Én: öhhm… sziasztok!
Bill: Sziaa!
David: Hello! :D
Én: Gyertek beljebb!
Tom: Szia A… Billék. :D – jött le Tom a lépcsőn.
David: Neked is szia. :D
Tom: Szóval? Mi járatban? Mikor kell menni, fellépni? Akartalak is hí…
Bill: Nem, most nem Tokio Hotel… Most Linda.
Én: Én mi?
Bill: Szereztem neked gyámot. – mutatott Davidre.
Én: Nem… ez hülyeség… David, te nem lehetsz a gyámom.
David: Mert? 20 fölött vagyok, van bejelentett állásom…
Tom: Igen igen… ez király ötlet… menjünk is a gyámhivatalba…
Én: NEM! David, kedves tőled, de nem szeretnék a terhedre lenni…
David: 2 évig csak kibírjuk egymást, amíg a gyámod leszek. Nem leszel a terhemre. :D Ez nem azt jelenti, hogy itt fogom lakni, ne is reménykedj. :D Csak a gyámod leszek. Ugyanannyit fogsz látni, mint eddig. Szóval… nopara. :D
Én: de…
Tom: Nincs de! Gyere, menjünk! Hozd az irataidat!
Bill: Kétszer kell szólni? :D
Én: nem… dehogyis, megyek…

A gyámhivatalnál gyorsan végeztünk, nagyon rendesek voltak, és mondták, hogy pár napon belül meg is érkezik majd a papír.

Én: Köszönöm, David.
David: nincs mit. :D De aztán nehogy baj legyen veled… a suli amúgy jól megy?
Én: Ment már jobban…
David: Vagyis?
Én: Nyugi. Tanulni fogok. Ígérem, nem lesz gond. :D
David: Okok… Tom ha nem fog tanulni, téged foglak hibáztatni. :D De nekem most mennem kell. Sziasztok!
Mi: Kösziii, szia!
Bill: Azt hiszem én is megyek most, mindent elintéztünk. :D

Bill is hazament, Tom és én még beszélgettünk egy kicsit, és mentünk is „aludni”… xD

2 nap múlva már meg is jött postán a levél, és bevittem a suli igazgatójának. Az igazgatói együtt volt egy titkársággal, ahol még két csaj állt.
Én: Jó Napot! Hoztam a gyámom papírját.
Igazgató: Remek! De ezt nem nekem kell adnia, hanem itt mellettem Carlanak. Nekem most beszélgetni valóm van azzal a két lánnyal. – mutatott rájuk.
Carla: Gyere ide, kislányom! Mutasd, mit hoztál!
Odanyújtottam a néninek a papírokat…
Carla: Szóval… Linda… a gyámod neve David Jost, és managger. Igaz? – írta be a számítógépébe.
Én: Igen, ő az.
Carla: Remek. Akkor már csak írd itt alá. – nyújtotta felém a papírt, és egy tollat.
Mikor végeztem, kijöttem az irodából, és elmentem órára. Órák után hazamentem, de Tom nem volt otthon, mert mondta, hogy mennek fellépni.

Én: B*ssza meg. Nem indul ez a szar.
Tom: Micsoda? :D
Én: jajj… Hazaértél? – puszi
Tom: Igen, pont most, de mi nem működik?
Én: A hifi. xD
Tom: Nah majd elvisszük szerelőhöz. :) Amúgy milyen napod volt?
Én: Átlagos… bevittem a papírt…
Tom: Nagyszerű. :D Mondjak valami nagyon izgit?
Én: Ahaaha… :D
Tom: Megyünk nyaralni!
Én: Micsoda? Hova? Mikor?
Tom: Amikor szeretnénk… Davidtől kaptunk 2 hét szabit. Jövő héten meg neked úgyis szünet. Ezen a héten meg simán hiányozhatsz. David tuti ír igazolást.
Én: De mégis hova?
Tom: Hawaiiiiii! Voltál már ott?
Én: Úgy nézek ki? XD
Tom: Akkor most meglátod milyen az élet Hawaiion! Mikor menjünk?
Én: Amikor szeretnél…
Tom: Én már most ott lennék, de szerintem halasszuk holnapra… összepakolunk, meg ilyenek. :)
Én: Holnap? Úr Isten. Jójó… és csak mi megyünk?
Tom: Szerintem szóljunk Billéknek is, Annal tuti örömmel jönnének.
Én: Rendben megyek pakolni.
Tom: Héhé… van egy feltételem.
Én: Mondjad! :D
Tom: Nem viszünk magunkkal telefont. Tényleg pihenni szeretnék. Ha ezt nem tartod be, akkor itthon kell hagyjalak. :D
Én: Képes lennél itthon hagyni? :D
Tom: Dehogyis. :) – puszilt meg – de akkor nem viszünk. Jó?
Én: Felőlem. :D Engem úgysem keres rajta senki. – dobtam az ágyra a telefont. – Gustiék?
Tom: Ők Krétára mennek, Andreas is velük megy.

Tommal összepakoltunk, és másnap felszálltunk négyen a repülőre. Mikor megérkeztünk nem hittem a szememnek…