Majd egyszer… talán
Lexa 2009.06.26. 19:40
Este Nóra apja is hazajött, és Helga megbeszélte vele, hogy a fiúk vigyázzanak rá, bár mikor meglátta Bill hajzatát, majdnem megfulladt… XD De végül beleegyezett…
Tom: És akkor most mi lesz?
Én: Mondtam már, hogy megyünk. :D
Tom: nem… hogy alszunk… most estére… átjössz hozzánk a hotelbe?
Én: Nem… nem hiszem… itt maradok még Helgáékkal, reggel amúgy is várnak a rajongók nem lenne jó, ha itt buknánk le…
Tom: De… úgy hiányzol… olyan rossz volt nélküled…
Én: Ajj… kibírsz egy éjszakát… amúgy is tegnap este jöttem Pestre…
Tom: Én is erről beszélek… az olyan rég volt már…
Gergő: Héhéhé… Bill! Nézdd! Összecsomagoltam a cuccaimat… nézdd… kifestettem a szemem úgy, mint neked… a hajamat meg megnövesztem…reggel várlak!
Bill: Szép vagy. XD
Nóra: TE NEM JÖSSZ!
Gergő: De… ha te is mehetsz, én is mehetek…
Nóra: Hány éves is vagy?
Gergő: 7… de a kor mit számít?!
Helga: Ugye nem gondoltad komolyan? Neked már pizsamaosztás van… Nóra lefeketetnétek?
Mi: Igen igen… megyünk…
Helga: köszönöm… Jó éjt… mindenkinek… - nézett körbe, a konyhába, ahol minden négyzetcentiméteren volt valaki… xD
Andreasék: Jó éjt…
Tom: Akkor biztos nem jössz?
Én: nem… - nyomtam egy puszit az arcára – na jó éjt… szép álmokat…
Tom: Héh… ennyivel érjem be reggelig?
Én: Szinte éreztem… XD – majd odamentem és csókolóztunk, amit Helga apukája zavart meg, de ahogy észrevette ki is ment a konyhából… bár nekem ez elég ciki volt. XD
Én: jójó… elég… jóéjt… - adtam neki egy puszit… és elindutalm Nóra szobájába..
Tom: Figyelj Linda…
Én: menj már… még össze kell pakolnunk… :D
Tom: Linda!
Én: mondd – fordultam meg…
Tom: Szeretlek…
Én: Én is szeretlek, de menj… mert a fiúk már rég alszanak…
Tom kiment az ajtón… és én majd elolvadtam… annyira aranyos… fel sem tudtam fogni, hogy Tom a pasim, és holnap megint Berlin… „jajj Anya!” – gondoltam magamban…
Este gyorsan összepakoltuk a cuccainkat, és reggel 7-kor felkeltünk, és láttuk az ablakból, hogy már rengeteg rajongó van a hotel előtt… el tudom képzelni Bill fejét, hogy milyen, mikor észreveszi…
Elköszöntünk Helgáéktól, bár Gergő kicsit dühös volt, hogy ő nem jöhetett velünk… A reptéren találkoztunk a fiúkkal…
Georg: … és képzeld… olyan vékony volt a csaj, azt hittem, hogy eltörik…
Én: Khm khm… Neked is Jó Reggelt Georg…
Tom: áhh… végre… - megöltelt és adott egy puszit…
Nóra: Nah Georg… sikerült becserkészni egy csajt?
Georg: Igen… képzeld… a csaj totál…
Tom: Ne… Georg… állj már le! Senki nem kiváncsi…
Georg: Csak irigykedsz, mi?
Tom: Mire?
Georg: Az egyik az, hogy nem bírtál megkúrni egy magyar csajt, a másik meg, ami a lábam között van…
Tom: De… sikerült… - húzott közelebb…
Én: És a második dologgal meg… öhm… nem tudom... XD
Tom: hagyd rá. :D most nőtt az egoja, mert sikerült megtosznia egy anorexiás p*csát…
Nóra: ohh… oks, de azt hiszem, most mondták be a mi gépünket… menjünk…
Felszállltunk a gépre, és pár óra múlva már Berliben is voltunk… Nórának is tetszett a hatalmas ház, és megmutattam, hogy hol lakik anya, hogy véletlenül se csengessen be cukorkáért. XD
Én: Amúgy Tom… azt a csajt nem Sandrának hívták…
Tom: Akkor?
Én: Sara…
Tom: ohh… ez sar. XD mondtam, hogy nem érdekel az a csaj… még a nevét sem tudom…
Én: Jó… mindegy… Nem láttátok anyáékat?
Tom: Nem… miért?
Én: nem… semmi…
Nóra: Oh… basszus…
Tom: Mi van?
Nóra: Hogy lehetek ennyire hülye? Linda…
Én: Igen?
Nóra: neked holnapután lesz a szülinapod…
Tom: Tényleg? És én erről miért nem tudok?
Én: nem kérdezted, hogy mikor van… én tudom, mikor van a tiéd… :P
Tom: Igen, de az enyém minden újságba bele van írva… :D De várj… csinálunk holnapután, egy hatalmas szülinapi bulit… szólok Andreasnak…
Én: De… nem kell…
Tom: Dehogynem!
Bill: Na mi a hézag? :D
Tom: Holnapután lesz Linda szülinapja…
Bill: akkor party-time. :D De várj… elmentek a boltba? Légyszi… légyszi… légyszi…
Tom: Ajj… minek? Dehogyis…
Bill: De… nincs itthon Jó Reggelt szelet… a hotelben azt ettem, és tökre megszerettem…
Én: uhh… azt én is imádom… amúgy Bill még élsz? :D
Bill: Igen… miért is? :D
Én: A rajongók…
Bill: jah… igen… kedvesek voltak…
Georg: De még mennyire. XD
Bill: :D Szóval mentek?
Én: Igen… megyünk Tom?
Tom: cööh… mehetünk…
|