Már 2 órája megy a party,de nem találkoztam egy fiúval sem,lehet,hogy jobb is…Ránéztem az órámra,amit Frantől kaptam beköltözésem alkalmából 0:30 volt rajta. Gondoltam itt az ideje indulni,de hirtelen valaki megragadott hátulról és valami szoba féleségbe vezetett.

Kicsit….kicsit????Nagyon megijedtem,de mikor megláttam,hogy csak Gustav az megnyugodtam. Nyugodtságom mindössze 2 percig tartott ugyanis Gustav először megfogta a kezem majd a combomra tette a kezét és megpróbált megcsókolni. Láttam rajta, hogy nincs beszámítható állapotban,tehát beszélni kezdtem hozzá.

Gustav minden rendben?Gustav….jól vagy??

De ekkor hirtelen lekapta a pólómat és csókolgatni kezdett, én hiába kapálóztam túl erős és agresszív volt ahhoz, hogy elengedjen. Így „dulakodtunk” 5percig, mikor Bill lépett be az ajtón, éppen készült rágyújtani…

Megtorpanva állt,mint aki szellemet látott és fogalma se volt mit tegyen…

Végre felszabadult a szám pár pillanatra és csak ennyit mondtam:

Kérlek segíts!

Bill vette az adást és minden erejével próbálta leszedni rólam Gustavot,nem nagyon ment neki, így egy a földön heverő sörös üveghez nyúlt és egy bocsi haver kíséretében leütötte Gustavot. Gustav meg rám zuhant. Majd nagy nehezen lelöktem magamról és miután megbizonyosodtunk róla, hogy semmi baja csak ennyi jött ki az éppen már a sírástól szoruló torkomon:

Kérlek menny el!- de meg sem mozdult,így felálltam az ágyról lekuporodtam a sarokba és zokogni kezdtem.

Ne sírj-jött oda hozzám Bill,fogalma sem volt arról amit mondani akart,de így folytatta-

Majd én megvédelek…

Én meg csak zokogtam tovább,pár pillanat múlva egy takarót éreztem magam köré csavarva és azt,hogy valaki átölel.10 percig ültem még a meleg takaró alatt,majd megszólaltam.

ÖöÖö..bocsáss meg,de most haza kell mennem,majd az ágy felé indultam ahol a kettészakadt pólóm hevert,felemeltem és láttam, hogy nincs hordható állapotban,Georg feje már csak kettéhasadva feszített rajta L

Várj hozok neked tiszta ruhát és hazaviszlek-ajánlotta fel Bill és már indult is volna,ha én nem szólok közbe.

Ne…ne kérlek ne hagyj vele egyedül…- én megint a sírás küszöbén

Persze megértelek,akkor itt maradok és szólok az egyik testőrnek telefonon, hogy hozzon tiszta ruhát.

Köszönöm-szipogtam

Nincs mit Tia. - Bill megnyugtatóan- Gyere addig üljünk le J

És beállt a néma csend,kicsit megnyugodtam és rájöttem,hogy nem is tudom a nevét megmentőmnek-persze..persze Fran és Jhon mondta már, hogy Tom testvére,de a neve nem jut eszembe…bezzeg Tomé igen…L

Figyu- fordultam felé- tudom, hogy ez most bunkó lesz és már meg kellett volna jegyeznem, de elfelejtettem a neved, te pedig tudod az enyémet és ez így eléggé ciki…-én kínos mosollyal

Semmi baj- mondta,majd felém nyújtotta a kezét-Bill vagyok J

Jaj tényleg, hisz te vagy rajta Jhon pólóján is , hogy én mekkora egy hülye vagyok!De ígérem most már nem felejtem el a neved,csak tudod még nem nagyon beszéltünk és én meg akartam kérdezni..illetve eszembe volt,de…de…

Tia csssss nem kell magyarázkodnom megértemJ- eközben a számhoz érintette a mutatóujját,majd bíztatóan rám mosolygott és átöleltJ

Erre az idilli pillanatra nyitottak be Tomék a tiszta ruhával, ugyanis Tom azt hitte Billnek kell így felajánlotta a testőrnek, hogy majd ő átviszi.

És csak ennyit tudott kinyögni…