Bill: Hey, én vagyok Bill a Tokio Hotelből és én vagyok a bátor Arthur hangja az „Arthur und die Minimoys 2 – Die Rückkehr des Bösen M“-ben!

TV: Bill a Tokio Hotelből ismét itt van. A tini idol másodszorra kölcsönzi Arthurnak a hangját.

Bill: *kiáltást szinkronizál*: Elég hangos volt?

Természetesen megint izgatott voltam, igaz? Nos, ebben az esetben ez még mindig új dolog számomra, és nem vagyok ebben olyan tapasztalt, mint például az éneklésben, vagy hasonlókban. De persze örültem ennek. Úgy értem, hogy amikor láttam a filmet, tökre otthon éreztem magam.

Arthur mindvégig várt, hogyha ő megáll, akkor a Villangókhoz tud utazni, és emiatt totálisan izgatott.

A villangók apró figurák, melyeket az ember szabad szemmel egyáltalán nem láthat. Egy világban élnek, amely tulajdonképpen a mi világunk, csak éppen nem érzékeljük.

Nagyon szeretem mindegyik jelenetet, amely e között történik (mutatják a videóban). Amikor a katicán repülnek. Ahogy ezek a dolgok a valóságban nem működhetnek, úgy valósítják meg ezt a filmben, nagyon aranyos módon.

Ezeknél a pillanatoknál az ember azt kívánja, bárcsak ő is átélhetné mindezt. Hogy aludhasson egy virágon, repüljön egy katicán, vagy ilyesmi. És számomra is ezek a film legszebb pillanatai.

A legszebb jelenet az, amikor Arthur elmeséli az anyukájának, hogy néz ki Selenie, és hogy újra látni szeretné.

*igen, itt szó van valamiről, amit nem értek*

Arthur tehát minden esetre valóban szerelmes, és ez számomra a... a legszebb jelenet számomra.

Arthur mindvégig várt, hogyha ő megáll, akkor a Villangókhoz tud utazni, és emiatt totálisan izgatott volt, mert kapott egy rizsszemet, melyen az állt "Segíts!", és természetesen azt gondolta, hogy "Selenia, az Isten szerelmére, mi történik most vele?" és totál tehetetlen volt, és olyan gyorsan akart ott lenni, ahogyan csak lehetett. Nehéz volt várnia erre.

És természetesen azt gondolja, hogy Selenia veszélyben van, a villangókkal együtt, és feltétlen ott kell lennie, mert segítenie kell rajtuk, és újra fel kell vennie a kicsi Arthur alakját.

És amikor hirtelen megjelenik, egy felhő a hold előtt a nagypapa végül elkészül a távcsővel. Az után jut lehetőséghez, hogy elmehessen a villangókhoz.

De természetesen ez még nem a vége. Arthur persze megkéri, és utánakérdez. Van egy teljesen másik út, amely fájdalmasabb, és egyben veszélyesebb is.

Arthur természetesen ezt az utat választja, és azt mondja: "Oké, mindegy. Minden tőlem telhetőt megteszek Seleniáért."

Betameche természetesen vele tart. Persze ismét őrülten csúcs eszközei vannak, melyekből természetesen csakis rosszul jöhet ki az ember.

Az embernek ezt látnia kell, mert azt hiszem, ez valóban egy szép film. Szóval szerintem ebben a filmben minden benne van. Szép szerelmi történettel, és rengeteg fantáziával rendelkezik.

Az ember egy másik világban találja magát, és tökéletesen át tudja élni Arthur utazását, és mindent, szóval szerintem ez egy jó film.

(ford.: GTH)