Markus Kavka: Abban az időben még mindig tinik voltak. Nem is próbálnál benézni a szerepük mögé, meghallgatni a zenéjüket, és kialakítani a véleményedet ezekről a fiatal zenészekről.

A Tokio Hotel betör a külföldi toplistákba is az angol nyelvű albumuknak köszönhetően. Most már külföldön is olyan sikeresek, mint a hazájukban.

Joko Winterscheidt: Egy személyt sokkal komolyabban vesznek, ha angolul énekel. Rég volt az, amikor egy német banda angolul énekelt, és sikeres lett.

Markus Kavka: És ennek köszönhetően felléphettek az EMA-n, pont a legjobb időben.

A Tokio Hotel nem csak fellépett az EMA-n, hanem jelöltek is voltak.

Tom: A Best Interact és Best Band kategóriában jelöltek minket. Nagyon izgatottak vagyunk az estét illetően, és semmi esélyünk nyerni, de ennek ellenére már nagyon várjuk.

Joko Winterscheidt: A nemzetközi díjátadó gála, az EMA ki tudja hány száz országban nézhető, és senki sem tudja, hány milliárd ember ül a tévé előtt emiatt. És itt van egy német banda. Hihetetlen, hogy a Rammstein utén egy német banda sem került ide…

Markus Kavka: Mivel a közönség többségben húsz éven felüliekből állt, azt hitték, a Tokio Hotel szärt sem ér, és tüntettek. Kifütyölték őket. Aztán következett a fellépés…

Tom: Mi voltunk ez első német banda az EMA-n. Megvolt a műsorunk, amit nem reklám helyett adtak be, hanem a show részei voltunk. És azt akartuk, hogy a legjobb legyen. Azt mondtam, esőt kéne csinálni a terembe. Valaki azt mondta, hogy tehetünk hátra egy képernyőt, ahol látszana az eső, de én azt mondtam „Nem, azt akarom, hogy valódi eső essen, és vizesek legyünk”

Gustav: Volt egy gomb, amit 9 másodperccel hamarabb kellett megnyomni.

Georg: Izgatottak voltunk.

Tom: Csak épp a show előtt derült ki, hogy ezt valóban meg lehet csinálni.

Markus Kavka: 10 országban jártam az EMA-n, és még sehol nem láttam olyan fellépést, ami ennyire megváltoztatta volna 10000 ember hozzáállását 3,5 perc alatt. A műsoruknak köszönhetően a Tokio Hotelt elismerik, és részévé válik a német hard rock zenei életnek.

Az  est meglepetése: a  Tokio Hotel a nyertes a Best Interact kategóriában.

Bill: Filmekbe illő volt. Csak álltam, és azt mondtam „Nem.” És tudtam, hogy mindenki néz, és éreztem, hogy mindjárt sírni fogok, és csak arra gondoltam, hogy nem sírhatok, nem sírhatok.

Tom: Ez az, amit csak Madonna kezében látsz. Annyira cool…

Most pedig ideje meghódítani az USA-t. A Tokio Hotel szerződést köt azzal a céggel, amelyik világhírűvé tette 50 Centet, Gwen Stefanit és Lady Gagat. De az Amerikai sikerig vezető út köves volt.

Tom: Tudtuk, hogy ha úgy megyünk az Államokba, mint egy csomó díjat megnyert, híres banda, az nekik nem számít. Nem ismernek.

Bill: Este 8-tól 11-ig interjúkat adtunk iskolaújságoknak, amíg egy nagyobb lap nem írt rólunk.

Tom: Amerikában nagy fontossága van a rádióknak. Itt, Németországban rádiók nélkül is népszerűsítettük magunkat. Az államokban ez lehetetlen.

Riporter: Emberek az egész világból hallgatnak, mert egy Tokio Hotel nevű banda tagjai a vendégeim.

Jojo Wright: A Tokio Hotel valószínűleg a legőrületesebb, legfurcsább külsejű banda, akit valaha láttam!

Riporter: Üdvözöllek titeket a KIIS FM-en!

Jojo Wright: Szerintem klassz, hogy ha egyszer látod őket, soha nem felejted el. A számaik az egész világ fiatalságához szólnak.

A munka megérte az árát. A Los Angeles-i és New York-i koncertjegyek pár óra alatt elfogytak.

Collien Fernandes: A Tokio Hotel valami olyan, amit Amerika eddig még soha nem látott. Semmi hasonló nem volt itt ezelőtt.

A banda nem szünetel. Az amerikai turné után következik a harmadik Európai turné, és itt jön a sokk.

Bill: Beteg voltam, és szúrt a torkom, és észrevettem, de fel kellett lépnem. Kiengedtem a hangom, és tudtam, hogy ez kemény éjszaka lesz.

Bill: Felléptem a színpadra, és körülnéztem, ahogy mindig szoktam. Az aréna tömve volt. Volt ott vagy 10000 ember. Hirtelen észrevettem, hogy nincs hangom. Csak álltam, és még soha nem vesztettem el ennyire az irányítást. Abban a pillanatban olyan rémült voltam… Mit gondolhatnak most ezek az emberek? Senki nem tudja, mi történik…

Tom: Észrevettem, ahogy az egész aréna elhalkul, és mindenki azt kérdezi, „Mi történt?” „Valami nincs rendben…”

Bill: Mindenki dühösen meredt rám. A csapatunk a másik oldalon. Mindenki tudta, hogy a koncert tervei darabokra estek. Mindenkivel tudatni akartam, hogy valami történt a hangommal, ami nem normális. Ez nem csak egy gyulladás volt…

Tisztává vált, hogy Bill nem tudja folytatni a koncertet…

Bill: Bementem az öltözőbe, hogy átöltözzek, és mindenkit összehívtam.

Tom: Leszálltam a színpadról, és hallottam, ahogy valamelyik stábtag szólít: „Tom, Tom, Tom, gyere ide!”

Bill: Teljesen magam alatt voltam először. Összetörtem. Rengeteget sírtam. Nem volt hangom, és 18 koncert volt még hátra. Ez volt a legrosszabb dolog, ami történhetett.

Tom: Nem folytathattuk, a hangja miatt. Ha nem jön helyre, a karrierünknek vége…

Bill visszautazott Németországba, hogy megvizsgáltassa magát egy szakemberrel. A banda le kellett állítsa a turnét.

„Bill nagyon, nagyon beteg, Elvesztette a hangját.”

Tom: Nem tudjuk folytatni a koncertet ma éjjel. Bill úton van Németországban, ahol megvizsgálják a hangját.

Bill: Hirtelen minden, ami köré az életemet építettem tovatűnt. A hangom. Minden akörül forgott.

Georg: Akkor nagyon sajnáltam Billt, mert tudtam, hogy bűnösnek érzi magát amiatt, ami történt. Minden súly az ő vállára nehezült.
(ford.: LD)