Lejött egy csaj elég lenge öltözetben, Tom utána egy alsónadrágban.
Én: Aha Bill… rossz az időzítés. Sziasztok.
Csaj: Tomciii! Ő meg ki volt?
Tom: B*szdmeg.
Bill: Egyetértek.
Ott álltak az ikrek, és csak nézték, ahogy hazarohanok. A csaj meg tette a fejét, mint azokat a műanyag, bólogató kutyák.
Tom: Linda?
Bill: Igen… és…
Tom: Mondd már… mit akart?
Bill: Elmondani, hogy szeret… és mindenre emlékszik…
Tom: B*szdmeg…
Bill: De pont most, ebben a percben…
Tom: Menj haza Flora! – mutatott a csajra.
Flora: Oda is indultam, ha nem emlékeznél…
Bill: Tényleg… mi volt? Lefeküdtél vele?
Tom: Nem… de áh. Linda? Emlékszik mindenre? És szeret… átmegyek hozzá…

* Később *

Én: Szia Tom! – nyitottam ki az ajtót.
Tom: Linda? Mindenre emlékszel?
Én: Igen… mindenre. De… ne zavartasd magad. Tudod, mondtam, hogy nem kell, megvárj… nem kell rám, várj.
Tom: De nem… nem úgy volt… elmagyarázom.
Én: Nyugi, nincs harag, csak hirtelen ért. Menj vissza a barátnődhöz… - azt hittem, hogy a szívem szakad meg. :(
Tom: Hagy, magyarázzam már el! Kérlek!
Én: De Tom… örülök, hogy találtál mást, tényleg. - itt már majdnem sírtam. :(
Tom: Igen? – megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, ahogy csak azt lehet. Minden porcikám beleremegett, a piercingje… aaw… egyszerűen tökéletes pillanat volt… - Biztos?
Én: Tom…
Tom: Linda, nem volt semmi azzal a csajjal… pont ez az, hogy nem is a barátnőm. Csak egy csaj a suliból… és igen, le akartunk feküdni, mert elég reménytelennek tűnt, hogy én meg te… még valaha, főleg Garhart után… de nekem nem ment… mert csak te jártál a fejemben, és kimondtam Florának, hogy „Szeretlek Linda”… és besértődött, és lerohant a lépcsőn, pont mikor te álltál az ajtóban… hidd el… tényleg így történt. Esküszöm.
Én: Úr Isten! Ez hihetetlen… - öleltem meg - emlékszem mindenre. Ránk, anyára… mindenre… visszakaptam az életem…
Tom: Annyira örülök. El sem tudod hinni.
Én: Hát még én. – pusziltam meg.
Tom: Akkor mi most megint együtt?
Én: Ez már nem is kérdéses…
Tom: Végre. Pedig már lemondtam erről a napról…
Én: Én meg még egy órája Gerharttal akartam összejönni… akkora egy köcsög… elhitette velem, hogy mi imádtuk egymást, meg ilyenek. :S
Tom: De én is mondtam neked, hogy mi imádtuk egymást, sőt mindenki mondta… velem mégsem szerettél volna összejönni.
Én: Igen, Tom Kaulitz. Neked csak egy esélyed volt. :D Te nem jöttél be… nem tudom miért… és ezt ne sértésnek vedd… de most már ígérem, ha rajtam múlik… örökké együtt leszünk.
Tom: Na szééép. :P Ha rajtam múlik, akkor most azonnal az ágyba leszünk… :D:D
Én: Héhé… Menjünk át hozzátok…
Tom: Nálunk akarod? :D
Én: Nem. :D Billel kéne beszélni, hogy akkor mi van. :D
Tom: Na tessék… xD Először felpörgetsz, most meg beszélgetni akarsz…
Én: Ez tiszta „reden”! :D
Tom: Az… xP

Tommal átsétáltunk Billhez.

Bill: Tom, te még élsz? Mid fáj? xD
Tom: nem. :D Most már élek. :)
Én: Igen, szia neked is Bill Kaulitz.
Bill: Igen igen… Szia Linda! Mindenre emlékszel?
Én: Mindenre…
Bill: De még is hogy esett le minden?
Tom: Tényleg… hogy is?
Én: Peter elsétált előttem az utcán. xD
Tom: Az a buzi gyerek?
Én: Igen ő. :D De most neki köszönhetem, hogy együtt vagyunk megint.
Bill: Igen? :D kúúúúúúúúl. :D
Tom: igen igen igen…
Bill: Akkor ez most azt jelenti, hogy megint elköltözöl? – virul a feje. :D
Tom nem mondott semmit, csak rám nézett…
Én: Hát ha képes lesz velem élni… :D
Tom: Feltétlenül. :D
Én: Várj… várj… mi van Annal?
Bill: Szakítottunk…
Én: Hogyhogy?
Bill: áh… hosszú. De most ne rontsuk el ezt a pillanatot…
Én: És… miért nem meséltetek nekem ARNOLDRÓL?
Tom: Minek?
Bill: Alig volt közöd hozzá. Csak rosszabb lett volna. Jobb volt ez így.
Én: Talán…
Tom: hazamegyünk?
Én: Most?
Tom: Tudod… abbahagytunk valamit…
Bill: Na tessék. :D Alig várt már rád… :D Visszakaptuk a kanos Tomot. xD
Én: Jah… :D
Tom: Linda?
Én: Igen, megyünk már. Szia Bill!
Tom: Szia tesóóó…
Bill: Csősztök. :D