Nyílt az ajtó...
Megláttuk az embert, amint jött felénk idegesen. Kint voltunk a teraszon, behúztuk az üvegajtót, és vártunk. A félelemtől megfagyva néztük, ahogy közeledik felénk.. Elhúzta az üvegajtót, mi lányok sikítani kezdtünk. Bill és Tom próbálta visszahúzni, de nem sok sikerrel.. Az "ember" megragadta a karomat és magával húzott. Réka könnyes szemmel nézte, ahogyan a barátnőjét magával viszi a borzalmas rém, valószínűleg a halálba.
- Neee! Fanny!! - kiabált Bill, majd idegesen utánunk futott, és megfogta a rondaság ruháját hátulról. Ő megtorpant, és ijedten elengedett. Addig a többiek kifutottak, Réka és Gustav a recepcióra, Tom hozzánk, Georg a rendőrséget hívta.
- Takarodj! - kiabált mérgesen Bill.
Az ember idegtől szétfeszült arccal Billre nézett, majd megérintette az arcát, ami látszólag rohadt volt. Elkezdte lehúzni magáról a sebeket.. Én csak fintorogva néztem rá. A sapka alatt megpillantottam egy szőke hajtincset. Nyugodtan odasétáltam hozzá, levettem a sapkáját és az "arcát". Bálint volt az. Bill és én csak dermedten álltunk előtte, mire a többiek hatalmas nevetésben törtek ki.
- Ez jó volt!! - röhögött Réka, mikor előbújtak a sarokból Gustavval. - Bár egyszer kétszer majdnem elröhögtem magam!! - vágott XD fejeket..
Én idegesen végigpillantottam mindenkin, majd fogtam magam és eljöttem. Bill követett.
- Azt hiszem, túl messzire mentünk. - mondta Tom, de még most is röhögcsélve.
- Igen, lehet, hogy igazad van, de nagyon jól esett. - mondta Georg.
Bementem a szobámba, leültem az ágyra, rezzenéstelen arccal. Bill leült mellém, de elsírta magát.
- Ne sírj, kérlek. - néztem rá kérlelően.
- Megijedtem. - válaszolta. - Nagyon.
- Én is. Azt hittem, hogy megöl. - mondtam, miközben végig a szerelmem arcát kémleltem..
- Én is azt hittem. Féltelek. - mondta sírva.
- Nyugodj meg. - válaszoltam mosolyogva, és megöleltem. 5 perc csend után..
- Ich schrei in die Nacht für Dich.. - énekelte halkan.
- lass mich nicht im Stich, Spring nicht.. - folytattam.
- Szép hangod van. - mondta aranyosan
- Köszönöm. - mosolyogtam pirulva
- Szarul esett.. - nyöszörögte Bill
- Nekem is. - válaszoltam könnyes szemmel.
- Szeretlek! - nyugtatgatott.
- Szeretlek. Nem akarlak elveszíteni. - válaszoltam neki.
- Ezzel én is így vagyok. - mosolygott. - Mostmár egy darabig nem akarok velük beszélni, haragszom rájuk. - mondta, és belebújt a nyakamba.
- Én is haragszom rájuk, nyugi.. - felálltam és mentem az ajtó felé.
- Ne hagyj itt! - mondta Bill, és felpattant az ágyból.
- Neem, dehogyis! Csak kirakom Réka cuccait az ajtó elé. Te meg holnap lehozod a tiédet. :) - válaszoltam boldogan
- Komolyan gondolod? - kérdezte meglepődve
- Persze, hogy komolyan! - válaszoltam komolyan ( :D )
- Imádlak! - mondta nevetve
- Én is téged!! - válaszoltam, majd odamentem a Réka cuccaihoz, összepakoltam őket és kiraktam az ajtó elé, és bezártam az ajtót, kulcsra.
- Bizots ez? - kérdezte Bill.
- Jajj, persze, hogy biztos! Így legalább megtudja, hogy neheztelek rá. - mosolyogtam rá..
Közelebb jött hozzám, és megállt előttem.
- Ennyi? - kérdeztem nevetve :D - pedig már örültem..
Megölelt, és magához szorított. Felnéztem rá és megcsókoltam, ő visszacsókolt, majd ledöntött az ágyra, és csókolni kezdett.. A csókokat lassan halk sóhajok váltották fel.. (A többi fantázia kérdése :D)
- Szeretlek! - mondta kb egy óra múlva, amikor ledőltem mellé.
- Én is szeretlek. - válaszoltam boldogan.
Ezután még órákig beszélgettünk, és egymást ölelve elaludtunk. Éjjel felébredtem, mert fáztam. Ránéztem a mellettem alvó Billre, édesen szuszogott. Kimentem a teraszra, rágyújtottam. Hátulról éreztem, ahogy valaki átölel. Azonnal tudtam, hogy ki az.... :)
- Szia kicsim! - köszönt rám halkan, álmos szemekkel.
- Szia. - mosolyogtam, és egy puszit nyomtam az nyakára.
- Nem tudsz aludni? - kérdezte ásítás után :)
- Nem tudom miért, de felkeltem. Szerintem azért, mert fáztam.
- Remélem nem az esti dolog miatt ébredtél fel.. - mondta a szemeimben kutatva Bill.
- Nem hinném :) - mondtam mosolyogva.
- Gyere. - mondta, és kivette a cigit a kezemből, és elszívta.
- Héé! - mondtam nevetve
- Ne vesszen kárba! - röhögcsélt..
- Na, menjünk aludni. - mondtam, és behúztam magammal az ágyba.
- Jóéjt, ismét!:) - mondta, és megpuszilt
- Neked is! - válaszoltam.
Becsuktam a szemem, és egyből elaludtam.
Reggel Bill karjai közt ébredtem fel. Mosolyogtam, mert ő is mosolygott. :) Biztosan valami nagyon jót álmodhatott. Adtam egy puszit az arcára, és nagy mosollyal üdvözölt.
- Szija! - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Szia! - mondtam neki szépen nézve
- Jól aludtál? - kérdezte
- Persze, jól. Fura álmom volt. Azt álmodtam, hogy felkeltem, és kimentem cigizni az éjjel. Aztán te is utánam jöttél. - mosolyogtam.
- Ez fura. Én is ezt álmodtam. - nézett rám meglepetten. / Már amennyire lehet reggel 7kor meglepetten nézni a másikra. /
- Lehet, hogy nem is álmodtunk? - kérdezte Bill
- Lehet. - mosolyogtam. - Megyek, és zuhanyzok. - másztam ki mellőle.
- Mehetek énis? - kérdezte édes, kisfiús arccal.
- Gyere ha szeretnél :) - mosolyogtam.
Zuhanyoztunk, sminkeltünk, hajigazítás, felöltöztünk. Készen is álltunk egy újabb napra.
- Jössz reggelizni drága? - kérdezte tőlem Bill.
- Aha megyek - válaszoltam
Lementünk enni, de megláttuk, hogy Réka és Tom lentvannak, ezért kimentünk a mekibe kajálni. Miután befejeztük elmentünk bevásárolni magunknak. Vettünk kb 2-3 napra elég kaját meg üccsit. Voltunk egy TK-ban is, kivettünk egy pár filmet. Ezúttal vígjátékot. Szépen elterveztük az egész napunkat.. Visszaértünk a szállodába, és egy levél várt minket az ajtó előtt.
" Kössz. Jól esett.. Azért még sajnálom. Réka"
- Mit írt? - kérdezte Bill
- Olvasd el. De nem izgat. - mondtam sértődötten.
- Azt hiszik, hogy ennyivel levan rendezve?! - nézett értetlenül Bill. - Tévednek.
- Hát ennyi. :) Na menjünk, és pakoljunk be a hűtőbe, még mielőtt a fagyink elolvad :P - mondtam nevetve.
Bementünk, kipakoltunk. Kiválasztottuk az esti filmet, majd elindultunk a városba mászkálni. A folyosón találkoztunk Rékával és Tommal, de úgy csináltunk, mintha nem is ismernénk egymást. Nem tudom miért voltunk ennyire megsértődve, hiszen csak egy vicc volt. Igaz, csúnya vicc... De nem bántam. És úgy nézett ki, hogy Bill sem bánja.. Szóval sétálni indultunk. Bill feltette a napszemcsijét, meg egy Kaulitz-os pulcsit, és átölelte a derekamat.. Büszke voltam rá, bár ezt neki nem mondtam. Örültem, hogy egy ennyire kedves, édes, gyerekesen komoly, szexisen kisfiús, érzékeny és egyben kemény pasi volt az enyém.. Minden meg volt benne, ami nekem kellett. Szeretett, és úgy látszott, semmiért nem akar elhagyni. Boldog voltam mellette. :) Fagyiztunk, szétnéztünk itt a városban. Megmutatott nekem minden fontos helyet, teret, sőt még a stúdiójukat is megnéztük - bár nem belülről. Mikor visszamentünk a szállodába, érdekes látvány tárult elém...