Nagy nehezen beverekedtük magunkat az első sorba és onnan „csápoltunk”.Jhon minden áron látni akarta az ő nagy kedvencét és példaképét Billt, így felajánlottam neki, hogy a nyakamba ülhet. Mit kell mondjak nagyon élvezte. Az egész koncert nagyon jó volt tényleg nagyon tetszettek a dalok és a hangulat hát elképesztő volt. Örökre szóló élmény marad egyrészt a nyaki fájdalmaim, másrészt egy különleges dal miatt,ami a gyerekekről szólt. Olyan gyerekekről, akiknek nincsenek szüleik és elhagyatottak pont,mint én amikor 8 évesen az utcára kerültem. Sajnos túlságosan is előhozta a gyermekkori emlékeimet ez a dal és elsírtam magam. Ezt a kis visszaemlékezést leszámítva nagyon tetszett a koncert. Egyszer minden jónak vége szakad, úgyhogy Frannel és Jhonnal elindultunk hazafelé, de jött az egyik kedvenc besúgóm és megkérte Frant hagy mennyek el velük valahova bulizni. Bár közöltem vele legalább 5x, hogy ki nem állhatom a bulikat ellenkezést nem tűrően rángatott be az egyik öltözőbe, ahol a többiek is ott voltak. Nézzétek srácok kit hoztam, íme az esti –„partyzó társunk”.

Partyzó társ-visszhangzott a fejemben a partykon általában inni szoktak és nem ilyen öltözetben flangálnak, mint én. Ezt közöltem is kedvenc Georg besúgó „partyzó társammal”.

Jaj kislány ez fan party ide csak TH göncben lehet jönni kivéve, ha csak nem te vagy az oly sokak által imádott. - egózott Tom

Erőt vettem magamon és csak ennyit mondtam:Oké akkor indulhatunk is!

Oda értünk a party helyszínére és nagy meglepetésemre a hátsó ajtót használtuk.

Odafordultam Gustavhoz és megkérdeztem, hogy miért nem elöl megyünk be, hiszen ott már le van nekik terítve a vörös szőnyeg stb.

Tudod egyrészt mert,ha velünk meglátnak bántani fognak, másrészt megmenekültünk kb. 500 aláírástól J

Jah értem…-feleltem higgadtan és tovább mentünk az ajtó felé.

Ahogy beértünk egy hatalmas fényben úszó terem tárul elénk,de el volt kerítve egy kis rész a többitől, biztos ez a színpad vagy ki tudja mi...

Azt az ötletet vettem a fejembe, hogy úgyis TH-s ruhában vagyok…Miért ne vegyülhetnék el a többi fan között. Így szépen átcsusszantam a korlát és a fal közötti résnél és csatlakoztam a többiekhez. Ki hitte volna, hogy egyszer én is TH fan leszek!