„Biztos nem ölték meg egymást?!” – kérdezte Andreas
„Hülye! – szólalt meg Georg…
„Én azt hiszem, megnézem mi van velük… nem látok semmit a kulcslyukon!” – nyitott be… és látta, hogy én meg Tom milyen szenvedélyesen csókolózunk – „Öhhm… ne zavartassátok magatokat… Megyek is ki!”
Bill: Mi van?? Mondjad már…
Nóra: öhhh… ezek… azt hiszem… összejöttek…
Gustav: Hogy mi van? :D – indult az ajtó felé…
Nóra: Ne! Ne menj… épp smárolnak…
Bill: Nah… bátyus… jól nyomod. XD
Gergő: Most mi van? Hoztam ropit… kértek? Miről maradtam le?
Nóra: Ajj te… :D gyere ide… - majd megölelte…
Gergő: fooooj… XD babanyál… - tolta el magától Nórát
Nóra: Te beteg vagy. – nevettek…
Bill: Ez a testvére szeretet… Szóval itt megvárjuk amíg befejezik, vagy arrébb megyünk?
Gergő: Bill! Még nem is láttad a legógyűjteményem… Van fehér, zöld…
Nóra: De Billt nem is érdekli… igaz? – nézett Billre…
Bill: hát igazság szerint…
Gergő: na látod Nóri! Gyere Bill… - megfogta Bill kezét és behúzta a szobába…
Nóra: Bocsi, az öcsém kicsit gyagya. :D
Gustav: Szerintem tök cuki…
Georg: CUKI? – nevetett – Úr Isten… ugye Gusti nem te mondtad, hanem bentről jött a hang?
Gustav: Mi van?
Andreas: Semmi… Gustika olyan cuki vagy. :D – nevettek mindketten…
De ekkor Tommal megjelentünk az ajtóban…
Nóra: Ohh… ti még éltek? Levegőt kaptatok? – hülyült. XD
Tom: Hmm… azt hiszem… most már… - nézett rám
Én: Most már minden rendben. :)
Andreas: oh… ez annyira…
Georg: CUKI?! – iszonyatosan nevettek Andreassal…
Én: Miről maradtunk le?
Gustav: Semmi… semmiről… Gergő elrabolta Bill-t… - mutatott a szoba felé…
Tom: Ráfér a gyerekszoba. XD Amúgy… Linda, most mi lesz?
Én: Ezt hogy érted?
Tom: Most itt maradsz, vagy jössz hozzánk, vagy anyukádhoz… vagy mi lesz?
Én: Olyan sz*r, hogy nincs hova menjek… mert most Nóráéknál sem vagyok otthon, és nálatok sem, anyuához, meg nem szeretnék menni…
Tom: Ajj… te… nálunk otthon vagy… Anyukáddal, meg tisztáznod kéne szerintem… Meg ott van a sulid is… azt nem hagyhatod ott… meg ott vagyok én… - húzta ki magát. :D
Én: ohhh… de biztos nem gáz?
„Ne! Bill! Ne már! De béna vagy!” – hallottuk Gergő szobájából…
Nóra: Ezekkel mi van? Menjünk nézzük meg!
Mikor benéztünk, láttuk, hogy Gergő szedi össze a legókat…
Tom: Mi történt Gergő?
Gergő: Nagy nehezen felépítettünk egy várat, és Bill lerobolta…
Gustav: ohh… Bill… de szerencsétlen vagy… - nevetett
Georg: Inkább… cuki. XD – nevetett
Gergő: Héhé… Gustav! Ne bántsd Billt!
Gustav: jójó. XD
Andreas: Bill! Azt hiszem, hogy itt a legfiatalabb rajongód… vagy hódolód… vagy micsoda – nevetett
Nóra: Héhé… Andreas! Hagyd békén az öcsémet, jó? Még arra ráér, hogy buzi legyen… XD
Bill: Elég már… Tom most akkor megint együtt vagytok?
Tom: Igen… igen… igen… - közelebb húzott magához…
Bill: És akkor most mi lesz?
Tom: Linda visszajön hozzánk…
Nóra: Nemár! :’(
Én: Ajj Nóra… itt sem maradhatok… tudom, hogy szivesen láttok… de csak gond vagyok anyukádéknak, és ne tagadd… így is megszakadnak a munkában, nemhogy még itt lakjak én is… és tényleg, nagyon… nagyon köszönök mindent…
Tom: Héh… és ki mondta, hogy Nóra nem jön velünk? – mosolygott
Nóra és én: Micsoda?
Tom: nyugi. Csak egy ötlet… anyukádék is bele kell eggyezzenek… végül is 16 vagy, vagy leszel… nem tudom… de a nyarat te is nálunk tölthetnéd…
Nóra: de… én…
Tom: igen, te sem vagy gond… nagy házunk van… Linda majd alszik velem, te meg megkapod a lila szobát…
Nóra: Lila szobát?
Tom: jaja. XD minden lilában pompázik…
Én: Egy idő után hozzászoksz… mindent lila színban fogsz látni a világban… XD
Tom: Anyukád hol van?
Nóra: öhhm… azt hiszem a szobájában…
Tom: megyünk? – nézett Billre…
Bill: mehetünk. :D
Én: De mi…
Tom: Ti itt maradtok… mingyárt jövünk…

Nóra: Tuti nem engedi meg…
Én: Nyugi… meg fogja…
Andreas: meg fogja. :D
Gustav: Honnan veszed?
Georg: Mert cuki. XD – nevetett
Gustav: Hűtsd már le magad!

Ekkor kinyílt az ajtó…
Én: Naa… mit mondott?
Tom: Hát… - húzta a száját…
Nóra: Tudtam… mondd azt, hogy én megmondtam…
Bill: hát… van egy kis gond…
Én: BILL! Mondd már! Micsoda? Nem engedte meg?
Tom: A gond az, hogy van egy feltétele, és csak akkor jöhetsz, ha ezt teljesítjük…
Nóra: Micsoda? Megengedte??
Tom: Igen… igen… de azt mondta, hogy van egy feltétel…
Én: mi… micsoda?
Bill: Nem csinálhatunk belőled alkoholistát…
Nóra: Úr Isten! Ennyi?
Tom: Szerintem ez elég nagy probléma… ismerve az Andreas féle házibulikat… :D
Én: Ez most komoly?
Bill: De még mennyire… szedd össze a cuccaidat… irány Berlin…
Nóra: Ma?
Georg: Igen ma?
Andreas: Ajj… Georg… neked csak az a bajod, hogy nem kúrtál meg még senkit sem itt…
Georg: Hát épp ez az…
Bill: Igen… ma… nem akarok hotelbe menni…
Tom: Ohh... Bill… de kényes a p*csád. XD
Bill: Idióta… nem, csak szeretnék már otthon lenni… reggel meg jönnének a rajongók… jobb ez így ha nem tudják, hogy itt jártunk…
Én: BILL!
Bill: Most mi van?
Én: Figyelj… én is voltam „csak” rajongó… és mindent megtettem volna, egy autogramét, tudom, hogy mennyire várnak itt titeket koncertre… legalább reggel, a hotel előtt osszatok pár autogramot… jó? És reggel korán elmehetünk… felőlem…
Tom: Az én csajom... – húzta ki magát… :D
Bill: Legyen… de itt hol van hotel?
Én: Nézd… ott a Sofitel… szemben… multkor is ott szálltatok meg, mikor koncerten voltatok…
Tom: Te ezt honnan tudod?
Én: Akkor is kint voltam Nórával… XD Csak Nóra nem fan, csak elrángattam…
Tom: Hihetetlen, hogy mi akkor találkoztunk…
Én: Nekem mondod? XD
Helga: Szóval kinek is kell örülni? – jött ki a szobából…
Nóra: Ajj anyu… ez most komoly? Mármint… tényleg? Simán megengedted?
Helga: Igen… 16 leszel, úgy sem voltál még Berliben… itt az ideje… de apáddal még meg kell beszéljem… Szóval nem ma indultok, ugye?
Én: Nem! Dehogyis… Bill pont arról beszélt, hogy milyen rég volt hotelben… szóval itt szenben fognak aludni a Sofitelben…
Bill: pöff. XD