- Tom nincs meg! Gustav meg Georg is őt keresi, egyszerűen eltűnt! Mindenét itthagyta.. a telóját, az mp4-ét.. - mondta riadtan Réka
- Bill sincs meg.. - válaszoltam könnyes szemmel...

Idegesen járkáltunk a szobában..
- Én ezt nem bírom!! - kiabálta Réka
- Nyugi már! Biztosan nincs semmi bajuk! - mondta Gustav, majd megölelte a lányt
- De mi van ha.. - mondtam, de Georg félbeszakított
- Nincs de! Nincsen semmi bajuk, nyugi már! Tuti mindjárt itt lesznek! - mondta
- Próbáljunk meg lenyugodni. - Gustav
- Én megyek és rágyújtok. - mondtam
- Oké - mondták
Kimentem, és sorra szívtam a cigiket. Már az 5.et akartam meggyújtani, amikor Georg kijött a teraszra, és kivette a kezemből.
- Nyugi. Tényleg semmi bajuk, ne aggódj már. - mondta nyugtatóan
- Jó de legalább írhattak volna egy smst, hogy hova mennek. - mondtam idegesen
- Tudom, de nyugi szoktak ilyet csinálni. - válaszolta
- Köszönöm, hogy nyugtatni próbálsz. - mondtam és megöleltem
Gustav és Réka jöttek ki a teraszra, Réka rágyújtott, Gustav leült.
- Merre vagytok, fiúúúúúúk?! - kiabált Réka a nagy városnak
- Hé, nyugi már, még a végén kidobnak minket. - mondtam
- Jó, de nagyon félek hogy valami bajuk van :( - panaszolta Réka
- De megkéne nyugodnunk.. Így csak rosszabb, ha idegeskedünk. - mondta Gustav
- Igazad van. - mondtam
Bementünk, tv-t néztünk, beszélgettünk. De nekem folyton Billen és Tomon járt az agyam. Fogalmam sem volt, hogy ez most mit akar jelenteni. ~ Talán többet nem akarnak minket látni? Meguntak minket, és másik csaj után néztek? Nem az nem lehet. Bill és Tom nem ilyenek. Biztos vagyok benne, hogy valami nagy gáz van. Érzem. ~ gondoltam magamban.
~ Tom, merre vagy? Miért nem szóltál, hogy elmész? El sem tudod képzelni, hogy mennyire aggódok miattatok! ~ gondolkozott Réka
- Hahóó.. - lengették a kezüket előttünk a fiúk
- Minden ok? - kérdezték
- Csak bambultam. - mondtam
- Jah énis. - válaszolta Réka
Hirtelen bevillant egy kép egy berlini helyről, egy tér volt, ahol az anyukájuk ült sírva, a fiúk pedig futottak oda hozzá.
- Úristen!! - ugrottam fel
- Mi a baj?? - kérdezték a többiek izgatottan
- Tudom, hogy hol vannak a fiúk! - mondtam gyorsan, és felkaptam a telómat, meg a kabátomat, és futottam kifelé.
- Hé, állj már meg! Mi ütött beléd? - kérdezte Gustav
- Mondom! Tudom hogy mi a baj! - válaszoltam gyorsan és indultam kifelé
- Várj már meg, jövünk mi is! - mondták a többiek
- Siessetek! - mondtam, és egy perc múlva már mind a 4en a liftben voltunk.
- Mi volt ez? Honnan tdod, hogy hol vannak? - kérdezte Georg
- Láttam őket. Az anyukájuk sírt egy téren itt berlinben, a fiúk pedig rohantak oda hozzájuk. - mondtam idegesen
- Aztamindenit. - Réka - Lehet hogy tényleg baj van.
- Reméljük nem. - mondták a fiúk, de ekkor már nyílt is a lift ajtó, és rohantunk ki a szállodából. Kb 5 percet futottunk, még odaértünk a térre. Megláttuk Tomot, amint egy csapat rajongóval veszekedik, Bill pedig szorosan öleli az anyukáját egy padon. Georg és Gustav odafutottak Tomhoz, hogy segítsék, Réka és én pedig Billhez.
- Mit kerestek itt? Menjetek innen! - kiabált Bill idegesen
- Csak segíteni akarunk, de majd elmesélek mindent! - mondtam neki könnyes szemekkel
- Ne haragudj rá, csak ideges. - mondta Simone ( aki nemtudná: az ikrek anyukája ) rekedtes hangon
- De miért? Mi történt? Mi ez a verekedés? - kérdezte Réka
Elmondták hogy mi történt. Rajongók támadták meg Simone-t, mert nem mondta meg, hogy melyik szállodában vannak a fiúk. Többször is gyomorszájon ütötték, ezért a nő összeesett. Miután a "rajongók" fele elhúzott, Simone telefonált a fiúknak, hogy jöjjenek ha tudnak, mert baj van. A fiúk azonnal rohantak, Tom balhézni kezdett, Bill az anyjára vigyázott.
- Ez borzasztó! - mondtam mérgesen
- A k... anyátokat!! - rohadt oda Réka az ittmaradt "rajongókhoz", majd mérgesen kiabálni kezdett, hogy mit képzelnek magukról, hogy védtelen nőket támadnak meg. Teljesen igaza volt, bár meglepődtem a kitörésén. Énis mérges voltam, de inkább Simone-t és Billt nyugtattam.
- Bekellene mennünk egy kórházba. - mondtam Billnek
- Igazad van. - mondta, majd megpróbálta felállítani a Simone-t, de nem sikerült, mert fáj a gyomra.
- Hívok mentőt. - mondta Bill - Fanny addig figyelj már rá. - mondta nekem, majd végigfutott egy könnycsepp az arcán.
- Rendben van. - válaszoltam, majd megöleltem, és leültem az anyukája mellé.
- Jól tetszik lenni? - kérdeztem Simone-t.
- Jól vagyok, csak fáj a hasam. - mondta nyöszörgő hangon Simone.
Tom, Georg, Réka és Gustav közben kiabáltak, őrjöngtek. Bill odaszólt nekik, hogy hagyják, még a végén nekünk lesz belőle baj. A 3 fiú és Réka odasietett Simone-hoz meg hozzám, és kérdezték, hogy jól van-e. Mondta, hogy jól, csak ne beszéltessék.
- Ezt érdemeljük? - kérdezte Tom mérgesen, majd odament egy kukához, és teljes erővel beleütött, majd rugdosni kezdte. Biccentettem a fejemmel Rékának, hogy menjen és nyugtassa le. Réka odament hozzá, megölelte, de közben érezte, hogy Tom remeg. Nem tudta eldönteni, hogy az idegességtől, vagy a fájdalomtól, hogy az anyjukáját bántották. Réka meleget érzett a vállán, eltolta magától Tomot, és látta, hogy a fiú sírva fakadt.
- Kérlek nyugodj meg. Nem lesz semmi baja. - mondta Réka, és szorosan magához ölelte srácot.
- Köszönöm. - mondta Tom, és úgy látszott, hogy egy picit megnyugodott.
Bill visszajött hozzánk.
- Azt mondták, hogy kb 10 perc múlva jönnek. Anyu, nagyon fáj? - kérdezte könnyes szemmel anyukájától.
- Nem kisfiam, nyugodj meg. - válaszolta Simone
- Nem lesz baj. - mondta Georg és meglátott egy csapat fotóst, amint felénk közeledtek.
- Bazd, már csak ez hiányzott! - mondta Bill
- Nyugi, elküldöm őket. - mondta Gustav, majd odament a firkászokhoz, és szépen eltessékelte őket.
- Már jönnek is! - mutattam a mentőautóra. Segítettek beszállni Simone-nak az autóba, Bill velük ment. Mi utánuk mentünk taxival. A kórházban megnyugtató híreket kaptunk, aminek ideje volt már, mert Bill és Tom majd szétrobbantak az idegtől.
- Nyugodjanak meg, az anyukájuknak semmi baja. Kisebb sokkot kapott, de pár nap és kipiheni. Addig is nyugalomra lenne szüksége. - mondta az orvos
- Bemehetünk hozzá? - kérdezte Tom, immár nyugodt arccal
- Be persze, de ne maradjanak sokáig. Menjenek haza pihenni. A látogató idő amúgy is lejár kb 10 perc múlva. Nyugalom, figyelünk rá, hogy az anyukájuk semmiben ne szenvedjen hiányt. - mondta az orvos.
- Rendben van. Köszönjük. - mondtam és a fiúk felé fordultam. - Menjetek be, mi megvárunk itt.
- Oké, de nem baj? - kérdezték
- Dehogy baj. Menjetek csak. - mondta Gustav, és leültünk a folyosóra a kórterem elé.
- Honnan tudtad? - súgta a fülembe Georg
- Csak éreztem. - válaszoltam komolyan
- A lényeg, hogy semmi baj. - mondta Georg. Gyorsan eltelt az a 10 perc, és a fiúk már jöttek is ki, mikor bement a nővér hozzájuk szólni, hogy vége a látogatási időnek.
- Mehetünk? - kérdezte Bill mosolyogva
- Persze, menjünk. - mondtuk neki
- Hogy van Simone? - kérdezte Réka
- Köszöni, jobban. De nem értem ezeket a rajongókat. Ez már félelmetes. Ezentúl anyut sem engedhetjük ki sehova testőr nélkül, vagy mivan? - mondta Tom felemelt szemöldökkel.
- Nem tudom, hogy mit gondolnak magukról. Förtelmes amit művelnek. Gusztustalan. - mondta Bill
- Ez így van. Mostantól jobban kell figyelnetek anyutokra is. - mondta Gustav
- Hát sajnos. - mondta Tom
- A lényeg, hogy nem esett komolyabb baja. - mondta Bill.
Kiértünk a kórházból, fogtunk egy taxit. Georg, Tom, Gustav és Réka beszálltak.
- Nem jöttök? - kérdezték tőlünk.
- Inkább gyalog. - mondta Bill - De te menj, ha szeretnél. - nézett itt rám.
- Nem, nem. Veled maradok. - mondtam neki, és mosolyogtam
- Oké. Akkor mi megyünk, majd gyertek, de ne maradjatok sokáig. - mondta Georg
Tom odanyújtotta Billnek a napszemüvegét, és elindultak. Bill felvette, átkarolt, és elindultunk mi is.
- Jól vagy? - kérdeztem kb 5 perc csend után
- Persze, jól. Csak ilyesztő volt. - válaszolta halkan
- Igen, gondolom. - néztem rá szomorkásan
- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk? - kérdezte tőlem
- Láttam. Bevillant egy kép a fejemben, amint anyukád ül egy padon és sír, ti pedig rohantok oda hozzá. - mondtam komolyan
- Mi vagy te, valami látnok? - kérdezte mosolyogva Bill - Amúgy, amikor mentünk anyuhoz, hallottunk egy kiáltást, hogy hol vagytok fiúk. Ti voltatok? - kérdezte aranyosan
- Lehet. Amúgy igen, Réka volt. Tiszta ideg volt szegénykém - mosolyogtam, és magamhoz húztam Billt. Szorosan megölelt, majd kicsit lejjebb hajolt hozzám, és a fülembe súgta: Szeretlek!
- Énis szeretlek ! - válaszoltam neki, majd megcsókoltam
- Hmm, kérek még! - mondta Bill, aranyosan
- Majd a szállodában kapsz. Most inkább menjünk, mert hideg van! - válaszoltam
- Kéred a pulcsim? - kérdezte
- Nem köszi. Csak siessünk. - mondtam neki. Kb 15 perc séta után "haza" értünk.
A többiek már bent voltak a mi szobánkban. TV-t néztek. Leültünk mi is. Bill közelebb húzódott hozzám, majd a fülembe súgta:
- Azt mondtad, itt kapok valamit! - mondta nekem aranyosan
- Gyere, menjünk! - mondtam neki mosolyogva
Felmentünk a szobájába, és amint becsuktam az ajtót, szorosan magához ölelt, megcsókolt, egyre vadabbul, és már az ágyfelé közeledtünk. Ledöntött az ágyra, majd rámdőlt, és csókolni kezdte, a számat és a nyakamat. Én csak húztam magam felé, egyre erősebben. A keze már a pólóm alatt volt.. Egy pillanatra megállt és rámnézett.
- Biztos, hogy akarod? - kérdezte tőlem
- Biztos! - mosolyogtam rá, és megcsókoltam.. Levette a pólómat, és csókolgatni kezdett. Számtól a köldökömig haladt le, majd fel. Aztán megfordultunk, ő volt alul. Levettem a pólóját, puszilgatni kezdtem a mellkasát, majd kigomboltam a nadrágját.. Hátamra fordított, leszedte rólam a nadrágot, és sok csók keretében... (A többit a fantáziádra bízom! :P)
- Szeretlek! - mondta, miközben ledőlt mellém, és magához ölelt.
- Én is szeretlek ! - mondtam neki, és megcsókoltam. Magunkra húzta a takarót, elaludtunk..
Kb. fél9kor keltünk.
- Jó reggelt! - puszilt meg
- Neked is! :) - mosolyogtam rá.
- Hogy telt az éjszakád? - nézett rám vigyorogva.
- Ohh, hát az király volt! :P - ránéztem, és röhögtem. - És neked?
- Nekem is. - mosolyogta.
- Lustizni akarok. - mondtam neki.
- Énis. Anyunak 10-fél11et ígértem, hogy bemegyünk hozzá. - mondtam neki.
- Oké, addig még van idő. - válaszoltam neki.
- TV? - kérdezte kisfiúsan
- Rajzfilm? - kérdeztem ovodás szinten kb :D
- Ok :D - válaszolta röhögve
- Ez mit jelent? Valahogy magyarázd már el! - néztem rá értetlenül, egy német szót idézve. Körülírta, így már megértettem.
- Igyekszem megjegyezni. - mosolyogtam
- Eggyel több. :) - mondta nekem, majd kopogás zavarta meg a beszélgetésünket..