.rész - Tom: -Szeretlek!
Mikor visszaértünk a szállodába érdekes látvány tárult elém.
Tomék ajtaja előtt egy nő állt egy kisfiúval, Tomot várták.
- Szia! - köszönt oda neki Bill. - Tomot keresed?
- Sziasztok! - válaszolt. - Igen, őt. Bekell neki mutatnom valakit.
- Kit? - kérdeztem meglepődve
- A fiúnkat. - válaszolta mosolyogva
Mi megkövülve álltunk előttük, csak néztük őket.
- Ez most komoly? - kérdezte Bill.
- Neem! - nevetett a nőci. - Csak beszeretném mutatni neki a fiamat, mert az összes TH gitártabot fújja kívülről. - mosolyogta
- Ez nagyon király! - örvendezett Bill. - nemsokára jönnek a bnőjével, várd meg őket itt. - mondta a fekete rastás
- Oké. - mondta a nő és leült.
Mi bementünk a szobába, és kb negyedóra múlva hallottuk, hogy Tomék megérkeztek.
Köszöntek egymásnak és bementek.
- Szeretlek. - mondtam Billnek
- Én is szeretlek. - válaszolta.
Ledőltem az ágyra, magam mellé húztam, és ölelgetni kezdtem. Ő csak simogatott, majd elaludtunk..
Közben Tomtól már elment a csaj, így csak ketten voltak Rékával. Ki is használták a helyzetet, ha értitek mire gondolok, majd elaludtak.
Vasárnap reggel Réka maga mellé pillantott, és meglátta Tomot, hogy édesen szuszog mellette, takaró nélkül. Ugyanis a takaró a földön volt. Réka egy puszit nyomott az imádottja arcára, remélve, hogy felébred. De nem. Ezért a lány elment fürdeni, sminkelt, haját csinálta.
Tom már a fürdő ajtó előtt várta őt és csak mosolygott. :)
- Mit mosolyogsz? - kérdezte Réka
- Rajtad mosolygok. - válaszolta Tom.
- Miért? Nincs rajtam valami ruha? - kérdezte Réka végigmérve magát.
- De. Csak éreztem, ahogy egy puszit kaptam tőled. - mondta aranyosan Tom
Erre megfogta a lány derekát, ledőtötte az ágyra, és csókolni kezdte. De olyan hosszúra nyúlt a csók, hogy mikor szétváltak ajkaik, Tom már csak mosolygott.
- Már megint mosolyogsz.. - mondta Réka
- Persze. - nevetett Tom, mire Réka az arcába vágott egy párnát. Erre Tom elkezdte gőzerővel csikizni a lányt aminek hatalmas nevetés lett a vége. Bill és én bementünk hozzájuk.
- Fanny! - kiabálta Réka és a nyakamba ugrott.
- Réékaa! - mondtam énis megemelt hangon, és megöleltem a barátnőmet.
- Csősztök. - mondta Tom
- Megyünk kajálni. Jöttök? - kérdezte Bill
- Aha gyerünk, de én még akarok beszélni Fannyval előtte. Sietünk. - mondta Réka
- Oké. - mondta Tom. Bill odajött hozzám, és lenyomott nekem egy nagy puszit :]
Amikor kimentek, egyszerre kezdtünk el beszélni Rékával, majd elröhögtünk magunkat.
- Na, mivolt? - kérdeztem Rékától
- Semmi kül. Csak pár dolog :P - mondta Réka mosolyogva
- Ahaa.. és mi az a pár dolog? - kérdeztem tőle
- Hát ha jó a képzelőerőd akkor kitudod találni!!! - mondta Réka
- Akkor már tudom. És jó volt? - kérdeztem vigyorogva
- Igen, jó volt :D - nevetett. Erre megcsörrent a telóm, láttam, hogy Bill az. Még gyorsan tükörbe néztünk, és elindultunk le a kajáldába. Bill és Tom már majdnem végeztek, amikor mi elkezdtünk enni. Nem sokat ettünk, Réka szinte semmit. Megivott egy kakaót.
Felmentünk a szobába, én Billel, Réka Tommal. A szobába érve Rékának megkordult a gyomra. Tom felhúzott szemöldökkel nézte a lányt.
- Te nem ettél? - kérdezte Tom
- ... Nem mertnem voltam éhes. - mondta Réka, de akkor ismét megkordult a gyomra.
Erre Tom felkapta a telefont, és a recepcióra szólt, hogy hozzanak fel valami pirítóst, müzlit meg almalevet.
- De csokit müzlit!! - kiabálta Réka
- Csokisat. - mosolygott Tom :) Letette a telefont, és Réka felé fordult mérgesen.
- Ha ezeket nem eszed meg, beléd tömöm! - mondta Tom
- Jójó! Megeszem, nyugi! - válaszolta Réka
- Azé' mondom! - mondta Réka
Meghozták a kaját, és Réka mindent megevett, és Tom egy puszit nyomott a homlokára.
- Így kell ezt! - mosolyogta Tom - Szeretlek! - hebegte a fiú, majd felfogta, hogy mit mondott.. - vagyis... öömm.. izzé..
- Én is szeretlek! - válaszolta Réka
Ezután én és Bill bementünk hozzájuk, hogy indulni kellene Magdeburgba.
Összeszedtük magunkat, és elindultunk. Kb 11re ott is voltunk. A hatalmas fekete autó megállt a fehér ház előtt, és kiszálltunk. (logikus:D:D:D)
Simone már a kapuban várt minket Scottyval. Bill és Tom odarohantak az anyukájukhoz, és megölelték őt. Réka és én csak mosolyogva figyeltük az eseményeket.
- Sziasztok. - köszönt Simone kedvesen
- Szia. - köszöntünk Rékával
- Hogy vagytok, lányok? - kérdezte Simone
- Köszönjük, elvagyunk. - válaszoltam
- És te? - kérdezte Réka
- Én is jól. Utaznék már nagyihoz. - mosolygott. - Gyertek be. - de mikor ezt kimondta, kb 5-6 lány elkezdett sikítozni és fényképezgetni.
- TOKIO HOTEL! - SIKÍTOZTAK.
- BILL SZERETLEK! TOM LÉGY AZ ENYÉM! - kiabálták, és futottak oda hozzánk, de mi beszaladtunk a házba. A lányok még mindig a ház előtt sikítoztak. Bill nagyot sóhajtott.
- Nagyon unalmas már. - mondta szomorúan.
- Elhiszem szivem. - válaszoltam szomorkásan
- De tudod mi a mókás benne? Hogy akárhányszor ittvagyunk elkezdenek sikítozni, és sírni. - mondta Bill, mosollyal az arcán.
- Szerintem mi is ilyenek lennénk, ha ide jönnétek - mondtam neki.
- Hmm.. az lehet. De már tényleg unalmas. Őrület.. - mondta Bill
- De ha egyszer szeretnek titeket, és évente csak pár napot vagytok itt.. kiélvezik a pillanatot. - mosolyogtam. Mielőtt válaszolhatott volna nagy sikítozás jött a kapu felől, és kiabálták hogy a fiúk nézzenek ki az ablakon. Kinéztek, és egy csaj melltartó és póló nélkül állt a kapuban.
- Húúú öcséém! - Tom reakcója :D
- Bazd.. - fordult el Bill az ablaktól "Én erre nem vagyok kíváncsi " nézéssel. Erre én csak mosolyogtam, Rékának forrt az agyvize.
- Tom, legalább ne előttem! - mondta Réka megsértődve. De Tom megsem hallotta. Én erre oldalbalöktem a srácot, majd köhécseltem egyet.
- Ja boccs. - nézett rám. - Bocs szivi. De kikell használni a pillanatot. - mondta Tom, majd odaakart menni Rékához, hogy megölelje, de a lány eltolta magától.
- Most ne. - mondta Réka, majd elment. Tom is elment valamerre. Engem Bill behúzott a konyhába. Simone valami finomat főzött, legalábbis az illata alapján finom volt.
- Mit főzöl? - kérdezte Bill Simonetől.
- Lasagnet. Remélem a lányok szeretik. - mosolygott. Közben Bill öntött valamit inni.
- Köszi. - mosolyogtam, mire ő csak biccentett, mert ivott. - Én szeretem. - válaszoltam
- És Réka? - kérdezte
- Fogalmam sincs. - mondtam. - Mindjárt megkérdezem.
- Rééka! - kiabáltam.
- Noo? - válaszolt. - Itt vagyok a Tom szobájában! - kiabálta le
- Gyere má le! - mondtam neki. Erre nagy dübörgés a lépcső felől, kb egy elefántcsordához hasonlított. :)
- Mivan? - kérdezte
- Semmi. Szereted a lasagnet? - kérdeztem tőle
- Nem a kedvencem, de megeszem. - mondta Réka
- Ok. Csak ennyi. - mondtam neki.
- Jössz fel? - kérdezte tőlem. Benéztem a konyhába, de már Bill nem volt bent, csak Simone ügyködött valamin.
- Aha, megyek. - válaszoltam, majd felmentünk, és leültünk Tom szobájában az ágyra. Szomorúak voltunk, nemtudom miért.
- Hol van Bill? - kérdezte Réka
- Nemtom. Hol van Tom? - kérdeztem tőle.
- Nemtom. - válaszolta.
- Az jó. - mondta nekem
- Jah, nagyon. - mondtam unottan, és a térdemre hajtottam a fejem. Ekkor Bill és Tom belépett a szobába, Bill felemelt, és kivitt a szobából. Tom leült Réka elé, és csak nézték egymást. Rékának könnyes lett a szeme.
- Mi baj van? - kérdezte Tom értetlenül
- Semmi. Hol voltál? - kérdezte Réka.
- Csak kint. Elküldtük Billel a lányokat. - válaszolta csábosan a féloldalas mosolyával, majd közelebb hajolt a lányhoz, és várta, hogy Réka hogyan reagál. A lány közelhajolt hozzá, már majdnem összeértek az ajkaik, amikor Tomnak megszólalt a telefonja. A kijelzőn David neve állt..
|