Másnap a suliban találkoztam Tommal, és csodák csodájára, nem felejtette el az iPodom…
Én: köszönöm…
Tom: Beszéltem Billel a képről…
Én: És? XD
Tom: Azt mondta, hogy ő nem csinál ilyet. XD
Én: hm… Bill már csak ilyen. :D
Bill: Milyen is? :D
Én: Szia! :D Nem vagy képes egy közös képet csinálni Tommal? Ahol épp kancsalítotok?
Bill: Nehogy már te is ezzel gyere. – nevetett
Én: Várj, nézd rólam itt van egy kép Nórával. :D
Bill: Uhh anyám segíts. xD – nevetett
Tom: Na látod Tesó… ebben nincs semmi gáz… :D – nevetett tovább
Bill: Ti betegek vagytok…
Tom: hm… xD
Bill: Várj… ti… ti most együtt?
Tommal egymásra néztünk…
Én: Igen… valahogy úgy. :)
Tom tökre meglepődtem, hogy ezt mondtam, de felcsillant a szeme…
Bill: Komolyan? :D
Tom: Igen igen…
Bill: naa… gratula… gyere Tom… óránk van.
Tom puszit nyomott az arcomra, majd én besétáltam a terembe…
Ann: Ugye nem láttam jól???
Én: Micsodát?
Heidi: Te…
Ann: meg Tom? Tom Kaulitz? A Tokio Hotel
Heidi: gitárosa??
Ann: Együtt vagytok?
Én: Igen együtt, de miért?
Heidi: De ugye tudod milyen?
Én: Igen, én tudom, de ti csak azt tudjátok, amit az újságok leírnak…
Ann: De ugye tudod, hogyha ez kiderül, ha nem is világszerte, hanem csak itt ebben a suliban, te nagy bajban leszel?!
Én: Mert?
Heidi: Itt mindenki szeretne járni valamelyik Kaulitzcal, és ez neked sikerült… szerintem hányan lesznek rád irigyek, és mérgesek?
Ekkor elkezdődött az óra, gondolkoztam is, hogy tényleg lehet benne valami, amit a csajok mondtak… de bíztam benne, hogy majd elnézőek lesznek… és megértik, hogyha Tom boldog, akkor megéri… de Tom biztos boldog?
Órák után Tommal és Billel találkoztam a buszmegállóban…
Tom: Sziaa kicsim! Hogy vagy?
Én: Sziasztok! Hát… türhetően, ti?
Bill: Szia! Türhető? Nem túl meggyőző…
Én: hát… mondott valami pár csaj… és most ez piszkál…
Tom: Mégpedig?
Én: Hát, hogy ha kiderül, hogy mi járunk Tommal, milyen nagy botrány lehet belőle…
Bill: Figy tesó… ebben tényleg van valami. – nézett Tomra… -, szerintem jobb, ha titokban tartjátok…
Tom: Titokban? :S
Én: Ez az egyetlen megoldás, ha nem szeretnénk, hogy zaklassanak…
Tom: Ilyenkor úgy utálom, hogy híres vagyok, mintha nem is lennék fiatal, nem csinálhatok semmit sem, mert mindenhol rajongók, poparazzik…
Én: Ne húzd fel magad… attól még a suliban lóghatunk együtt, csak nem úgy, mint egy pár… de van még valami…
Tom: igen?
Én: Te boldog vagy velem?
Tom: Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy boldog vagyok… :)
Én: akkor jó. – bújtam oda hozzá.
Hazaértem, anyu szokás szerint nem volt otthon, és este sem jött haza, azt gondoltam, ha majd egyszer végre látom még az életben, szólok neki, hogy azért néha haza is jöhetne. :S
Másnap csütörtök, péntek… elteltek a napok… anyut csak reggel láttam, meg este hallottam, mikor hazajött. Tommal próbáltunk feltűnésmentesen járkálni…