Bill: Jó napot! Hello!

Jó látni titeket így, vasárnap! Úgy értem, mi csak fölkeltünk, és csak csodálni tudom, milyen fittek vagytok, srácok. Ezért az első kérdés: Alszotok rendesen mostanában?

Bill: Ehm. Ez régen volt, nem emlékszem, mikor volt utoljára. Például most, miután az albumunk megjelent, kissé korlátozva vagyunk alvást illetőleg, de azért sokat tudunk. De bárhol képesek vagyunk aludni, ahol ez lehetséges, legyen autóban, repülőn...

Ez csodálatos, természetesen. És ha éppen Kölnben vagytok (az utolsó koncert Kölnben volt), és ez jó is volt, és persze adtatok egy jó hosszú dedikálást is utána. Elgondolkodtatok már azon, hogy mennyi autogramot osztottatok eddig ki? 

Bill: Nos, igazából ez nem számít. Az is más, hogy együtt mennyit adunk, de erre reális számot nem lehet adni. Azt kell mondanom, nem számoljuk, de mára már edzettek lettünk.

Oké, van egy olyan kérdésem, egy rajongótól a koncertről. Claudia azt szeretné tudni, mármint ő úgy látta, hogy Georg és Gustav kissé depressziósnak tűntek, és azt kérdezi, hogy valami gond van-e?

Georg: Depressziós? Egyáltalán nem. Szerintem nagyon koncentrálhattunk, mert hosszú idő óta ez volt az első koncertünk.

Tom: Őszintén szólva mind a ketten kicsit depressziósak, és ezt meg is lehet érteni. Mind a ketten még mindig szüzek...

Gustav: [nevetnek] Egy ilyen gitáros mellett csak féltékenykedni lehet, nem?

Tom: Mindig féltékenyek a gitárosra, ez normális.

Egy pillanat, mind a ketten szüzek? Azt hittem, Georgnak van barátnője...

Tom: Igen, van neki. De ez ilyen kézi kapcsolat.

Oh, ez jó. Most a rajongók megnyugodhatnak, tök jó. Viszont sok klubban láttak titeket, Oliver Pocherrel. Milyen nehéz ez, nem tudtok partikra járni?

Bill: Nos, ahogy látod, felfedezőútra mentünk. És ez az, amiért nem tudjuk egy parti közben sem elengedni magunkat. Néha megpróbálunk bulizni, de hogy őszinte legyek, szinte sosem partizunk igazán. Igazából mi mindig új városban vagyunk, így nem igazán lehetséges a bulizás. Azt kell mondanom, szinte sosem tesszük ezt. Szóval ez tényleg csak egy kivétel volt.

Rendben. Beszéljünk a bulizásról más módon: Láthattuk az MTV-n és a Viván, hogy Ingriddel és Klaus-szal találkoztatok. Szeretnék egy igazán privát kérdést feltenni, miszerint ők tényleg olyan őrültek, mint ahogyan alakítják?

Bill: Mi az őrült? Szerintem ők tényleg nagyon barátságosak, és szeretjük velük eltölteni az időt. Azt kell mondanom, hogy valóban barátok lettünk. És ők tényleg ugyanúgy viselkednek a kamerák előtt, mint privátban.

Most jöjjön egy kérdés a Humanoidról, mint mindenhol. Meg kell kérdezzem: miért változtattatok stílust? Valami mást akartatok kipróbálni?

Bill: Arra a pontra jutottunk, hogy: nem tudjuk nézni magunkat többé. Új dalokra van szükségünk. Hosszú ideig az új dalokkal léptünk fel, például a Durch den Monsun-nal, és úgy éreztük, hogy már tényleg nagy szükségünk van az új dalokra. Ezt nem igazán terveztük így előre, egyszerűen csak megtörtént. Amikor megírtuk, eljátszottuk a hangokat, és... meg kell mondanom, hogy ez egy igazi Tokio Hotel album, csak éppen más hangzással.

Nagyon érdekes: Azt hiszem, Finnországban volt az, hogy a dal német verzióját adtátok elő, a Schlag den Raab-ban viszont az angolt. Különleges okok miatt tettétek ezt?

Bill: Igazából mi spontán csináltuk ezt. Igyekszünk mindenkinek megadni, amit csak tudunk. Egyszer az angolt adjuk elő, egyszer a németet. Igazából nem lényeges, miért csináljuk ezt egy TV showban németül, és miért egy másikban angolul. 
(ford.: GTH)