Nóra: Tom… te pedig… még… micsoda?
Tom: öhhm… még mindig sajnálom, mert nem mindennapi dolgokon megy keresztül 16 évesen.
Nóra: Aha… értem… azokkal a csajokkal, akik ezt tették vele… mi van?
Bill: Nevelő otthonba vitték őket… ha betöltik a 18-at, akkor még lesz egy tárgyalás, de elég valószínű, hogy, hogy utána börtönbe mennek…
Nóra: Rajtam múlna, temetőbe mennének…

2 hétig tartottak kórházban. Az orvos szerint, reménytelen, hogy emlékezni fogok az elmúlt egy évre. Mivel megint Dr. Smith volt az orvosom, tudott mindent az elmúlt zűrös egy évemről, tanácsolta is, hogy ne turkáljak az előző év emlékiben, jobb ez így. Nem éreztem semmit sem, mikor hazamentem, hiszen semmi emlék nem maradt meg ebből a házból. Nórát megkértem, hogy jöjjön ki velem anyu sírjához. Nagyon rossz volt átélni, hogy anyu meghalt. Szerencsétlennek azért is éreztem magam, hogy általában egy ember a lelkében egyszer temeti el az anyját. Nekem ez sikerült kétszer. :(

Én: Jajj… Nóra. Muszáj hazamenj? Maradj itt…
Nóra: Igen, muszáj. Otthon várnak rám. Be kell pótoljam a sulit, meg ott van Gergő…
Én: Tényleg! Jól van? Megy a suli? Még mindig nem jöttök ki?
Nóra: Hát… megvan. A suli, hát mehetne jobban is… és tudod ilyen… „se veled, se nélküled” viszonyban vagyunk. :D
Bill: De ahogy tudsz, gyere vissza. :D
Nóra: Köszönöm. – nyitotta ki az ajtót -, Látom, hogy jött is a taxi. Kivisz a reptérre. Linda! Te meg aztán igyekezz meggyógyulni! :)
Én: Oh… igen, igyekszem. Szia!
Nóra elment, de figyeltem a kocsit egészen a sarokig…
Én: Bill… akkor most megint idegenek között vagyok. :)
Bill: Hát… ha így vesszük. De nagyon izé, hogy nem emlékszel semmire sem. :S De mi nagyon jó barátok voltunk, még Tom után is, mikor…
De Bill elhallgatott…
Én: Igen, tudom… megcsaltam, vagyis… nem tiszta, de Nóra mondta, hogy összekevertem, és nem direkt csináltam… de Tom észrevette…
Bill: Igen… így történt… pedig összeillettetek… nagyon is. Nagyon szerettétek egymást…
Én: Igen… Bill… de én próbálok… de nem bírok emlékezni… :S
Bill: Nem is kell szerintem… Tom… ő hülye. Nagyon megsértődött… nem valószínű, hogy ti még egyszer… főleg, hogy most már te sem szereted…
Én: De most be sem jön… mármint aranyos, meg ilyenek… de nem több. Nem tudom miért, de benned megbízok… még Nórának sem mondtam el, de mikor nem voltam magamnál anyuval beszélgettem álmomban… és csak annyi maradt meg, hogy „Ha harcolsz érte, tiéd lehet!”.
Bill: De ezt mire mondta? Tomra?
Én: Nem… nem tudom. Csak ennyi maradt meg, meg az, hogy miközben mondja, mosolyog.
Bill: Azta. :O Ez durva… de tudod, nem csak Tom miatt mondhatta… bármi miatt…
Én: Igen, tudom. De én most megyek és lepihenek…
Bill: ok… és ha bármi van, csak csörögj át, és jövök. Szia.
Én: Köszönöm.

* Billéknél *

Tom: Szia! Hazajöttél? Nóra elment? Linda jól van?
Bill: nyugi, nyugi… igen, igen és azt hiszem… igen?!
Tom: Akkor jó… de én akkor megyek is vissza… - indult el a lépcső felé.
Bill: Várj! Beszélnünk kell!
Tom: Mégis miről?
Bill: Lindáról… Gyere, menjünk fel!

Tom: Szóval konkrétan miről is van szó? – csukta be az ajtót
Bill: Szereted?
Tom: Lindát?
Bill: igen, őt.
Tom: Nem… talán, mint barát…
Bill: TOM! Ne hazudj! A testvéred vagyok…
Tom: De… nem tudnék megbízni benne, és megcsalt…
Bill: De hányszor mondtam én neked, hogy mi is történt valójában?
Tom: Igen, persze… úgy történt minden… biztos…
Bill: Bízz benne… csak egy kicsit! Kérlek! Ő is bízott benned, mikor volt az az ügy Sarával. Ő is simán mondhatta volna neked, azt hogy pápá Tom Kaulitz, ennyi volt. De nem tette, mert szeretett… Ne mondd azt, hogy nem szereted!
Tom: Jólvan. Igen, szeretem. Imádom… nem tudok nélküle élni. Nem is vagyok jól, mióta nem vagyunk együtt, és mikor volt ez az ügye azzal a csajjal, mikor mondta David, hogy mi történt… azt hittem, hogy meghalt, és azt hittem, hogy én is meghalok nélküle… de mégis él, és nem emlékszik rám, sőt! Még be sem jövök neki… Valaki fent azt akarja, hogy mi ne legyünk együtt…
Bill: Harcolj érte…
Tom: Ez hülyeség… hogyan?
Bill: Menj át… és meséld el neki, hogy még mindig szereted. Legrosszabb esetben barátok lesztek… de legalább megpróbáltad… TOM! Nem vagy te olyan, hogy ilyen gyorsan feladd!