JBK: World behind my wall – Tokio Hotel!

Jó látni titeket! Sziasztok!

És nagyszerű, hogy volt ránk időtök, és hogy nem szöktetek el... igen, gyertek kicsit közelebb. *mindenki megfog egy mikrofont*

Szeretnénk megpróbálni egy beszélgetést, azt hiszem, ez nem lesz könnyű a rajongók miatt. Csak annyit mondok: Németország első számú zenei exportja! Milyen gyakran vagytok Németországban, amikor egész évben körbeutazzátok a világot?

Bill: Azt kell mondanom, hogy itt és ott időről-időre Németországban vagyunk, és persze mindannyian itt élünk Németországban, ahogy a családunk és a barátaink is. Igazából ha van időnk, akkor mindig itt vagyunk.

JBK: Szóval még mindig élvezitek a szülőhazátokat?

Bill: Igen, teljesen! Abszolút! Nekünk ez világos, hogy Németország az abszolút Nr. 1. számunkra, és minden értelemben ez az otthonunk.

JBK: El tudom képzelni, hogy rendezetileg nagyon bonyolult, hogy úton vagytok az egész világon, de ennek ellenére tartjátok itt a kapcsolatot, és ebben az értelemben mentek és éltek otthon. Ha Észak-Amerikában, Dél-Amerikában, Franciaországban, vagy bárhol, ahol a Tokio Hotel az élvonalban van, akkor egyidejűleg ezt az érzést Németország számára megőrizni nehéz?

Tom: Nos, szerintem ez nem olyan nehéz, hogy őszinte legyek. Automatikusan megvan ez az érzésed, amikor otthon vagy. Ez nem olyan, hogy meg kell szabni, mikor vagyunk újra Németországban. Ez tényleg olyan, hogy akárhányszor Németországban vagy, otthon vagy. Ez tiszta, szerintem ez teljesen automatikus, hogy őszinte legyek.

JBK: Igen... le tudnátok írni, milyen volt számotokra a 2009-es év? Magasabbra és magasabbra ment, nemzetközi díjakat kaptatok...

Georg: Minden esetben nagyon stresszes év volt. Eeeh... egy érdekes év, tele vicces dolgokkal, és örömmel.

Bill: Minden esetben, rengeteg dolog történt. Minden év után azt gondoltuk: "Oké, mi jöhet még? Mit csináljunk? Hogyan megy ez?" És aztán kijött az új album, amit nagyon jól fogadtak, ez pedig nagyszerű hír számunkra, és ez semmilyen értelemben sem normális. Nem várhatod el, hogy minden maradjon ugyanígy. Ez az érzés minden alkalommal olyan... új, és igazán jó érzés.

JBK: De ez őrület, hogy amikor terveztétek a turnétokat, azt mondtátok valahol, hogy majd Flensburg és Kempten között, Kölnnel és Berlinnel, és Hamburggal meg Münchennel jöttök, erre játszani fogtok 2 koncertet Németországban, és egész idő alatt nemzetközileg fogtok játszani. Ez őrültség.

Bill: Igen, mert minden esetben sok tennivaló van. Mi totálisan élvezzük ezt. Úgy értem, képesek vagyunk ezt megcsinálni, mert nagyszerű rajongóink vannak itt, a kezdetektől fogva. Ha nem lenne ekkora támogatásunk Németországban, akkor ez nem lenne lehetséges. Ez jó volt, természetesen.

JBK: És valóban lehetséges megszervezni az életeteket a banda mellett? Ki tudtok menni az utcára sapkában, parókában, és inkognitóban maradni? Ez a ti boldogságotok?

Georg: Nos, én azt mondanám, mi ezt könnyebben megtehetjük, mint Bill és Tom, őket jobban felismerni már az orruk hegyéről.

Tom: Azt kell mondanom, hogy szervezésileg a privát életünk egy katasztrófa, hogy őszinte legyek. Nem csinálhatsz semmit. Csak pár napig vagy otthon, és ki sem pakolsz a táskádból.

JBK: Ez azt jelenti, hogy otthon is a bőröndötökből éltek?

Bill: Igen, teljesen! Mi csak letesszük a 10 bőröndünket, és azokból pakolunk.

Tom: Nos, Bill mindig elfelejti mosni őket, és aztán mindig kellemetlen szaguk lesz.

JBK: Légyszi, ne sztorizzatok többet! Tom, amikor azt mondod, hogy nem csinálsz semmit, mit tennél szívesen, amikor otthon vagy?

Tom: Eh, nem tudom, valójában nem szoktam semmi érdekeset csinálni. Igazából csak pihenni szeretnék, nézni a tévét, és igen, együtt lenni a családommal és persze a kutyáimmal! Mi abszolút kutya-fanatikusok vagyunk, és szeretek együtt lenni a családommal.

JBK: Szóval van időtök pihenni?

Bill: Nos, nekünk van egy egész kutya-óvodánk, és otthon 4 kutya, akik ugrálnak mindenhol egész idő alatt, és minden szabadidőnket a kutyáinkkal töltjük.

JBK: És ahogy a fiatal férfiak életében, a kutyák mellett a fiatal nők is helyet kapnak.

Tom: Ez már megvan ebben az esetben.

Bill: Nos, Georg az egyetlen közülünk, akinek van kapcsolata, és ehm...

Tom: Ez most nagyon szomorú mindenkinek, de...

Bill: Tomnak ez kiváltképp nehéz...

Tom: Igen, ez igazán nehéz időszak volt, mert én voltam az elsőd hegedűs Georg életében, mielőtt ő...

Goerg: De még mindig nagyon fontos vagy nekem...

JBK: Egy nagyon-nagyon fontos rész...

Bill: Amikor téged nézlek, mindig azt gondolom: "Nos, barátnők, kutyák... talán a Margarita pizzától vagyok olyan vékony?

Bill: Sajnos csak vizet kapok nálad.

JBK: Igen, itt csak víz van, világos.

*itt 2 lány autogramot kér vagy mi xD*

Ez hatalmas öröm volt, hogy van egy nagyszerű bandánk, akiknek félelmetes zenéjük van, és akik biztosítják a német névjegykártyát a zenei világban, és akik még mindig olyan cool-ak maradtak, és felléptek itt.

Hölgyeim és uraim: A Tokio Hotel!

(ford.: GTH)