Én: Tom… nekem… nekem tényleg az egy kicsit. De tényleg csak egy kicsit.
Tom: Kicsit?
Én: Neked… neked nem tudok hazudni… szóval… - csuktam be magam utána az ajtót, és leültem az ágyra – Igen zavar, mert holnap végre a fanok meglátják az arcom, hogy kit is utálnak ennyire. Holnaptól a darts-táblákon az én fejem lesz pár csaj szobájában. Ezen túl engem is követni fognak, hogy mikor, hova, miért, és kivel megyek. De ez a legkevesebb… De anyu… anyu emléke… ez már tényleg privát. Magánügy… meg Arnold, meg a balesetem… ez az én életem, és nem a magazinok címlapjára kell, meg pár interjú-témának a TV-ben… és…
Tom: Nem kell, megcsináld! David meg fogja érteni! Figyelj…
Én: Nem! Tom! Annyi mindent tettetek értem, muszáj megtegyem. Hányszor cuccoltam át hozzátok, mikor épp volt valami bajom, David elvileg a „nevelőapám”… ennyit, muszáj megtegyek értetek…
Tom: De… nem…
Én: Ennyivel tartozom neked, nektek, Davidnak… anya meg biztos megérti ott fent… és téma lezárva… gyere pakolni!

* Másnap *

Tom: Még meggondolhatod magad…
Én: Tom! Nem! Nyugi. :) – nyomtam egy puszit az arcára.
David: Valami baj van fiatalok?
Tom: Igen…

- És most következzék ő, akit mindenki ismerni szeretne, fél éve nem tudjuk, hogy ki ő, és hogy került össze a TH-val. Lehet, hogy David Jost lánya?! Következzen: Linda! – konferált fel Jay.

Jay: Szia Linda! Végre találkozhatunk… örülök.
Én: Én is nem kevésbé. – hazudtam. XD
Jay: Szóval, akkor kezdjük az elején, hogy ismerted meg a TH-t?
Én: Huh… volt egy balesetem még otthon, Billel a kórházban voltam egy szobában – „anyád!” hallottam a közönség soraiból – szóval… ezután hazamentem, és visszaköltöztünk ide, itt meg találkoztunk egy helyen, és aztán Tommal összejöttünk…
Jay: Remek! Mégis hol van az a „haza”? Melyik ország?
Én: Az, szerintem mindegy. Ha elárulom, akkor a rajongók utálni fogják az ottani fanokat. Szóval… no comment – mosolyogtam. 
Jay: Hm… rendben – húzta el a száját, jelezve, hogy nem tetszett a válaszolom. De kit érdekel? XD – Szóval… akkor… és most hol éltek? Mondta Tom, egy előző műsorban, hogy együtt éltek.
Én: Még mindig Berlinben lakunk…
Jay: Hány éves is vagy te?
Én: 16.
Jay: És a szüleid megengedik? Igaz az, hogy David Jost az édesapád?
Én: Anyu… - vettem egy nagy levegőt – nekem anyukám meghalt, és az édesapám is. David Jost… David Jost pedig nem az apám, pár pletykával ellentétben. Az igaz, hogy David Jost az én gyámom, de nem az apám. Csupán rendes volt velem, mivel gyám nélkül elhelyeztek volna nevelőszülőkhöz. Így ő lett a gyámom.
Jay: uhh… ez szomorú. Sajnálom. David Jost… akkor nem az apukád?
Én: Nem… dehogyis. Ő ajánlotta fel, hogy a gyámom lesz.
Jay: Ah… értem. Tényleg rendes ez a David bácsi. – mosolygott
Én: Igen az. :D
Jay: Nem félsz a rajongóktól?
Én: Eddig nem féltem… de remélem ezek után, sem kell, majd tartanom tőlük. :) – néztem a közönségre, de csak gyűlölet volt pár rajongó szemében.
Jay: Szerintem sem kéne… Köszönjük, hogy itt voltál velünk Linda! És most ki ne hagyjátok… nagyon figyeljétek: REKLÁM! - :)

* Otthon *

Tom: Ügyes voltál ma. – puszilt meg.
Én: Uh… ne is mondd. :S
Tom. Figyelj, holnap…