Egyik este, mikor hazaértünk, Andreas volt nálunk… vagyis Toméknál. xD
Andreas: ohh… sziasztok! Jobban vagy Lí?
Én: aha… köszi. :) – öleltem meg…
Andreas: Mit szólnátok egy kis házibulihoz?
Bill: ajj.. de nekem nincs kedvem takarítani…
Andreas: HÜ-LYE! Nálam… lesz… holnap… eljöttök?
Tom: felőlem… Linda?!
Én: aha aha… menjünk… olyan rég voltam már bulizni…
Bill: jójó… akkor megyünk… szólsz te Gustiéknak?
Andreas: ohh… ők már ott vannak… segítenek nekem holnap berendezni a házat… meg a fényeket felszerelni… de én akkor megyek is…
Mi: csőőő Andreas…:)
Én: Tök fáradt vagyok… lejártam a lábam… de legalább már ismerem Berlin-t.
Tom: ez volt a célom… nah akkor felmegyünk a szobába?
Bill: na csak óvatosan… - nevetett
Én: nyugi… most tényleg alszunk…
Tom: igen… túl fáradtak vagyunk, mi most mozogni… - mosolygott… - Jó éjt Bill!
Én: Jó éjt!
Bill: Nektek is!
Felmentünk az emeletre…
Tom: héé… aludjunk most az én szobámban… jó? Már fáj a szemem… mostantól mindent lilában fogok látni…
Én: jóó… felőlem… de én most megyek fürdeni…
Tom: jó… addig megcsinálom az ágyat…
Mire megfürödtem már Tom aludt… vagyis azt hittem…
Tom: héé… ez sokáig tartott…
Én: ez van. xD te nem mész fürdeni?
Tom: már voltam Billnél… lefürödtem nála…
Én: aha… amúgy anyukád mikor jön haza?
Tom: öhhm… azt hiszem a hétvégén…
Én: jóó… de most már tényleg aludjunk… nagyon fáradt vagyok…
Tom: én is… gyere ide…
Átölelt, és másnap délután 2-ig aludtunk… Mikor felkeltem már Tom is fent volt… együtt lementünk reggelizni, fürödtünk… átöltöztünk, és eljött az este 8… elmentünk bulizni Andreasékhoz… nekik is hatalmas házuk volt…
Andreas: Hy all!
Tom: ajj… Andreas… már keresztbe állnak a szemeid?
Andreas: igen… gyertek beljebb…
Bill: jó, én megyek iszok valamit…
Tom: Már?
Bill: Be kell hozzam Andreast…
Tom: de te nem is szoktál annyit inni…
Bill: nem is gondoltam komolyan… na páá…
Tom: ezzel mi van? :D – nézett rám.
Én: Nem tudom, a te öcséd…
Tom: Leülünk? – mutatott egy üres kanapéra…
Én: ahaa… - majd elindultunk a kanapé felé…
De megállított egy csaj… Valami Sara volt a neve…
Sara: Sziaaa Tomciii! Kérhetek egy autogramot?
Tom: öhh… jaaah…
Sara: Közös kép?
Tom: okés…
Mikor lerázta a csajt, rám nézett… majd a hely felé mutatott… amit épp abban a percben foglaltak el…
Tom: ezért nem jó sztárnak lenni… :D
Én: nyugi… várj… én ezt a számot ismerem… Madonna és Justin száma…
Tom: jaja… a 4 minutes... megyünk táncolni?
Én: jaja… :D
Tom iszonyat jól táncol… kavartunk, ahogy csak lehetett, mindenki minket nézett… lehet, hogy csak azért mert Tom Kaulitz volt a párom, nem tudom, de nagyon jó volt, és a szám végén tapsot is kaptunk…
Tom: nagyon jól táncolsz
Én: köszönöm… te sem panaszkodhatsz… de én most kimegyek a mosdóba
Tom: ok… addig keresek egy ülőhelyet…
Elmentem felfrissítettem magam, de közben összefutottam Georggal, aki csoda hogy a lábán tudott állni…
Georg: Szia Líí!
Én: Szia… uh basszus, te is sokat ittál
Georg: Én algi ittam… emn hiszed?
Én: de… látom rajtad…
Georg: hééé… megyek táncolni… látod azokat a csajokat? Felpróbálom az egyiket…
Én: Javíthatatlan vagy… :D – nevetettem, de már Georg nem volt mellettem…
Mikor kijöttem kerestem Tomot, de sehol sem láttam…
Én: Hé Bill! Nem láttad Tomot?
Bill: De… ott ül – mutatott a sarokba – de várj! Ne nézz oda! Most ne!
Én: Miért nem?
Megfordultam, és láttam, hogy Tom Sarával smárol… nem néztem tovább őket…
Én: Bill! Add ide a lakáskulcsot!
Bill: Minek?
Én: BILL! ADD IDE! – ordítottam és közben sírtam…
Bill: Tessék, de ne csinálj semmi hülyeséget… mikor hazamegyünk mi is megbeszéljük… jó?
De nem válaszoltam, csak ott hagytam őket…