Kölner Stadt-Anzeiger: 2 és fél év telt el a legutóbbi lemez óta. Jól telt a szünet?
Bill Kaulitz: Egyáltalán nem volt szabadságunk, Észak-Amerikában turnéztunk és majdnem egy évig az albumon dolgoztunk. De ebben az országban kicsit el tudtuk engedni magunkat.

Miért?
Bill: Nem kellett végre a saját arcomat látnom, és a nevemet hallanom. Azt gondoltam "Légyszi, emberek, írjatok már néha valami másról is!". Nyugalmat akartam és a zenére koncentrálni.

Mi maradt egyáltalán a magánéletetekből?
Bill: Semmi
Oje, valóban így van?
Bill: Így van. Ebben az értelemben nincs magánéletünk. Enni egy fagyit a családdal - ez nem megy. Az egyetlen pillanat a nap, amikor egyedül vagyunk, az a kocsinkban van. Ezért akartunk feltétlenül jogosítványt. A személyautó az utolsó darab szabadságunk, amely megmaradt nekünk.

Ez egy kicsit szomorúan hangzik, a mottó után, miszerint "Csak az Autóban vagyunk egymagunk"
Bill: Igen, ez így van. Csak ebben az évben, amikor nem turnén, hanem a stúdióban voltunk, akkor lett igazán világos, mi mindent adtunk föl. De mégis mi hoztuk meg ezt a döntést. Azon a szinten, ahol most vagyunk, egyszerűen nem megy mindkettő. Az embernek ezt el kell fogadnia. Az ember sokat kap vissza. Néha állok a stúdióban, énekelek, és azon jár a fejem, hogy "Basszus, és ezért én még pénzt is kapok". Ezért nagyon boldog vagyok. Semmi olyat nem kell csinálnom, ami nem érdekel.

Hogyan töltitek a szabadidőtöket?
Bill: Valójában munkával. Mindig nevetnünk kell, amikor olvassuk "A gépies Tokio Hotel". Ez mind baromság. Megvan a magunk csapata, de Tom és én alapvetően sokmindent megteszünk egyedül. Mi magunk állítottuk össze az embereket, ők kvázi a munkaeszközeink is. De ez a mi bandánk. Tom és én alapítottuk a Tokio Hotelt, és nem akarom a döntéseket a bandára hagyni.

„Automatisch“-nak hívják a legújabb kislemezt. Miről szól ez részben?
Bill: Az ember ezt a szót valóban gyakran használja, és az életben ezer dolog automatikusan történik. A szerelmet leszámítva. Ez nem lehet automatikus.

Miközben sok kapcsolat is csak az autópilótán fut (?)
Tom: Igen. Nem tudom elképzelni, hosszú ideig egy másik emberrel lenni. Különben is problémám van a hosszú távú kapcsolatokkal és extrém fontosnak találom, hogy az ember a másik iránt érdeklődő maradjon, és a másik is érdekesnek találja. Sose bírtam elképzelni, hogy együtt lakjak egy nővel.

Valóban nem?
Bill: Én már igen. Ha szerelmes vagyok, akkor nekem minden mindegy. Akkor bepakolok a táskámba, és azonnal elhúzok máshová.
Tom: Felejtsd el Bill. Mi egész életünkben együtt fogunk élni.
Bill: Igen, de akkor építenünk kell egy tolóajtót a lakás közepén. Az egyik oldalon én vagyok a barátnőmmel. A másik oldalon laksz te. 

Tehát elosztotok egy házat?
Bill: Igen. Nem tudom elképzelni, hogy máshogyan legyen. Semmi nem választhat el minket. Mindenkinek saját fürdőszobája és hálószobája van, de különben egész nap együtt vagyunk.

Bill, most éppen szerelmes vagy?
Bill: Nem, pedig már nagyon szeretném. Nekem már nagyon kellemetlen, hogy mindig ugyanazt a választ kell adnom. De momentán senkim sincs. Pedig már nagyon lennék szerelmes. De valószínűleg ez lesz az utolsó dolog, amely az életemben majd megtörténik.

Miért gondolod ezt?
Bill: Sok ember csak játszik velem, ha megismerem őket. Akkor jön a szokásos szöveg. De nem várhatom azt, hogy az emberek komolyan kikezdjenek velem. Ha odaérek valahova, akkor Bill Kaulitznak látszom. A legtöbbjüknek csak a dollárjel van a szemükben, és mindenfélét föl akarnak kínálni nekem, a motto után "Dizájner vagyok, akarod az egyik pólómat felvenni?" Ez annyira undorító.
Tom: Nem szereztünk új barátot az elmúlt 4 évben. Először is, az emberekben nem lehet olyan gyorsan megbízni, minden olyan felületes és gyors, hogy az ember marad inkább felszínes.
Bill: Nagyon ritka, hogy normális emberekkel ismerkedek meg. Csúcs lenne, ha találkoznék valakivel, aki 10 éve nem nézett tévét, a hegyekben él, és azt mondja: "Tokio Hotel? Még soha nem hallottam". Akkor mindig azt gondolom "Igen, köszi".

Bill, valószínűleg sok lány gondolja veled kapcsolatban, hogy nem érdekelnek, mert a fiúk iránt érdeklődsz. Nem idegesít?
Bill: Nem, már nem idegesít. Ez végigkísérte már az egész életemet. Suliidőben sem volt ez máshogy.
Tom: A lányok csak ritkán gondolták, hogy Bill meleg. Sosem szenvedett hiányt az ajánlatokból. Viszont a pasik már inkább gondolták róla, hogy meleg.
Bill: És sok pasi éreztette velem, mennyire nőies vagyok. Ez mindig nagy probléma volt. 

Vannak a férfiaknak esélyeik nálad?
Bill: Nem, én a nőket részesítem előnyben. Sose voltam még fiúval, nincs erről tapasztalatom...

... és nem akarod pótolni ezt?
Bill: Nincs érdeklődésem a téma iránt (nevet)

Már nagyon sikeresek vagytok az USA-ban. Különbözőek a visszajelzések, mint Németországban?
Bill: Igen, külföldön a zene jött előbb, és utána a történet. Németországban ez pont fordítva volt, ott már a színpadon voltunk. 

Vannak olyan aggodalmaitok, hogy valamikor majd nem tudtok megfelelni?
Bill: Hm. Mindegy, mi történik, mi valóban nagyon hosszú ideje kibírtuk és bizonyítottunk. Annak idején egy-slágeres előadóknak tartottak minket, de hibát követtek el. Abban is hiszek, hogy vannak csúcsok és mélységek. Voltak pillanatok, amikor egy kicsit visszament. Meglehet, hogy a "Humanoid" lemezként most nem működik, de majd legközelebb. Nem adom fel olyan könnyen.

Mit csináltok a pénzetekkel?
Bill: Aki valóban gazdag akar lenni, focistának vagy autóversenyzőnek kell lennie. Ez kellő anyagot csinál. A zenebiznisz őrületes túlzás lett, megvannak a legvadabb spekulációk arról, miként keresünk. 30 euróból, amelybe egy koncertjegy kerül, csak egy apró töredéket kapunk. Hiszen mi is kerülünk valamennyibe. Például a Dél-Afrikában forgatott videót is mi finanszíroztuk. Mi fizetjük a komplett csapatunkat. A költségeink extrémek.
Tom: Billnek és nekem még nincsen házunk, nincs földünk, és Yacht-ot sem vásároltunk. Mi csak béreljük a házat.

Közeledik az első választásotok. Érdeklődtök a politika iránt?
Bill: Általánosságban igen, azt mondanám. Nem kapunk túlságosan sokat ezzel, de a politika azért nem hagy minket hidegen.

Szeretitek Angela Merkelt?
Bill: Nem akarom befolyásolni az embereket, de igen, Angela Merkelt jónak találom. Eddig jól csinált mindent. Másokkal ellentétben állati szimpatikus. Dolgozik, mint egy szerető anya.
(fordította: GTH)