Nóra: Komolyan? Az apád? Lefeküdtél Tommal? Smárolt egy másik csajjal? És én nem vettem fel azt a k*rva telefont?!
Én: Igen… ez így dióhéjban…
Nóra: Ajj… Linda! Nyugodj meg! Most már itt vagy. Senki nem tudja, hogy hol lehetsz… majd egy idő után elfelejtenek… hidd el!
Én: Igen… ők el… de én nem tudom őket… főleg Tomot… beadta azt a szöveget, hogy nem olyan mint az újságokban, bíztam benne… erre meg ezt teszi… arra kellettem neki, hogy megb*sszon… de miért voltam ennyire vak? :(
Nóra: Nyugodj meg! Anyukád tényleg ilyen lett?
Én: Jah… az a másik… minden a feje tetejére állt… olyan jól megvoltunk még 3 hónapja… semmi gond… semmi… erre meg…
Nóra: Minden rendben lesz! Megígérem!
Én: Jah igen… a másik amit szeretnék kérni, hogy egy ideig itt lakhatok? Beszállok a családi kasszába, mert leszedtem az összes pénzem a kártyámról…
Nóra: Ez természetes… ameddig csak akarsz...
Én: Köszönöm…
* Eközben Berlinben *

Bill: Szerintem…
Tom: Hol van… mondd már meg!
Bill: De nem biztos, csupán megérzés…
Tom: MONDOD?!
Bill: Szerintem Nóránál lehet… csak oda mehetett…
Gustav: ohh… b*szmeg Bill. És honnan tudjuk, hogy hol lakik Nóra?
Georg: Ohh.. geci, hogy neked eddig miért nem adtak Nóbel-díjat..
Bill: Álljatok már le! Felhívom David-ot, hogy tudakolja meg a címet!
Bill fel is hívta, és David mondta, hogy ahogy megtudja, azonnal visszahív!
Nem is telt bele sok idő… egy óra múlva már csörgött a telefon…
Tom: Igen?!

- Ahha köszönöm! -

- Jah a turné… majd beszélünk később róla! Szia! -

Bill: MEGVAN?
Tom: Igen…
Andreas: Menjünk!
Bill és Tom: HOVA MÉSZ TE? :D
Gustav: Veletek megyünk… úgy is rég láttuk Budapestet… örömet szerzünk a magyaroknak…
Georg: De még milyen örömet… :D
Tom: De hát…
Bill: Hagyd! Hagy jöjjenek! :)
3 óra múlva már Ferihegyen voltak… és kerestek egy taxit…

* Nóráéknál *

Gergő: Akkor most itt fogsz lakni? – nézett rám
Én: Én nem… nem tudom…
Helga: Persze, itt fog velünk lakni.
Én: köszönöm.
Helga: természetes… anyád meg le lesz b*szva ha találkozok vele…
Nórával csak mosolyogtunk... épp indulni akartunk nézelődni a városba, mikor Helga megszólalt!
Helga: Még nem menjetek sehova! Mingyárt kész az ebéd… utána mehettek… jó?
Nórával bólogattunk, és elkezdtünk megteríteni…

Helga: Kész az ebéd! – csöngettek – kisfiam, kinyitnád az ajtót?
Gergő: ahaaha… - lépett oda a 7 éves gyerek az ajtóhoz, majd kinyitta…
Gergő: Wáááááááááááááááááá! Tokio Hotel! Wáááááá…. Mingyárt bepisilek – ölelte meg Bill-t…
Bill: Hello kiskölyök… itt lakik Linda? - mosolygött
Gergő nem mondott semmit, csak bólogatott…
Tom: Gondolom te vagy Gergő…
Gergő még mindig csak bólogatott…
Helga: Gergő! Kik jöttek?
Gergő: Anya… itt van a TOKIO HOTEL!
Kiesett a kanál a kezemből… ami sikeresen a leves közepén landolt, és összecsapott mindent körülöttem…
Én: Ajj bocsánat… nem direkt volt, nem akartam… - mondtam idegesen, mikor megláttam Tomot…
Helga: Öhhm... semmi gond… majd összetakarítom… Ti kik vagytok?
Én: Helga… ők azok… akikről meséltem…
Nóra: Tokio Hotel? A mi házunkban? Úr Isten… Gyere Gergő… menjünk be…
Gergő: Bill! Te vagy a példaképem! Megnézed a szobámat? – húzta maga után…
Bill: Ohh… köszönöm… igen menjünk, szerintem gyertek ti is… - mutatott Georgra, Gustavra, és Andreasra… jelezve, hogy hagyjanak minket kettesben…- Gergő mi is a teljes neved?
Gergő: Nir Gergő…
Bill: Már látom magam, előtt a címlapot… amin te vagy… de gyere… menjünk a szobádba…
Nóra: Mehetünk! De Lindi! Hallgasd végig mit akar mondani Tom… ha már idáig eljött…
Mindenki bevonult Gergő szobájába… Tom és én maradtunk csak a konyhában…
Tom: Én…
Én: Te meg én… most bemegyünk Nóra szobájába, mert lassan jön Nóra apukája, és nem akarunk zavarni…
Tom: öhhm… oks…
Én: gyere utánam…
Bementünk Nóra szobájába…
Én: Szóval… te?
Tom: Te félreérted a helyzetet… az amit láttál, tényleg nem, úgy volt…
Én: igen… mint mindig…
Tom: De Linda! Figyelj! Nem úgy volt tényleg… mikor elmentél a fürdőbe, akkor az a Sandra odajött hozzám, először csak beszélgettünk, utána meg lesmárolt, de hidd el… ahogy kapcsoltam, azonnal eltoltam magamtól… és elkezdtelek keresni téged, el akartam mondani, hogy mi történt, nehogy mástól halld vissza… de akkor te már nem volt a buliban, sőt… már Németországban sem…
Én: Túl, sok ilyet hallottam már… örülhetsz, lefeküdtünk…
„Linda! Legyél már észnél! Hülye vagy?” – Hallatszódott kintről Nóra hangja…
Tom: Nem! Megint igazságtalan vagy… Nem emlékszel? Mikor először együtt voltunk, hányszor megkérdeztem, hogy nem korai még? És hogy biztos akarod? Linda! Figyelj… - ült le mellém – Én tényleg nagyon szeretlek, és iszonyat boldognak érzem magam, mikor veled vagyok… és hidd el… nem jöttem volna ennyit, ha nem is érdekelnél… és én tudom, hogy mi még együtt leszünk…
Én: Majd egyszer… talán…
„LINDA!” – hallatszódott kintről, mindenki hangja…
Tom: hagyjátok… felesleges, nem lehet rá hatni, nem hisz nekem…
Tom elindult az ajtó felé, és mikor megfogta a kilincset, megszólaltam:
Én: Tom…
Tom: igee – de nem bírta befejezni, mert megcsókoltam, éreztem, hogy mosolyog... hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott, hiszen nagyon… nagyon szerettem… éreztem a hideg piercingjét… wáá… tiszta libabőr lettem… majd a fülébe súgtam, hogy: Én is szeretlek…

„Most… Mi van?” – kérdezte Bill