Mit válaszolt ön erre?
Bill Kaulitz: Azt mondtam, hogy Németországban a Tokio Hotel észrevétele teljesen más. Mert, mi itt élünk és itt kezdődött minden és már 15 éves korban más mint más országokban, ahol bár ugyanazt a zenét játsszuk, de két-három év múlva letesszük. Nehéz átugrani az árnyékokat és azt mondani: "Igen, 15 évesen jónak találtam ezt a zenét." És végül a sikerrel mindig irigység is párosul.
Tom Kaulitz: Pontosan, a siker irigység nélkül nem létezik.

Úgy gondolja, hogy tipikus német?
Bill: Igen, de azt hiszem, ez mindig fejlődik abba az irányba, hogy az ember jól érezze magát. Ezeket a tendenciákat már megfigyeltük. Izgalmas. De az heves reakciók sosem voltak újak a számunkra. És őszintén szólva mindig egy kihívás, ha ilyen történik. amikor a színpadon állok és az emberek fújoznak, vagy hasonlók, akkor az első sorban ösztönző. Ezért nem leszek félénk, vagy belül szomorú. Hanem arra gondolok: OK, akkor még több gázt kell adnom, amivel ezek az emberek is jónak találnak.

Azonos időben Dave Grohl a Foo Figters dobosa fellépés után odament Gustavhoz a doboshoz és elismerően a vállába ütött.
Tom: Az EMA estéjén különböző emberek jöttek oda hozzánk és mondták: Ez szuper volt.
Bill: Igen, így van. Vannak olyan bandák, akik nem hallják, mi történik Németországban és pártatlanul jónak találnak. Jay-Z megnézett minket Los Angelesben é utána jött velünk enni.
Ott megtisztelve érezheti magát az ember.

Az általános érdeklődésnek vannak negatív oldalai is. Féltek, hogy a siker, amiért dolgoztok, a személyes szabadságotokat tovább korlátozza?
Tom: Úgy gondolom már elégé korlátozott, ennél rosszabb nem lehet.
Bill: Igen ez egy olyan dolog, ami a sikerrel együtt jár. De mi egy kicsit sikerőrültek vagyunk. Az ember mindig többet akar.

Mikor évezte utoljára az ismeretlennek- maradás szabadságát?
Bill:Amikor 2008 elején Amerikában voltunk és egyszerűen csak kiléptünk az ajtón. Biztonságiak nélkül mászkáltunk az utcán, nagyon jó volt. De ugyanakkor az ember megint azt mondja magának: "Szeretném valahogyan, hogy az emberek itt is ismerjék a zenét és a bandát és felismerjenek minket."

Hol tudnak még ma is gondtalanul nyaralni?
Bill: Valószínűleg Ausztráliában. Ott még sosem jártunk.
Tom: Időközben, már minden országból kaptunk valamilyen reakciót. Még Japánból és Ausztráliából is, habár ott még nem is adtunk ki semmit.

Az új albumotok a "Humanoid". Egy emberszerű, tehát egy emberhez hasonló életet élnek?
Tom: Vidéken nőttünk fel. Sosem éreztük magunkat szokásosnak, mindig emberhez hasonlóan. Ma már kevés az olyan hely nekünk, ahol megbízunk az emberekben és tudunk pihenni. Tulajdonképpen ez az érzés csak otthon van.
De talán 20 napot vagyunk ott egy évben. És ezenkívül az ember mindenhol ahová megy kicsit idegennek érez.

Valahogy szomorú nem?
Bill: Igen, néha, de.
Tom: Másrészről mér teljesen hozzászoktunk. Ahogy mondtuk, ez egy érzés, ami a karrierünk előtt is megvolt.

A producerük David Jost úgy jellemezte önt Bill, hogy fiatal sötét melankolikusa a bandának. Az egyedül töltött hoteléjszakák hozzájárultak ehhez?
Bill: Megerősítették ezt. De azt gondolom, ilyen voltam mindig. Igen. (ránéz a testvérére)
Tom: Igen, minden esetben!
Bill:Nem akarok mindig csakis szépet mondani. Éppen az elmúlt évben volt minden látható, amilyen dolgok a privát életemben történtek. Az embernek meg kell gondolnia, mi mennyit ér. Mert mindig van egy pillanat, amikor a stúdióban állok, egy számot veszek fel és azt mondom magamnak: "Az én munkám, hogy énekes vagyok. Ezzel keresek pénzt. És nem csinálhatok olyan más munkát, amihez nincs kedvem." ezt nem sokan jelenthetik ki, ezért szerencsés vagyok. 

És ketrecben élni hasonló következményekkel jár, mint más sztároknak, nem aggódnak?
Bill: Ha olyan művészekről hallok, akik gyógyszerfüggőek, vagy depressziósak, nem tudom megérteni őket kívülállóként, mivel én nem ilyen életet élek. De annyira boldog vagyok, hogy Tom van nekem. Egy családtagom mindig velem van. És bandaként már 10 éve együtt vagyunk és nagyon jól ismerjük egymást. Michael Jacksonnak, vagy Britney Spearsnek vagy más szóló művésznek biztosan nehezebb egyedül.

Mekkora az esélye annak, hogy az álomnővel egy szupermarketben találkoznak?
Bill: Az ember természetesen reménykedik. Mindig azt mondom: Tulajdonképpen ez az egyetlen ok, amiért az ember reggelente felkel! Az ember azt akarja, hogy szeressék. És meg akarja találni a szerelmét mert: Különben másnak sincs értelme. Számunkra a családunk és barátaink mindig fontosak lesznek. De természetesen remélem, hogy szerelmes leszek. Habár tudom, hogy ebben a pillanatban, bár eléggé valószínűtlen, hogy ez most megtörténik
az életemben. Az elmúlt 5 évben, amióta a Tokio Hotel megy, nem voltak ilyen irányú kapcsolataim. De hiszek a véletlenekben.
Tom: Alapvetően meg kell mondani, hogy még az ajtó előtt vagyunk.

Nem tudtatok kapcsolatot teremetni Hollywood szépségeivel, amikor Los Angelesben készítettetek felvételt?
Tom: Telefonszámokban nincsen hiány. Olyan sok van a mobilomban, hogy nem lehet egy nap alatt felhívni ilyen sok nőt.
Bill: A probléma egyébként az, hogy sosem ismerik meg egymást az emberek intenzíven. Minden olyan felületes. És minden olyan gyorsan történik. Sokan hiszik azt, hogy egy rendezvényen együtt kószálunk. De ez egyáltalán nem így van.

Mindenkinek megvan a saját filmje és hajtja az időbeosztása. Amikor a kamerák elmennek, rohan vissza az öltözőjébe és egyedül van.
Tom: Talán számot cserélnek, de többhöz ez nem elég. Billnek már nincs kedve ilyenekhez. És nekem max egy éjszakának elég. És ha komolyabbat szeretnék nincsen rá lehetőséged. Egy új nap ebben a városban vagyok és a másik nap a következőben.
Bill: Szükségem van egy lánya, aki az egész életét feladja. És hajlandó velem élni.

De akkor nem lenne unalmas?
Bill: Nem feltétlenül. Természetesen kell, hogy legyen saját személyisége, de kész legyen az őrültségekre, ami egész nap körülöttem van. Azt hiszem ez nehéz. Minden szerelemben.
Tom: Jól át kell gondolni, valakinek, aki így nem ismeri ezt az életet, milyen hatással lesz rá.

Hermafrodita Popsztárokra azt mondják, bejönnek a fiatal lányoknak, mert nem veszélyesek. Tényleg nem azok Bill?
Bill: Nem tudom, de lehetséges. Másrészről azt mondják, hogy a nők a seggfejekre buknak. És ebben a testvérem mellett állok, hogy ez igaz.

Katja Schwemmers (fordította: NIA)