Tom: Először feladtam, egy időre.

Bill: Természetesen a producerek akarták... meg mi is... Nos, ők nem aggódtak. Totál nyugodtak voltak, mert azt mondták: "Srácok, mindenki veletek akar dolgozni. Mi csak elvisszük ezt valaki másnak."

És persze, amikor az Universal meghallgatta a kész demókat, azonnal lecsapott a srácokra.

Frank Briegmann [elnök Universal Németország]: Akkor azonnal azt mondtuk: "Oké, rendben van. Nos, ha ez megfelel most, akkor ez az a banda, amellyel szeretnénk dolgozni."

A zenekart mostantól Tokio Hotelnek hívják. Most a négyes be akarja bizonyítani, hogy nem kispályások.

Tom: Nos, egy lemezcéggel nem úgy van, hogy bemész egy szobába, és azt mondják: "Oh igen, szerintem ez szuper! Gyere, aláírom!" De ez először tényleg úgy néz ki, hogy megmondják, mi is az üzlet, és hogyan kell ennek kinéznie.

Bill: "A hajadnak így kell kinéznie, a ruhádnak ilyennek kell lennie." Abban a pillanatban kiakadtam. Nem akarom, hogy bárki is megmondja, hogy nézek ki.

Tom: Ez az a pillanat, amikor két lábbal kell a földön állnod, és akkor ott ülsz 15 évesen, és meg kell mondanod nekik, hogy: "Igen, ehm... nem akarom ezt csinálni. Nem szeretem ezt, és ezt." és "Szerintünk legyen ez meg ez."

Bill: És a stylist meg minden ki lett húzva a listáról, és mi pedig a saját ruháinkat vittük magunkkal. De ez időbe telt. Igen, sok időbe. *bólogat*

A Bravo dupla oldalas cikket adott az új szuper bandáról 2005-ben, még mielőtt az első kislemezük megjelent volna.

David Jost: Nos, egy csomóan azt mondták "Tokio Hotel?". Ey, ez nem működik. Ez egy független zenekarnak hangzik, amely távol áll a tiniktől. Nem tudják elérni. Ez túlerőltetett.

És jött a tévedés: A Durch den Monsun 2005 augusztusában jött ki, és azonnal megasláger lett. Ezzel új rock szenzáció született.

Bill: Felvettem, amikor a videót először adták le a tévében, mert azt hittem, sosem látom a képernyőn újra. *nevet*

Tom: Teljesen kiakadtam hazafelé. Ültünk Loitsche-ben a házunkban, és láttuk a videónkat a Viván, és nem tudtuk elhinni. Nos, ez hihetetlen volt.

Markus Kavka: Csak hallgattam a dalt, és azt gondoltam magamban "Hű bakker! Ez tényleg egy sláger!"

Jörg Pilawa: Nos, bizonyos mértékig el kellett ismernem magamban, hogy ez fantasztikus dal! Annak ellenére, hogy milyen fiatal srácok játsszák.

Szőke srác: Ismét itt volt az első alkalom, hogy ekkora felhajtás lett, és a lányok álltak és sikítoztak az utcákon.

Andy Sellenneit: Alapvetően azt mondanám, hogy ez egy epikus siker.

Markus Kavka: Természetesen váratlan volt, hogy mindenki úgy végzi, mint ők.

Top of the Pops: A német kislemez listák első helyén állnak, már harmadjára!

The Dome: Itt vannak a fiúk, akik Tokio Hotelnek hívják magukat!

Comet 2005: Durch den Monsun!

The Dome: Tokio Hotel!

A magdeburgi tinik a német zenei felvonás mellett pillanatok alatt sztárok lettek!

Bill: Most láttam először, hogy az emberek kiabálják a nevemet. *nevet* Az, hogy a banda nevét kiabálják meg ilyenek... ez volt... ez volt a legnagyobb álmunk. Minden kitört bennem, abban a pillanatban.

Georg: Nos, a Monsun videó gyakorlatilag a nyári szünetben került ki, mi pedig szokás szerint visszamentünk az iskolába, ahogy azt szünet után szokták.

Azonban az iskolában rendkívüli állapot uralkodott. Amikor a 4 srác visszatért az óráikra, rajongók, autogram vadászok és újságírók kezdték el őket ostromolni.

Tom: Egyszer csak több száz riporter és rajongó termett ott, és onnantól kezdve semmit sem tudtunk a suliban csinálni. Sem a tanárok nem tudtak tanítani, sem a diákok tanulni.

Bill: Aztán mi a szünetekben a tantermekben bújtunk el. A tanárok zártak minket be, és aztán felhívtak minket az irodába. Ez után azt mondtak, hogy próbáltak megoldást találni, és hogy nem mehet ez így tovább. Nem tanulhatunk ott többé...

Johannes B Kerner [Show]: Elhagytátok most a sulit?

Tom: Igen...

Bill: Igen, egy évig. Halasztottunk egy évet.

JBK: Miért? Nem működik a tanrend, vagy mi?

Bill: Hát nem igazán. Nos, a mindennapi iskolai élet szokásos volt, de már nem igazán lehetséges többé. Úgy értem, hogy mindig rajongók százai meg újságírók rohanták meg az iskolát.

Bill: Ez persze fantasztikus volt számunkra. *vigyorog* Azt gondoltam "Bakker, most már tényleg csak a bandára összpontosíthatok! Mostmár végre azt csinálhatom, amit akarok!"

A Tokio Hotel karrierje most már csak egy irány felé mehetett: egyenesen felfelé. Egy gyerekkori álom vált valóra.

Bill: Nos, azt kell mondanom, hogy a lelkesedés sokáig tartott. Mármint úgy, hogy eleinte csak egy futam volt...

*Comet 2005 for Best Newcomer*

Bill *átvételi beszéde*: Wow! Az életünk nagyon gyorsan megváltozott. Minden nagyon gyorsan változott, egy dal miatt. A Monszun miatt. Nagyon hálásak vagyunk mindezért. Oh, Istenem, én nem is tudom, mit mondjak.

A Tokio Hotel arany és platinalemezeket kap. Elvitték a legfontosabb díjakat. A rajongók hisztériájának nincs vége, Bill olyan témákról énekel, amely milliókat mozgat meg.

Frauke Ludowig: Úgy értem, ez a banda a szádból veszi ki a szót, igen, mindannyian ismerjük ezt az érzést. Egy hullámhosszon vagy az akkorddal.

Jürgen Vogel: Ez tényleg mindig ilyen érzés "Nos, én úgy élek, ahogy ezek leírták" és ő (Bill) ezt nagyon jól csinálja. Nagyon jól keresztezi mindezt.

David Jost: Bill olyan... ő magával hordoz valamiféle melankóliát és ez az érzelmi reménykedést is. Azt hiszem, ez azért van, mert az emberek nem hiszik, hogy ő képes erre.

A banda első turnéhelyszíneit meg kellett változtatni a túl nagy érdeklődés miatt, mert sok helyen elérte a tízezret az emberek száma. Mindenki feltétlenül akarta élőben látni a Tokio Hotelt.

Frank Briegmann: Németországban az első nagy fellépésük 12.000 ember előtt volt. Ez tényleg nagyon különleges volt.

Jutta Landkotsch [turné szakács]: Lányok tömege állt és kiabált ott, szóval valami olyasmi volt, mint a Beatles-szel.

Jürgen Vogel: Nos, tényleg szükség lesz füldugókra. Ez hihetetlen. *vigyorog*

A többi országokban csak néhány hónappal a bemutatkozó albumuk, a Schrei után figyelnek fel a bandára.

Alex Gernandt [Bravo főszerkesztő-helyettes]: Németországban még sohasem volt egy zenekar a kezdetektől fogva ennyire sikeres. Emlékszem, hogy a kollegáim Oroszországban, Lengyelországban és Magyarországon egyből felhívtak minket, miszerint: "Szükségünk van képekre a zenekarról. Szerintünk nagyszerűek."

Bill: Azt kell, hogy mondjam, minden az internetről indult. A világhálón masszív rajongótáborunk van, akik számos weboldalt készítettek. És akkor külföldi lemezkiadók is elkezdték, hogy: "Hé, most már itt is sok ember akar látni titeket, el kéne ide jönnötök valahogy!"

Frank Briegmann: Ahogy láttuk a reakciókat Franciaországban, az volt a kritikus pont, amikor azt mondtuk: "Ez tényleg egyre nagyobb lett!"

A Tokio Hotel rövid idő alatt majdnem annyi rajongót szerzett Franciaországban, mint Németországban.

Bill: Emlékszem, senki sem akart játszani német dalokat Franciaországban, a kezdetekkor. Mert mindenki azt mondta *rázza a fejét* Naha, német zene? Naha, ez nem működik!

2006 végén a a Goethe-Institut [német kulturális intézmény] jelentései szerint a német lett a legnépszerűbb idegen nyelv Franciaországban - köszönhetően a 4 magdeburgi srácnak. 

Jörg Pilawa: Ha belegondolok, hogy a Goethe-Institut *nevetni kezd* 60 éve próbálja a világon népszerűsíteni a német nyelvet, erre francia lányok kezdenek tanulni, mert annyira szeretik a srácokat... ebben az esetben ők többet értek el, mint ez az egész intézet.

Markus Kavka: Egész Franciaországban németül akarnak tanulni a tinik. Talán ez volt az utolsó hely, amiről feltételezted volna, hogy a fiatalokat érdekelni fogja a nyelv és a kultúra.

Frauke Ludowig: Általában a zene az, amit külföldiektől hallgatunk, és próbáljuk őket lefordítani. Ez esetben a Tokio Hotel nagyon jól összehozta a zenét a nagyszerű teljesítménnyel és persze a kinézetükkel. Ez tényleg ér valamit.

2007 július 14-én a Tokio Hotel 500.000 tomboló rajongó előtt játszott, a francia elnök meghívására.

Georg: Az Eiffel toronynál, a francia nemzeti ünnepem való fellépésünk hatalmas dolog volt. Egy német együttes számára ez nagyon nagy megtiszteltetés.

Jörg Pilawa: A német-izraeli barátságban szintén sikereket értek el. Sokat számít a kommunikáció Németország és Izrael között, amit egy német zenekar ért el, mint amit a politikusok megcsinálhattak volna 60 év alatt.

A Monsun Nr. 1. lett az izraeli chartokon, a Kaulitz ikrek 18. születésnapja után 2007 szeptemberében. A rajongók egy petíciót készítettek, mellyel a Tokio Hotel beléphetett az országba. A Tokio Hotel volt az első német banda, amely a “Rosh Echad” nevű izraeli lap hasábjain megjelent.

Bill: Ez hihetetlen volt. Ez azt jelenti, hogy igazán messzire mentünk. Fel sem tudtam fogni...

Georg: Ez nagyon furcsa volt, mert ezelőtt még nem voltunk ebben az országban. Az emberek az internetről meg a rádióból ismertek minket. Nem hittük volna, hogy ott is ennyire elterjednek majd a dolgok.
(ford.: GTH)