Egy hatalmas ötcsillagos hotel elé tett le minket a taxi.
Ann: Anyám… mekkora már… - maradt nyitva a szája. :D
Bill: Bizony. Pihenni jöttünk… :D
Tom: Szokjatok hozzá, ilyen helyeken fogunk megszállni a következő számtalan évben.
Én: Ez gyönyörű. Nézzétek! – mutattam fel egy medencére, ami a hotel legfelső szintjén volt, és kinyúlt az ablakból.
Én: Ez olyan, mint Vegasban. (igen igen, Girls of a Playboy Mansion xD)
Bill: Te voltál már ott?
Én: Igen, de csak kintről láttam. Anyuval voltunk ott egy másik hotelben.
Mindenki kussba volt.
Én: Most mi van?
Én: Jaaah, hogy anyu. Srácok! Pihenni jöttünk, élvezzük ki ezt a pár napot!

Megkaptuk a két szobát, miénk volt a 177-es, Billéké a 178-as.

* Eközben Berlinben *

- Igen. Köszönöm. Ez lesz az. Tessék itt van, 4 euro. – szállt ki egy törékeny, szőke hajú lány a taxiból.
Odalépett a kapuhoz, és elkezdte nyomni a csengőt, kiig hallotta, ahogy cseng.
- Gyerünk Linda! Nyisd már ki! – mondta. – Áh… biztos nincsenek itthon, átmegyek Simonekhoz, megvárom őket ott. – mondta magában.
Simone nyitott ajtót: Szia Nóra! Te hogyhogy itt? Gyere beljebb!
Nóra: Szia Simone! Csak Lindihez jöttem, meg akarom őket lepni, nem tudod mikor érnek haza?” –csukta be maga után az ajtót.
Simone: Ajj kislányom. Lindáék nyaralni vannak. Hawaii… Csak a jövő hétvégén jönnek haza.
Nóra: Remek. :( Felhívom őt telefonon… - beütötte Linda számát, de az ki volt kapcsolva.
Simone: Nem vittek magukkal telefont. Legalábbis Tom nem vitt, gondolom akkor Linda sem.
Nóra: Remek… akkor én szerintem megyek haza, mert itt nem tudok mit csinálni és…
Simone: Ne! Ne menj még… olyan hosszú az út… maradj csak itt. Majd holnap hazamehetsz. Úgyis ma egyedül vagyok itthon.
Nóra: Köszönöm.
* Hawaiiiiiiiion *

Én: Tom! Nee… :D nem volt elég? – másztam le Tomról.
Tom: Héhé… belőled sosem elég… gyere. – mászott rám.
Én: Tom! Ne! :D Elég… majd folytatjuk, de mennünk kell vacsizni, tudod, megbeszéltük Billékkel, hogy együtt eszünk.
Tom: A franc…
Én: nyugi… :D na gyere menjünk fürdeni…
Tom: Együtt? – csillant fel a szeme.
Én: Nem, akkor nem érünk le reggelire sem… sietek. – léptem be a fürdőbe.

Bill: Na végre ideértetek. :D
Tom: Igen, volt egy kis dolgunk…
Ann: Dolog… :D
Én: Jól van. :D Eszünk?
Bill: Már 10 perce várjuk a kaját, de még mindig nem hozták ki…
Tom: Akkor biztos mindjárt hozzák.

Vacsora után felmentünk, és tényleg aludtunk. :D Pár nem így eltelt, csak pihentünk.

Bill: Hé ezt most, muszáj volt? – nézett Tomra.
Tom: jajj, kis vízbe senki nem halt még bele…
Én: Mi történt?
Bill: Tom leöntött hideg vízzel.
Én: :D:D
Bill: Ne röhögj már te is! :D – megfogott, és beledobott a vízbe.
Én: Héhé… ne már. Tiszta víz lettem.
Bill: Egy kis vízbe senki nem halt még bele…
Én: Na várj csak! – megfogtam Bill karját, és magam után rántottam.
Bill: De izé vagy. Nézd meg. Tiszta víz vagyok…
Én: Egy kis víz csodákra képes… - néztem Bill arcára, amiről lefolyt a festék.
Tom: Na kit húzzak ki?
Én: Én megyek ki…
- Sziasztok! Hogy is képzeltétek?! – hallottam Tom mögül…