Először lent csörömpölt, aztán hallottam a lépteit a lépcsőn. Tom volt az. De nem szólt semmit, csak pakolta a cuccait.
Én: Tom! Kérlek, beszéljük meg!
Tom: Ezen mit akarsz beszélni?
Megfogta a táskát, és kisétált a házból.

„Ilyen nincs. 2 perccel előtte még… áh. Peter. Utállak. De… nem. Tom! Nem úgy volt! Hidd el nekem. Azt hittem te vagy az. Tom… hidd el! Tom… én szeretlek.” – ezek, és ilyen gondolatok jártak a fejemben.

* Másnap *

Bill átjött hozzánk.
Bill: Hallod… ez most komoly? – csukta be maga után az ajtót.
Én: Igen. – töröltem meg a szemem.
Bill: De mi? Ki az a Peter?
Én: Nem tudom, és nem is akarom megismerni, hogy kicsoda.
Bill: De hogy értetted, hogy összetévesztetted Tommal?
Én: Tudom, hogy hihetetlen, és ha Tom helyében lennék, szerintem én sem hinném el neki. De kérlek, hidd el! Mivel rosszban voltunk, azt hittem, hogy Tom akar velem kibékülni, és pont észrevettem, hogy nincs piercingje. De akkor már késő volt…
Bill: Linda! Én elhiszem… de most sajnos, ezzel nem sokra mész.
Én: Tudom… de én akkor is szeretem. Az érzéseimet nem tudom irányítani. Nem tudom az egyik napról a másikra csak úgy nem szeretni.
Bill: Gyere ide. – ölelt meg.
Én: Talán így jobb lesz…
Bill: Mert?
Én: Nem kell, féljek a rajongóktól, semmi. Nem lesz közöm a TH-hoz.
Bill: Hülye vagy. Attól én még a barátod maradok.
Én: Köszönöm.

* 2 hónap múlva *

Én: De figyelj! Én már többször megpróbáltam… nem tudok mit tenni. Nem is szól hozzám. Sőt letagadja, hogyha otthon van. Én feladom… én szerettem volna beszélni vele… de már nem tudok mit tenni…
Nóra: De Linda! Nem adhatod fel. Olyan boldogok voltatok együtt. Még mindig ennyire haragszik?
Én: Hát úgy tűnik… de most le kell tennem. Indulnom kell suliba…
Nóra: Nekem is. Szia…

Elmentem a buszmegállóba, és vártam a buszt. Tomék elmentek koncertezni, mondta Bill. Suliban nem volt semmi érdekes, mert kijavítottam a jegyeimet, és a tanárok sem piszkálnak. A TH-ért néha szidnak, de legfőképpen az ANTI-k.
Hozzászoktam, hogy egyedül élek. Unalmas volt, de Nórával minden nap beszéltem. Bár először ő is haragudott rám, mert nem hívtam vissza, hogy mi van vele. Mesélte, hogy itt volt nálunk, csak mi nem voltunk itthon. Azt mondta, hogy nem próbál több meglepetést okozni. :D
Nóra: Sziaaa!
Én: Nóra… te… te itt? :D
Nóra: Igen, lehet örülni. – ugrott a nyakamba.
Én: Azt mondtad, hogy…
Nóra: Igen, de akkor nem lett volna, most ez meglepetés. :D
Én: Úr Isten! Köszönöm. Annyira jó, hogy itt vagy. Meddig maradsz itt?
Nóra: Holnap reggelig.
Én: HOLNAP?
Nóra: Nyugi. :D Ketten megyünk.
Én: De… én nem megyek vissza Magyarországra. Nincs értelme…
Nóra: Nem oda megyünk. Megyünk nyaralni. :D
Én: Télen? :D
Nóra: Akkor telelni,a Maldív-szigetekre.
Én: Wow. Jó ötlet. :D De mennyibe kerül?
Nóra: Nyertem egy sorsoláson. Gondoltam, hogy te lennél a megfelelő ember, akit magammal vihetnék. :D
Én: Remek. Menjünk pakolni! :D