Kincsem csöngettek!Nyisd ki kérlek!- kiabált Franciska az immár 3éves Jonathannak

Nyitom anya!Szia Gustav bácsi!Ki az ott a kezedben?- kérdezte Jhon izgatottan

Majd elmondom, de most szólj anyának- Gustav

Anyaaaaaaaa-futott Jhon-Gustav bácsi hozott nekünk egy nénit

Mit hozott?- eközben beért a nappaliba ahova Gustav fektette a már majdnem eszméletét vesztő lányt

Úristen Gustav!Mit csináltál?-kérdezte Fran meglepődve

Ezután Gustav elmesélte neki az egészet, majd Fran szárnyai alá vette az immár a kandallónál ücsörgő lányt.Jhon nagyon kedvesnek találta a kandallónál melegedő lányt, bár a lány nem szólt hozzá odaült hozzá és elkezdett neki mesélni az aznap óvodában történtekről és a lány mosolyogva hallgatta.Eközben Gustav és Fran az ajtóban állva beszélgettek:

Nem hittem volna, hogy a fiúk ilyenre képesek!-Fran

Én se gondoltam volna róluk, azt hittem igaz barátok, de mindig mindenkibe csalódnom kell –Gustav letörve

Hjaj-sóhajtott –Meddig maradtok-kérdezte Fran

Nem maradhatok holnap koncert, úgyhogy én megyek is holnap ígérem visszajövök érte- Gustav

És mi lesz vele ezután?-Fran

Mi lenne?Hozzám költözik jobb lesz neki, mint az utcán és nem érdekel a srácok véleménye! –Gustav magabiztosan

Helyes ez az én öcsém!Na most indulás haza aludni, mert holnap elmegyünk egy fergeteges Tokio Hotel koncertre!-Fran büszkén

Tényleg eljöttök? –Gustav meglepődve

Mi nem hagyunk cserben –Fran és megölelte

Gustav is visszalelt és könnyek szöktek a szemébe, boldog volt, hogy megint beigazolódott az az elmélete amit mindig is vallott a család a legfontosabb, akire mindig számíthat.