Reggel kopogás zavarta meg beszélgetésünket.
- Gyere! - szólt oda Bill
- Szia Bill! Fanny itt van? - kérdezte Réka
- Persze, ittvan, de gyere már be! - válaszolta Bill
- Nem megyek be, csak egy pillanatra küldd már ki légyszives! - mondta Réka
- Megyek! - mondtam neki.
Kimentem, egyből a nyakamba ugrott.
- Naa, mi az? - kérdeztem nevetve
- Életem legszebb éjszakája! :) - mondta boldogan
- Az enyém is! - válaszoltam röhögcsélve
- Akkor majd mesélsz! Most megyek vissza, mert még Tom alszik! - mondta mosolyogva. - Szia!
- Ok, szia! - válaszoltam és visszamentem. Bebújtam Bill mellé.
- Mi volt? - kérdezte, miközben betakargatott
- Semmise, csak beszélgettünk. Jó volt az estéjük Tommal. :) - mosolyogtam
- Az enyém is jó volt Fannyval! - mondta nevetve :D
Megcsókoltam. :) Kb 20 perc múlva kimászott az ágyból, és behozta a laptopját. Írni kezdte a blogját.
- Mit írsz mára? - kérdeztem tőle
- Semmit. - válaszolta hidegen - Csak a tegnapi dolgot anyuval. - mondta.
"Kedves NORMÁLIS rajongóink!
Tegnap történt egy igen sajnálatos esemény. Anyut megtámadta egy csapat 'rajongó', mert nem mondta el nekik, hogy melyik hotelben vagyunk. Anyát többször is gyomorszájon ütötték, ezért összeesett, most kórházban van. Ennek a csapat idiótának üzenem, hogy nem normálisak, és nem értem, hogy mire volt ez jó. Felháborítónak tartom, amit műveltetek! ... " Folytatta még egy pár percig, majd elmentette, és visszaolvasta az oldalukon.
- Jó ötlet volt. - mondtam neki.
- Igen. Mennyünk készülődni, jó? - kérdezte tőlem.
- Persze, menjünk. Ha készen vagyok, feljöjjek, vagy lejössz? - mondtam neki mosolyogva
- Lemegyek majd! - válaszolta, és megcsókolt.
- Addig szia! - köszöntem el, és becsuktam az ajtót.
Lementem, zuhanyoztam. Sminkeltem, megcsináltam a hajamat, közben Réka mesélt.
- Gyönyörű volt! Érzéki, és finom. Cseppet sem olyan, mint amilyennek az újságok leírták. - mesélte izgatottan
- Ennek örülök. :) Nekünk is jó volt.. - majd elmeséltem neki mindent, szóról szóra.
- Ohh, ez tök jó! :) - mondta boldogan. - Aranyosak ezek a fiúk! - nevetett. Szerencsére magyarul beszéltünk, ezért Bill nem tudta, hogy miről beszéltünk, amikor belépett a szobába.
- Sziasztok! - köszönt boldogan
- Szija! Mi ez a nagy öröm? - kérdeztem
- Beszéltem anyuval telefonon. Jöhet haza, szóval mire megyünk érte, már össze lesz pakolva, és visszük őt haza, Magdeburgba. - mesélte örömmel
- Jajj, de jóó! - lelkendezett Réka
- Jaja :) - mondtam. - De Bill, mi akkor nem megyünk. Nem akarunk zavarni. - mondtam neki
- De, gyertek nyugodtan! Elférünk az autóba. - válaszolta. - És legalább meglátjátok, hogy hol laktunk! :)
- Oké, akkor indulhatunk? - kérdeztem
- Persze. - válaszolta. - Réka, szólsz Tomnak, vagy szóljak én neki? - kérdezte zavartan
- Szólok én. - válaszolt Réka
- Okés. - mondta Bill, és leült az ágyra, majd szétnézett. - Ti rosszabbak vagytok mint Tom! - nevetett.
- Ugyan miért? - kérdeztem meglepve
- Hát csak mert nagyobb a kupi, mint nála! Az pedig már nagy szó :D - mondta vigyorogva :D
- Jólvanna! Nem esik jól összepakolni - nevettem
- Sebaj! - mondta, és magához húzott, majd megölelt és megcsókolt.
- Ezt miért kaptam? - kérdeztem tőle
- Mert szeretlek, és boldog vagyok. - válaszolta :)
- Énis szeretlek! - mondtam neki.
- Indulhatunk? - jött be Tom és Réka
- Persze! - mondtuk egyszerre.
Elindultunk. Mikor odaértünk a kórházba, Simone már felöltözve várt minket.
- Srácok, vigyetek haza! - mosolyogta
- Szia anya! - ugrott a nyakába a két fiú. - Mehetünk? :)
- Persze! Hétfőn vissza kell jönnöm, a papírokért. De elutazok, nagyihoz. Bejöttök majd érte? - kérdezte
- Aha, bejövünk. - válaszolta boldogan Tom
- Akkor rendben van. - mosolygott Simone.
Lementünk,beszálltunk az autóba.
- És jobban van már? - kérdeztem Simone-től.
- Igen, már teljesen jól vagyok, csak kicsit fáradtnak érzem magam. De kérlek, tegezz. Nem vagyok még olyan öreg! - mondta nevetgélve
- Oké, akkor szia. :) - mosolyogtam.
- Szia. És légyszíves Te is tegezz. - mondta ezúttal Rékának.
- Rendben van^^ - mondta Réka.
Nem tartott sokáig az út, beszélgettünk végig, így nem unatkoztunk. Bill vezetett, én elől ültem vele. Tom, Réka és Simone hátul szoroskodtak :D Én csak bámultam kifelé az ablakon..
- Mi a baj? - kérdezte Bill tőlem, majd megfogta a kezemet.
- Ugyan, semmi. Csak a vezetésre figyelj. - mondtam neki.
- Jólvan, jólvan. De látom, hogy van valami baj. Remélem majd ha ketten leszünk, elmondod. - mosolygott
- Elmondom persze. - válaszoltam rá.
- Megérkeztünk! - kiabált Tom, majd mikor Bill megállt, kiszállt az autóból, és megpuszilta a földet :D
- Szörnyű ez a gyerek! - mosolygott Simone :)
- Szerintem aranyos! - mondta Réka.
- Az. - mondtam énis, mire Bill hülyén nézett rám, de közben mosolygott, én meg oldalba löktem.
- Scotty!!! - kiabálta Bill
A kutyus összevissza ugrált Billre, aztán Tomra, majd Simone-ra, megint Billre és Tomra..
Ránk meg morgott egy picit, de aztán megnyalta az arcomat, amikor lehajoltam hozzá.
- De édesek vagytok együtt! - jött oda hozzám Bill, amikor már mindenki bement.
- Köszi. - válaszoltam pirulva
- Na, elmondod, hogy mi volt a baj? - kérdezte szemeket meresztgetve.
- Semmi. Csak hiányzik anya. Olyan jó volt látni, hogy mennyire szeretitek egymást Simone-nal. És rám jött ez a hülye érzés. - itt már majdnem sírtam.
- Jajj.. Elhiszem hogy hiányzik. :( - válaszolta szomorkásan
Elkezdtem sírni. De megnyugtatott Bill, magához ölelt, és énekelt nekem. Annyira megnyugtató volt, hogy egyből abbahagytam a sírást, és rámosolyogtam.
- Na, ezt már jobban szeretem. - mondta mosolyogva.
- Szeretlek Bill! - mondtam, az említettnek.
- Én is szeretlek téged! - válaszolta boldogan. Bementünk, és Bill megmutatta a szobáját. Tele volt Green Day-es poszterekkel..és találtam egy Devilish cd-t. Aranyos volt! :)
- A tiéd lehet, ha akarod. Csak ne add oda senkinek, mert az a lemez szörnyű. - mondta vigyorogva
- Dehogy szörnyű! - néztem rá mérgesen - Ismerek pár számot róla, nekem nagyon tetszik az a kis cuki hangod benne! - mosolyogtam
- Ennek örülök ! - mondta Bill
- Bill, mennünk kellene! - zavarta meg a pillanatot Tom
- Ok, menjünk! - mondta Bill.
Elköszöntünk Simone-tól, megígértük, hogy hétfőig még meglátogatjuk. Beszálltunk az autóba. Mikor odaértünk a szállodához, Bálint már ott ült a szobánkban, a fiúkkal. Röhögcséltek valamit. Úgy tűnt, Bálintnál minden ok. :) Gyorsan eltelt ez a nap is, mikor ránéztem az órára, már fél4 volt.
- Mit csináljunk ma? - kérdeztem a szememet forgatva
- Nemtudom. - válaszolta Gustav
- Üvegezzünk! - vetette fel az ötletet Tom
- Házimozi? - mondta Georg
- Az még jobb! - mondta nevetve Tom
- Valami ötlet, hogy mit nézzünk? - kérdeztem
- Miért mindig nekünk kell mindent kitalálni? :) - kérdezte Gustav
- Akkor majd holnapra szervezünk mi programot! - válaszolt Réka kacérkodva
- Okés! Na akkor addig sötétítsetek, meg kaja meg stb, mi meg nézünk valami filmet! - mondta Bill, és magával húzott a szobájába.
- Milyet szeretnél? - kérdezte tőlem mosolyogva, a dvd-k közt kutatva
- Valami félelmeteset! - mosolyogtam rá :)
- Hmm.. Akkor azt hiszem, a Borzongás jó lesz - nézett rám vigyorogva
- Csak majd nem tudok aludni, de sebaj! - röhögtem :D
- Majd segítek - kacsintott rám
Lementünk a többiekhez, beraktuk a filmet, nézni kezdtük, de Réka már az elején elszörnyedt, amikor a csajszi bezárva maradt a metróban.
- B****átok meg, ezt megölik!! - mondta Tomhoz bújva
- Pssszt! - mondta Tom, majd magához szorította a lányt.
Néztük tovább nagy csendben. Én végig Billhez bújtam, bár szeretek félni. :)
Gustav, Georg éa Bálint kiment, mondván, hogy uncsi a film.
4en maradtunk. Bill kiment még piáért ( nem alkoholért..) Tom pedig wc-re. Ketten maradtunk Rékával. Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom, amitől kisebbet sikítottam ijedtemben. Rejtett szám volt..
- Halo? - szóltam bele, mire egy kisebb csörgést hallatszott a vonal másik végéről, meg egy halk sikoly. Egyből letettem, mert nagyon beparáztam.
- Ki volt az? - kérdezte Réka.
- Nemtudom, de valaki halkan belesikított. Női hang volt szerintem. - válaszoltam megkövülten
- Jöhetnének már a fiúk. - mondta félve
- Jaja, szerintem is. - mondtam. A filmben éppen követte a csajt valami izé, ezért összebújtunk Rékával, és becsuktuk a szemünket, de így rosszabb volt a hangok miatt.
- Hol vannak máár? Kimegyek, megnézem! - mondta és felállt.
- Ha itt mersz hagyni ezzel - mutattam itt a TV-re - megöllek. - mondtam és énis felálltam.
- Akkor menjünk együtt. - mondta, és elindultunk a fiúkhoz. Bill nem volt a szobájában, ezért átmentünk Tomhoz. Hallottunk valami csurgást (xD) a wc-ből,ezért gondoltuk, hogy bent van valaki. Leültünk az ágyra és vártunk. Közben fogtuk egymás kezét, mint az ovisok. Elállt a csobogás, és nyílt az ajtó.. Valami ijesztő alak lépett ki az ajtóból, valami orvosi szarral a kezében. Nagyon beparáztunk, ezért sikítva a szobánk felé vettük az irányt. Eszünkbe jutott, hogy gyanús, hogy a fiúk nem jöttek vissza, ezért mosolyogva megálltunk.
- Bill vagy Tom, elég mostmár! Tudjuk hogy ti vagytok azok! - röhögte Réka
De az ember (?) csak jött felénk azzal az orvosi izével, mi kissé besz*rtunk, mert ha a fiúk lettek volna, már régen szóltak volna. Leszaladtunk a lépcsőn, be a szobánkba. A fiúk az ágyon ültek.
- Hol voltatok? - kérdezték meglepődve. Sikítottunk egy oltári nagyot válaszként, és kifutottunk a teraszra. A fiúk utánunk jöttek.
- Minden ok? - kérdezte Bill.
- Nem, semmi nem ok. Felmentünk hozzád, hogy hol vagy már, de nem voltál a szobában, átmentünk Tomhoz, ott meg valami csobogást hallottunk a fürdőből. Megvártuk még végez, mert azt hittük, hogy ő van bent. Erre kijött valami magas állat, orvosi bizbasszal a kezében, szétszaggatott arccal.. - mondtam félve. Eközben Réka szorította Tomot.
- Úristen.. Nem akartunk szólni, de mondták ma a rádióban, hogy egy pszichopata a városban mászkál, és bárhova bemehet. - mondta Tom, immár félve
- Aztak*rva!! - mondta Réka, majdnem sírt már. A Georg és Gustav kopogtak az ajtón, amit mi félve bár, de kinyitottunk. Megnyugodva láttuk, hogy a fiúk voltak azok. Ijedt arcuk volt.
- Mi történt? - kérdezte Bill
- Semmi. Valami csávó mászkál a folyosón, orvosi szikével, meg ilyen ollószerűséggel a kezében. Kissé félelmetes. - mondta Gustav
- Az a szemét az én szobámból jött ki!! - mondta Tom, majd elmeséltük nekik, hogy mi történt.
- Ez nagyon jó lesz! - mondta félve Georg.
- Nem kéne szólnunk a recepcióra? - kérdeztem Billtől
- De.. és mit mondasz? Hogy a keresett pszichopata járkál a folyosókon, és a szobánkban? - kérdezte tőlem idegesen
- Hát.. igen! - mondtam félve. Ezután nyikorgást hallottunk, majd valami hörgést az ajtónk felől. Kinyílt az ajtó..