Mindenki: DAVID?
Tom: Szia David! Mizu?
David: a-a… ez így nem jó. Oké, tudtam, hogy elmentek nyaralni, oké. – mondta egyre idegesebben – De hogy a telefont sem hozzátok magatokkal? Akartalak hívni, de nem tudtalak elérni, majd Simone mondta, hogy nem vittetek telefont.
Bill: ohh.. köszi. Te is hiányoztál nekünk…
Tom: Mégis miért akartál hívni?
David: Tudod, Tom… Semmi… végül is… Németországban botrány van. És most nem Tom meg Bill Kaulitz. Nem… most David Jost… most én vagyok gázban. A hírnevem…
Tom: Mondd már! Mi történt?
David: Az, hogy két csaj, a suliból, megtudta, hogy, hogy David Jost valakinek a gyámja. Csupán ennyi. És most mindenki azt hiszi, hogy Linda vérszerinti lányom, és páran azt hiszik, hogy Tom ezért vagy vele, mert Linda kötetlen, tud veled utazgatni ide-oda, koncertekre, fellépésekre, azért, mert én vagyok a manageretek, és mindenki azt hiszi, hogy én hoztalak titeket össze, és most minden rajongó ellenem van, hogy az én hibámból vagy te Lindával…
Én: Micsoda? Kiderült, hogy én vagyok Tom barátnője?
David: Nem… bocsánat. Azt még nem derítették ki, hogy ki a „nevelt lányom”, de ez szerintem már csak napok kérdése…
Tom: Azta geci… És most mit tudunk tenni?
David: Nem tudom… de mivel én mindig kihúztalak titeket a sz*r helyzetekből, ezért most rajtatok van a sor…
Én: Én mondtam, hogy ebből baj lesz. Nem volt jó ötlet.
Bill: Most ez segít a legkevésbé, hogy „én megmondtam”... David?!
David: Mit én? Most mit csináljak? Mindenhol az virít, hogy van egy eltitkolt lányom, és engem utálnak, mert Linda Tommal van.
Bill: Nekem… nekem van egy ötletem… - nézett rám -, Linda… neked el kell…
Én: IGEN? Mi kell?
Bill: El kéne mondd, hogy ki is vagy, és hogy ismertél meg minket… és el kéne mondd…
Én: anyát?
Bill: Igen…
David: Igen… ez az. Akkor leszállnak rólam… Fel is hívom az egyik csatornát, hogy holnap készítsenek veled interjút… jó?
Én: aha… igen… persze. – mondtam lehangolóan
David: Remek… megyek, bérelek egy szobát, és holnap együtt hazamegyünk!
Bill: jó – úszott Annhoz…
David bement a hotelba, és kivett egy szobát. Szerencsére az övé a 135-ös volt.
Én: Szerintem, én most felmegyek a szobába… - mondtam Tomnak…
Tom: Várj! Megyek veled! – fogta meg a kezem – ez így biztos jó lesz?
Én: Micsoda?
Tom: Hát, hogy holnap…
Én: Igen, mondtam, persze.
Tom: De neked ez kicsit zavaró, igaz?
Én: Tom… nekem…