Tom: Jó… én felmegyek hozzá, sziasztok srácok! És köszi Andreas!
Andreas csak meglegyintette a kezét, hogy semmiség…
Kopogtam az ajtómon…
„Gyere!” – szóltam ki…
Tom: Hogy érzed magad?
Én: szörnyen… a saját anyámat sem érdeklem, magához akar láncolni, hogy látszódjon a nagy családszeretete… de anya nem ilyen volt… nem tudom mi lelte… De gyere, ülj le ide… - mutattam magam mellé…
Tom: Nórával beszéltél?
Én: nem veszi fel…
Tom: uhh… nyugodj meg! Minden rendben lesz…
Én: És mégis hogyan?
Tom: Azt még nem tudom… - majd átölelt…
De nekem több szeretetre volt szükségem… nagyon sokra, így fogtam magam és megcsókoltam, és elkezdtem vetkőztetni… nem tudom, hogy mi lett velem, de most erre volt szükségem, hogy levezessem az energiám. XD
Tom: héhé… mit csinálsz?
Én: szerinted?
Tom: de… várj… jó az időzítés?
Én: igen… tökéletes…
Tom: De nem korai még? Nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak erre megyek…
Én: Nem.. bizonyítottál… csomó alkalmad lett volna megtenni, de nem tetted… de állj már le… :D Te vagy Tom Kaulitz… nehogy már ne akarj megt*szni. – nevettem. XD
Tom: De… dehogyis nem… Várj! – majd kiment a szobából… pár perc múlva visszjött…
Én: Hova tüntél?
Tom: Múltkor azt mondtad, hogy nem szeretnél gyereket… - mosolygott…
Én: ohh… milyen figyelmes vagy… hol is tartottunk? – tetettem a hülyét. XD
Tom: ohh… gyere ide… megmutatom… majd elkezdett ő is vetkőztetni…
Mikor már csak fehérnemű volt rajtunk, Tom még egyszer megkérdezte, hogy akarom-e, amire én csak annyit reagáltam, hogy megcsókoltam a nyakán… Elkezdtük lehámozni a maradék ruhadarabot egymásról… mikor már nem volt rajtunk semmi sem, Tom megtette… magáévá tett… Kicsit fájt, mivel még szűz voltam, de nem bántam… mikor befejeztük Tom hozzám szólt:
Tom: Alszol?
Én: nem, még nem…
Tom: el kell mondjak valamit…
Én: mondjad – pusziltam meg
Tom: Én már láttalak ez előtt meztelenül – nevetett
Én: Micsoda? :D
Tom: Tudod, mikor legelőször nálunk aludtál, és kértél törölközőt…
Én: igen, de akkor tényleg, csak a kezedet tetted be…
Tom: Igen, de tudod… a tükörben pont láttalak… - szégyelte el magát. XD
Én: jajj te. :D Most már mindegy… - csókoltam meg… - de most már aludjunk… jó?
Tom: jójó, szép álmokat… :)
Elaludtam Tom karjai között aludtam el, és keltem fel, de nem akartam felkelteni, ezért nem mozdultam meg… Nem sokkal később ő is felkelt…
Tom: Jó reggelt szerelmem…
Én: Neked is… nem megyünk le enni? Éhes vagyok…
Tom: Most keltünk… ;)
Én: Nem… te most keltél, én fél órája fekszem itt mozdulatlanul, nehogy felkelj…
Tom: jajj.. de drága vagy… :D Na gyere… menjünk… - pattant ki az ágyból…
Én: öhhm… Tom…
Tom: Igen? Nem jössz? :D
Én: De… csak fel kéne öltözni… nem? :D – néztem Tom anyaszült meztelen testére…
Tom: ohh… de… :D – nevetett…
Mindketten felöltöztünk, és lementünk reggelizni…
Bill: Jó reggelt!
Mi: neked is!
Bill: Mi ez az öröm?
Én: semmi semmi… :D
Bill: ahha ahha… :D
Tom és Bill egymásra nézett, és Bill egyből rájött, hogy mi volt…
Bill: semmi semmi… XD – nevetett…
Tom: ööö… van kaja?
Bill: keress valamit… ott a hűtő… De bocs Linda megettem a csokis sütit… ha nem gond…
Én: fooj… dehogyis. xD nem szeretem a csokit…
Az ikrek: MICSODA?
Én: nem szeretem és kész. XD
Bill: hogy lehet nem szeretni?
Én: Mindenki mást nem szeret… te a brokkolit nem szereted, és én a csokit…
Bill: Ugye nem mondod, hogy szereted a brokkolit…
Én: Még jó hogy. XD
Bill: Akkor van egy rossz hírem… amíg itt laksz maximum gyorsbüfében látsz brokkolit – nevetett. xD
Tom: Tényleg… délután elmegyünk valahova?
Én: ahha.. elmehetünk…
Bill: jó látni, hogy mosolyogsz
Én: örökké nem lehetek szomorú… amúgy meg Arnoldnak köszönhetem, hogy itt vagyok, mert ő nincs, akkor biztos nem költözünk ide, és akkor most nem is lennék itt…
Tom: jójó, de azért ne köszöngess semmit sem annak az alaknak… :D
Én: nem is komolyan gondoltam. xP
Aznap elmentünk sétálni, mozizni, eltöltöttük az időt… így ment elég sokáig… minden nap jártuk a várost, mutatott klassz helyeket… tök szerelmes voltam, és el is felejtettem, hogy anyuékkal mi van…