Iszonyatos érzések dúltak bennem… Csalódtam Tomban, elhittem neki, hogy nem olyan, amilyennek az újságok beállítják… de tévedtem.. PONTOSAN UGYANOLYAN! Szerencsére nem volt messze Tomék háza… mikor beértem összepakoltam az összes cuccomat, és most tényleg mindent betettem, nem hagytam itt semmit sem, a közös képünket pedig darabokra szakítottam… felhívtam a repteret, hogy lefoglaljak egy jegyet. Felhívtam Nórát is, hogy jöjjenek ki értem Ferihegyre 22:22-re. Akkor ér oda a gépem.
A kulcsot felakasztottam a felső ajtóra, ahova a fiúk szokták… Taxival kimentem a repülőtérre, és épphogy elértem a járatom… Szerencsére anyám nem blokkolta le a hitelkártyám, így levettem az összes pénzt, ami rajta volt… mielőtt még megtenné. 
Felültem a gépre, és csak sírtam, a személyzet megkérdezte, hogy segíthetnek-e valamit, én meg csak legyintettem, hogy nem… nem tudnak.
Pesten rögtön Nóra nyakába ugrottam…
Nóra: Mi van? Mi a baj?
Helga: Mi történt?
Én: Nóra… majd nálatok elmesélem…
A kocsiban szótlanul ültem. Furcsa volt Nóráéknál lenni, hiszen több hónapja nem voltam itt…
Gergő: Szia Lindiiii!
Én: Szia szívem! Hogy vagy?
Gergő: köszi jól… nincs suli… tök jó… ja és képzeld…
Helga: Jó, most hagyd a lányokat… - szólt közbe – majd holnap elmeséled neki... Jó éjt csajok!
Mi: Jó Éjt!
Én: Nóra… menjünk be a szobádba… sokáig fog tartani…
Nóra: jójó… - majd bementünk…
Én: Nóra… én hívtalak, de nem vetted fel…
Nóra: Tudom, bocsi, hogy nem hívtalak vissza, de hülyeséget csináltam, és anyáék eltiltottak a telefontól… De mesélj! Mi a baj?
Én: Képzeld… Tom és együtt jártunk, és Arnold…. – meséltem neki végig az egész storyt…


*Eközben Berlinben *

Tom: Héé! Mit csinálsz? Normális vagy?
Sara: Ne mondd, hogy nem élvezted…
Tom: Nem… képzeld nem… megkeresem Lindát, te meg kopj le… rendben?
Sara: Idióta… engem orrba-szájba b*szhatnál, de neked az a csaj kell…
Tom: Ez a különbség kettőtök között… na csá… és ne gyere a közelembe…
10 perc keresés utána Tom odament Billhez, aki épp egy csajjal smárolt…
Tom: Nem mondom öcsi… jóval kezdesz… de most szálljatok ki egy kicsit egymás szájából…
Bill: Mi van? Mi ilyen fontos?
Tom: Nem láttad Lindát?
Bill: De láttam…
Tom: És hol van?
Bill: Otthon… valószínűleg…
Tom: Mert?
Bill: Én sem maradtam volna otthon, azok után itt, amit azzal a csajjal csináltál a szeme láttára…
Tom: Nem mondod basszus, hogy látta?!
Bill: Dede… és elkérte a lakáskulcsot…
Tom: Te meg odaadtad neki?
Bill: Nem láncolhattam ide… Biztos otthon van… menj utána…
Tom: jaja… kösz öcsi… és csak folytassátok… - nézett a csajra…
Tom hazáig rohant… látta, hogy a kulcs fel van akasztva, és vak sötét az egész házban… azt hitte, hogy alszom… felment az emeltre, először az ő szobájába nézett be, és nem látott… majd a lila szobába lépett be, de ott sem talált…
„ILYEN NINCS! Nincsenek itt a cuccai! Linda… Linda elment!” – mondta magában… és egy könnycsepp folyt le az arcáról…
Nem tudott mit kezdeni, mert azt se tudta, hogy hol vagyok… lefeküdt az ágyamba a párnámmal és elaludt… másnap délután, már mindenki otthon volt, ő kelt utoljára…
Lement a konyhába…
Bill: Szia Tesó! Linda még alszik?
Tom: Nem, már nem alszik…
Andreas: Mikor jön le?
Tom: Nem jön le…
Gustav: Mi történt?
Tom: Mi történt? Még kérdezitek… nem elég nyilvánvaló, hogy Linda elhúzott a tegnapi incidens után? Meglátott, ahogy azzal a S… Sandra… vagy mi a neve… nah szóval, hogy vele smárolok, és fogta magát, és itt hagyott minket… Se kép, se hang, még a közös képünket is összetépte… De ha én megtalálom azt a Sandrát, vagy hogy hívják, esküszöm, hogy agyonverem…
Bill: Nem lehet, hogy az anyjához ment?
Tom: Kizárt… utálja… tuti nem ment haza…
Bill: Azért menj… és nézd meg!
Tom átment hozzánk, és Zsanett nyitott ajtót…
Tom: Jó Napot! Linda?!
Zsanett: Neked is! Nálatok van… nem?
Tom: Nem… - levegőt vett, de nem mondta el az igazat, mert tudta, hogy anyu megkeresett volna – elment boltba, és még nem ért haza… azt hittem, hogy bejött valami cuccáért… Azért köszönöm. Viszlát…
Tom hazasétált…
Georg: Naa?
Tom: Mi Na? Megmondtam, hogy nem lesz ott… elment valahova…
Bill: Én tudom, hogy hova ment…