Majd egyszer… talán // 2. évad
Lexa 2009.06.27. 16:45
Mondanom sem kell, de azon az éjszakán a fellegekben éreztem magam. Szó szerint. :D Annyira jó volt Tommal együtt lenni. Egy pillanat alatt megváltozott megint az életem. Kimondhatatlanul boldog voltam.
Tom: Alszol még?
Én: Nem, már nem alszok. Végül is délután 2 van.
Tom: Hallod… el kéne, menjünk orvoshoz.
Én: Dr. Smithhez?
Tom: Igen. Elmagyarázni neki ezt az egészet, és hogy normális-e, hogy emlékszel. Nehogy valami bajod legyen… elmegyünk ma?
Én: Ma? Mikor? Este? XD Már eltelt a fél nap.
Tom: Biztos ott van 6-ig. Meg téged biztos fogad. :)
Én: :D Jó menjünk… de utána elmegyünk valahova?
Tom: Hova?
Én: Majd meglátod.
* Orvosnál *
Dr. Smith: És mindenre emlékszel?
Én: Mindenre. – mosolyogtam.
Dr. Smith: Erre nincs orvosi magyarázat. Erre nem lenne képes a szervezeted. Sosem senkinek sem sikerült. Hát, végül is mondhatjuk úgy, hogy gratulálok. :)
Én: Köszönöm…
Tom: De akkor nincs semmi baja?
Dr. Smith: Egészséges. Minden rendben.
Én: Köszönöm. Tom, akkor megyünk?
Tom: Igen. Viszlát Doktor Úr!
Dr. Smith: Sziasztok!
Tom: Ez remek. Semmi bajod. :) De mi most hova is megyünk?
Én: Már mindjárt ott vagyunk. Nyugodj meg! :D
Tom: Titokzatos vagy.
Én: Az lehet, de be kell, mutassalak valakiknek. Én is rég láttam őket. Tessék itt is vagyunk. – mutattam egy régies házra. Ahol a kapu nyitva volt.
Tom: Most menjünk be? Csengetés nélkül?
Én: Nyugodj meg! Náluk egy így szokás.
Tommal bementünk a kis házba, ahol két idős házaspár ült egy-egy fotelban.
Én: Szia Nagyi! – öleltem meg. – Jól érzitek magatokat? – mentem megölelni a nagypapámat.
Nagyi: Igen köszönjük. Olyan rég láttunk. Hogy megnőttél.
Én: Igen. De, azóta egyre bonyolultabb az életem. Egy biztos pont van az életemben. Tom. Hagy mutassam be nektek, ő itt Tom. Tom ők itt a nagyszüleim.
Tom: Örvendek.
Papa: Te nem a TV-ből vagy?
Tom: Igen. Elég sokat vagyok benne.
Papa: Igen, sokat. Neked van egy húgod, nem?
Tom: Nem. :D Ő fiú. Bill a neve.
Papa: Ezek a mai fiatalok.
Nagyi: Richard! Hagy őket békén! És mesélj angyalom. Te jól vagy?
Én: Igen, köszönöm, jól vagyok.
Nagyi: Ez a lényeg. Te most egyedül élsz? Ide is költözhetsz, ha egyedül érzed magad.
Én: Nem, Tommal élek. Anyu régi házában.
Papa: Egy fiúval? Hány éves is vagy?
Én: Lassan 18…
Papa: Nem korai még?
Nagyi: Boldog vagy?
Én: Nagyon. :)
Nagyi: Na látod Richard, nem korai, ha boldog. Elvégre, mindjárt nagykorú lesz.
Tommal ott maradtunk pár órát. Nagypapám elmesélte, a számom kínos történeteket, hogy miket csináltam kiskoromban. De minden nagyszülő ilyen. Azt hiszik, hogy ez nem is ciki.
Másnap megint későn keltünk. Én tökre elfelejtettem, hogy nekem jövőre érettségi, és alig jártam suliba. :S Aznap átjött Bill.
Én: Szia! Hogy vagy?
Bill: Szia. Voltam jobban… Tom?
Én: Boltba ment.
Bill: Házi munka? XD
Én: Igen, néha azt is kell… de most beszélnem kell veled.
Bill: Mégpedig?
Én: Miért szakítottál Annal?
Bill: Mert elege lett abból, hogy mindenhova követik, és zaklatják. Azt mondta, hogy szeret, csak neki ez nem megy. Tényleg idegesítő a sok rajongó. De ha szeretjük egymást, akkor ez nem kéne olyan nagy baj legyen.
Én: És mióta nem vagytok együtt?
Bill: Pár hete…
- Hahóóóóóóóó! Megjöttem! – hallatszott lentről.
Bill: Jellemző Tomra. xD – indultunk le.
Tom: Sziasztok! Messze van az a bolt, főleg egyedül…
Bill: Miért nem hívtad Sakit?
Tom: Oh b*szdmeg. David tiszta ideg lehet, hogy nem foglalkozunk a TH-val. Fel kéne hívni…
Bill: Jó, haza megyek, felhívom.
Én: Bill… nálunk is van telefon.
Bill: Nem, hagyd. Amúgy is indultam.
Bill hazament. Tom elment fürdeni, én meg felmentem, és telefonáltam.
Én: Szia! Te vagy az Ann?
Ann: Szia csajszi! Rég beszéltünk! Jobban vagy?
Én: Te totál hülye vagy?
Ann: Most mi a baj?
Én: Itt hagytad Bill-t?
Ann: De te…
Én: Én tudom, hogy milyen, ha a rajongók nem hagynak békén. Tudod, engem elraboltak, és megvertek. De ennyit csak megér ez a 2 idióta nem? Ann! Te még szereted, igaz?
Ann: Imádom…
Én: Akkor meg miért hagytad itt?
Ann: Már az első nap után vissza akartam menni, mert nem bírtam nélküle. De lehet, hogy vissza sem fogadna.
Én: Most beszéltem vele. Még mindig szeret. Egy próbát megér, nem?
Ann: De biztos jó ötlet?
Én: Nem tudom, hogy hogyan fog reagálni, de ha meg sem próbálod… és kérlek, ne mondd el neki, hogy felhívtalak. Sőt senkinek sem…
- Kivel beszélgetsz? – kérdezte Tom.
Én: Szia Nóra! Akkor majd gyere, ha tudsz! :D – letettem a telefont.
Én: Ja, csak Nórával beszéltem.
Tom: Megyünk vacsizni?
Én: Aha…
Tommal lementünk vacsizni, ő csinálta megint a spagettit. Nagyon finom volt, de vacsi közben valakik megérkeztek…
|