Majd egyszer… talán // 2. évad
Lexa 2009.06.27. 16:40
Csöngettek. Azt hittem, hogy Bill, mert néha átjött megnézni, hogy, hogy vagyok. De nem ő volt… két csaj állt előttem…
Ők: Csá.
Én: Segíthetek?
Felpofoztak, de olyan erősen, hogy összeestem. Egy raktárépületben tértem magamhoz, de akkor is csak azért, mert hidegvízzel lelocsoltak.
Csaj: Ideje volt felkelni.
Én: Mégis… mégis mi folyik itt?
Csaj: Mit képzelsz te magadról? Először összejössz Tommal? Aztán meg összetöröd a szívét?
Én: Nem, az nem úgy volt. :S De nem is tartozok magyarázattal… Engedjetek ki! SEGÍTSÉG!
Csaj: Itt kiabálhatsz. Nem talál meg senki sem… Hogy tehetted ezt Tommal?
Én: Nem… ti ezt nem értitek. Ez nem úgy volt…
Csaj: Kuss. – és felpofozott. – te most szépen itt maradsz. – kötötte meg erősebbre a csomót a kezemnél.
Én: kérlek szépen…
De a csaj fogta magát, és csak kisétált. Nem tudom hány napig tartottak ott. Egyik nap…
Csaj: Még élsz? – nyomta orrom alá a Mekis kaját, amivel etettek… :S
Én: Engedjetek ki…
Csaj: Addig nem, amíg Tom rendbe nem jön… nehogy megint csalódást okozz neki.
Én: Betegek vagytok! De ti honnan tudtok erről?
Csaj: Volt egy interjú Tommal. Ott elmesélte, hogy megviselte a szakításotok. De kuss…
Én: De állj már le. Az nem úgy volt.
A csaj valamivel ráütött a fejemre, és elkezdett vérezni, én pedig elájultam.
Mikor felkeltem nagyon fájt a fejem. Iszonyatosan fájt. :S
Bill: Magadhoz tértél?
Én: Mi történt?
Bill: Azok a lányok… akik elraboltak. Fejbe vágtak, és a baleseted miatt még nem volt rendesen begyógyulva a sebed, és elkezdett vérezni. Ők pánikba estek, és behoztak ide.
Én: Ez fáj. – fogtam meg a fejem.
Bill: Megijedtek, hogy megöltek.
Én: Micsoda? :S
Bill: Csak rád akartak ijeszteni. David tudta meg először, hogy itt vagy, mert őt értesítették.
Én: David?
Bill: A gyámod…
Én: Micsoda?
Bill: David Jost…
Én: Nekem nincs gyámom. Anyuval élek. Te… várj… te ki is vagy?
Bill: Na ne…
Én: Igen?
Bill: Nem emlékszel semmi sem? Senkire és semmire?
Én: Hát.. de. Anyu… Nóra… meg volt valami balesetem is régebben… Miért mire kéne?
Tom: Szia! Felkeltél?
Bill: Tom…
Tom: Hogy érzed magad?
Én: Te meg ki vagy?
Tom: Ki lennék?
Bill: Lindának… agyrázkódása van.
Tom: Micsoda? :O
Én: Nincs agyrázkódásom, csak nem ismerlek titeket. Nagy ügy. :P
Bill: Nem… Linda… figyelj. Emlékezet kiesésed van…
Én: Hogy micsoda?
Tom: Semmi nem rémlik?
Én: Hát nem… de jó lenne, ha újra elmagyaráznátok…
Tom: Akkor…
Bill: Figyelj… neked volt egy baleseted, és anyukád ide hozatott Németországba. Itt megismerkedtél velem, majd Tommal. Mi vagyunk azok, a Kaulitz ikrek a Tokio Hotelből. Tommal össze is jöttél, anyukáddal összevesztél, és… a szülinapod előtt… és…
Tom: Anyukád… ő meghalt.
Én: Mi? Én ezt nem hiszem el. Nem ismerlek titeket. Nehogy már beadd nekem, hogy anya meghalt. :S Anya sikeres címlaptervező a…
Bill: Tudom, hogy nehéz. De igaz.
Én: Nem. – folyt le egy könnycsepp az arcomról. – Ez tényleg igaz? – néztem Tomra.
Tom: Igen, igaz.
Én: És akkor mi most együtt vagyunk?
Tom: Nem…
|