Én: pff. – mentem fel a szobába.
Lezuhanyoztam, és ledőltem az ágyra. Fájt egy kicsit a fejem. Tom odaült melllém.
Tom: Mi a baj?
Én: Csak annyi, hogy feljött anyuról a szó… és az orvosomnak, aki a suliban tanít, azt mondtam, hogy apám a gyámom, és vele élek.
Tom: Tényleg… neked kell gyám. :S
Én: Hát ja… elvileg van. Mármint a tanár azt hiszi.
Tom: De erről majd kell papír, hogy van, aki a gondodat viseli.
Én: Majd akkor ráérünk ezen gondolkozni, mikor már kérik.
Tom: Nem! Szerinted meddig tart egy ilyet elintézni? Nem megy az egyik napról a másikra. El kell intézzük!
Én: Értem én! De most honnan szedsz össze valakit, aki a gyámom lenne? Kinek kéne egy 16 éves problémás csaj?
Tom: Nekem!
Én: Micsoda?
Tom: Én elmúltam 18, már 19 vagyok. Biztos lehetnék a gyámod.
Én: Nem, Tom! Nem…
Tom: Miért?
Én: Mert nem! Tuti lehetetlen, meg amúgy is. Te nem lehetsz a gyámom. Te a pasim vagy.

* Csengőőőő *

Tom: Hagyd! Kinyitom!
Bill: hahóóó… ti még éltek? – nézett rám.
Én: fogjuk rá.
Bill: Mi ez a rossz kedv?
Tom: Lindnek gyám kell.
Bill: Most?
Tom: Nem konkrétan most, de a következő pár napba, a suliba igazolnia kell, hogy van, ki eltartsa.
Bill: bazz… most akkor mi lesz?
Én: Semmi.
Tom: Leszek én a gyámja.
Én: Nem! Ez hülyeség!
Bill: Tom… igaza van. Nem lehetsz a gyámja. Milyen lenne már, Tom Kaulitz, a Tokio Hotel gitára gyámja, a barátnőjének.
Én: nalátod. Majd kitalálunk valamit.
Tom: Nemár… Bill! Egy próbát megér! Gyere el velem, legalább megkérdezni, hogy lehet-e ilyet csinálni.
Bill: De csak megkérdezzük…
Én. BILL! Rád számítottam!
Tom: Nah szia Linda – puszi – mindjárt jövünk.

„áhh ez nem igaz. Még Tomot is belerángatom ebbe az egészbe!” – gondolkoztam magamban.

Kis idő múlva jött a srácok. De tök szomorúan.
Én: Nah?
Tom: Nem lehet.
Bill: 20 év fölött lehet gyámod, és adózó munkahelyet kell felmutasson.
Én: Én megmondtam, ez amúgy sem lett volna jó. Majd kitalálunk valamit. De azért köszi srácok. – öleltem meg őket.

Másnap a suliba, csodák csodájára, tényleg kérték a gyámom adatait. Én pedig csak mentegetőztem.

Én: Tom… kérték ma a gyámom adatit…
Tom: basszus… és mit mondtál?
Én: mentegetőztem, meg időt kértem, hogy még nem küldték ki… meg ilyenek… de ha nem mutatom meg, akkor bíróság fog elhelyezni nevelőszülőkhöz.
Tom: Nem… ki kell találjunk valamit.

*Csengőőőőő*

Én: Megyek, nyitom. Ann lesz az.
De nem Ann állt az ajtóban…