Én: Nóra hol van?
Tom: Tényleg?! Hova tűnt?
Bill: E.T. elrabolta. XD
Gustav: Még az előbb itt voltak… Andreassal… oho... értem. XD
Georg: Nyugi emberek… fent smárolnak a lila szobában. XD
Én: Micsoda? Nóra meg Andreas…?
Georg: nem… Télapó meg a nyuszi. xD
Tom: Jójó… akkor ezt is megtudtuk, de akkor mehetünk?
Én: öhhm… igen… Szisztok – léptünk ki a házból…
Én: De figyelj Tom… Nóra és Andreas?
Tom: Ezek szerint… de ennek örülnöd kéne… nem?
Én: De de… amúgy mi van anyukádékkal? Daviddel?
Tom: Anyuékat már mondtam… hétvégén jönnek… még csak szerda van… David… meg most hanyagol minket… nem turnézunk, nem járunk fellépésekre, és még újságban sem szerepelünk… XD kezdem magam úgy érezni, mint egy normális fiatal…
Én: Normális? :D
Tom: nem úgy értettem… xD
Bementünk egy hipermarketbe, vásároltunk ezt-azt…
Én: Tom, bocsánat, hogy csak úgy ott hagytalak, akkor tudod… de nem tudtam mire vélni…
Tom: nyugi… de máskor ne csinálj ilyet… tudod mennyi időnkbe telt, hogy megtaláljunk? ( jah… 2 órába. XD)
Én: Tényleg… honnan tudtátok?
Tom: Először elmentem anyukádhoz, de mondta, hogy nem vagy ott…
Én: de ugye…
Tom: Nem… nem tudja… hogy hol voltál… és utána felhívtuk Davidet, hogy kerestessen meg… én megtudta a címed, és felültünk a gépre, taxi, és Nóráék… amúgy a Gergő… az normális gyerek? :D
Én: Igen… normális… és nem buzi… még csak nem is langyi… csupán nagy TH fan… XD én szoktattam rá… Nóra azóta is szid. XD
„Kislányom!” – szólt utánam valaki… majd megfordultam…
Anya: Linda! Mikor fogsz már hazajönni?
Én: Majd ha nem azzal a barommal fogsz élni… ha képes leszel lemondani róla, miattam…
Anya: De én mindkettőtöket szeretlek…
Én: Igen de őt egy kicsit jobban… nézz már magadra! Leittad magad?
Anya: igen… mert szeretném ha visszajönnél…
Én: Majd ha Arnold elment… gyere Tom… menjünk…
Anya: Kislányom!
Tom: Figyelj… biztos?!
Én: Nézz rá, hulla részeg… nem lehet vele amúgy sem beszélni, nemhogy részegen… és ha azt hiszi, hogy most meg fogom sajnálni… akkor téved…
Tom: jó… de én azért besegítem… legalább a kapuig…
Én: Tom…
Tom: Nyugi… ott a kapu… mingyárt jövök…
Tom besegítette anyát a házba, átadta Arnoldnak, akiről lerítt, hogy elege van már anyából, főleg, hogy engem is szeret, és nem csak Arnold pénzét…
Tommal hazamentünk, de nem tudtam megszólalni, Tom elmagyarázta, hogy mi volt, mindenki nagyott nézett, hogy mi történt.… de nem szólaltam meg… egyszerűen nem ment… sajnáltam anyát, de Arnoldra nagyon haragudtam… úgy voltam vele, hogy majd másnap átmegyek, és beszélek anyával, vagyis kihívom, hogy menjünk el sétálni…
Este Tom fürdés után fejött a szobába…
Tom: Jól vagy?
Én: aha… igen…
Tom: figyelj… minden rendben lesz… most már muszáj lesz valaminek történnie…
Én: aha…
Tom: jó éjt…
Átölelt, és elaludtam a karjaiban…
11-kor felkeltem, de Tom már fent volt… lementem a konyhába, láttam, hogy már mindenki reggelizik…
Én: Jó Reggelt!
Mindenki: Jó reggelt!
Nóra: Jól vagy csajszi?
Én: aha… és… és te… Andreassal?
Nóra: Honnan tudsz te erről?
Tom: erről mindenki tud. XD
Bill: Szóval? :D
Nóra: semmi… csak smároltunk, helyes meg minden… de semmi több…
Én: ahahaaha… :D – elsétáltam a pultig – Héé… hová tűnt a Jó Reggelt?
Bill: Annyira finom…
Én: De megettél egy dobozzal?
Bill: nem birok leakadni róla… iszonyat finom…
Tom: Várj már, Bill! Mikor a buliba… odamentem hozzád… megkérdezni, hogy hol van Linda… akkor te mit műveltél azzal a csajjal?
Bill: Jaaah… Annra gondolsz?
Tom: ha úgy hívják…
Bill: Hát tök aranyos csaj… meg a suliba jár…
Én: A 10. F-ből… az az Ann?
Bill: Igen… és elhívtam a holnapi buliba…
Én: Ajj… tényleg... holnap lesz a buli… ma van július 18?
Tom: Aha…
Én: Akkor tegnap volt Évi szülinapja… és én nem köszöntöttem fel…
Nóra: basszus… én sem… menjünk hívjuk fel…
Én: Jó… de én utána… átmegyek anyuhoz… elhívom sétálni, szeretnék beszélni vele…
Tom: jó… de… megyek veled… vagyis amíg kihívod… nehogy otthon legyen Arnold…
Én: okés, köszi… meg sem érdemellek… :)
Tom: nyugi… :D van ennek ára…
Bill: ne perverzkedj! XD
Nórával felmentünk, felköszöntöttük Évit, aki nagyon örült, hogy nem felejtettük el… de elmeséltük neki, hogy hogyan is kerülünk ide… meg milyen zűrös minden…
Én: Tom… mehetünk?
Tom: igen… veszek cipőt…