Felkeltem este, és kivételesen anyu otthon volt.
Én: Szia Anya!
Anya: Szia! Jobban vagy már?
Én: Igen… valamivel jobban…
Anya: aha… meggyógyítottak…
Én: öhhm… ezt hogy érted?
Anya: Tom még itt volt, mikor hazajöttem, mert ő is elaludt veled. Nagyon kedves srác.
Én: Igen… nagyon kedves.
Anya: Szerintem holnap se menj suliba! Jó?
Én: Hát…
Anya: Még ezt az egy napot kibírod, holnap elmegyek az orvoshoz, és kérek igazolást. Szerdán már mehetsz, amúgy mióta szeretsz te suliba járni? Tom miatt?
Én: Nem tudom… talán…
Anya: Beszélgettem Tommal…
Én: IGEN? Miről?
Anya: Nem sokat, csak mondta, hogy most nem turnéznak, és hogy örül, hogy megismert téged… szóval úgy általánosságokról…
Én: aha…
Anya: kész a vacsora! Menj enni!
Én: jóóó…
Kaja után felmentem lefeküdni, de nem bírtam aludni, nem is csoda, hiszen rengeteget aludtam… zenét sem bírtam hallgatni, hiszen még mindig Tomnál volt az iPodom… csak bámultam a falat, és gondolkoztam… Tomról, Nóráról, az életemről, anyáról, hogy milyen jól megvagyunk apa nélkül. Apa arcára már nem is emlékszem, hiszen nagyon kicsi voltam, mikor elhagyott minket. Hajnalban sikerült elaludnom, és megint későn keltem, de már volt erőm felöltözni, és rendbe szedni magam… 3-kor megint Tom csengetett:
Tom: Szia! :)
Én: Hello! :)
Tom: Sokkal jobban festesz… jobban is érzed magad?
Én: Igen, holnap már megyek suliba… szuperdoki megtette a hatását… :D
Tom: Örömmel hallom…
Én: Bejössz?
Tom: ha bemehetek…
Én: persze… :D
Tom: Amúgy beszéltem anyukáddal tegnap. – csuktam be az ajtót.
Én: Igen, tudom, mondta, hogy beszéltetek…
Tom: Nagyon kedves anyukád van.
Én: Tudom… sokat köszönhetek neki. Tuti nem tartanék itt, ahol most…
Tom: Igen… én is sokat köszönhetek neki…
Én: Mégpedig?
Tom: Ha nincs ő, akkor te sem vagy. :D
Én: ohh… mégis figyelsz biológia órán?
Tom: nem… ez tapasztalat. XD
Én: hhm… kérsz valamit enni vagy inni?
Tom: nem kösz, voltam már otthon…
Én: te tudod… :D de én eszek, mert éhes vagyok. Nemrég keltem…
Tom: csak nyugodtan… :) Amúgy anyukádat akkor, mikor érted jött hozzánk, hogy vetted rá, hogy azt mondja, hogy tudott mindenről?!
Én: Hát nem volt egyszerű… először nem is akart hallani róla, de mondtam, hogy ti ezt nem érdemlitek meg, hogy Simone megtudja, hogy mi az igazság…
Tom: huh… az én anyám tuti nem falazott volna nekünk…
Én: Szerintem az én anyámnak is ez volt az első és utolsó ilyen bevetése. xD Amúgy Andreas? Gustav? Georg?
Tom: Andreas azt hiszem épp nyaral valami szigeten… Georg és Gustav otthon vannak a családjukkal…
Én: Akkor most TH pihi? :D
Tom: Ha a suli annak számít…
Én: Nektek igen… :D Annyira furcsa, hogy 3 hete még tiszta TH lázban éltem, és egy közös képért képes lettem volna meghalni, most meg itt vagy, Tom Kaulitz… a házunkban…
Tom: hm… akkor csináljunk egy képet, nehogy meghalj nekem… :D
Én: Komoly? :D
Tom: igen, hozd a gépet… :D
Felrohantam a szobámba a digiért…
Tom: csííííííííz. :D
Tom: azta. :O ez baromi jó kép lett… nézd meg!
Én: Tényleg… tök jóóó… :D
Tom: Majd kérek belőle egy másolatot…
Én: Várj… kinyomtatom… Nem tudom, miért vagy feldobva, rólad minden kép, a stylestek beállítanak, egy profi fotós lekap, és máris mehet a címlapra…
Tom: Jól látod a dolgokat – egozott… - De nem.. ez a kedvenc képem…
Én: aha… :D
Tom: Amúgy neked is csak jó képeid vannak. – nevetett
Én: ajj… azt a képet… Nórával… hanyagolhatjuk? :D Tényleg… holnap elhozod a suliba?
Tom: igen, ha nem felejtem el… majd ráveszem Billt, hogy csináljunk mi is egy ilyet, és majd én is megmutatom…
Én: Ne felejtsd el! :D Csak aztán nehogy a címlapon lásd legközelebb… Tessék, itt a kép.
Tom: köszi…Azt hiszem, megyek is… hagylak pihenni, nehogy visszaess…
Én: nem vagyok fáradt… de ahogy gondolod… úgy is össze kell pakoljak fent… xD
Tom: jójó. :D nah szia!
Én: Tom! Ne felejtsd el az iPodom, jó?
Tom: jójó…
Én: köszi ezt is, meg hogy bejöttél megnézni, hogy mi van velem…
Tom: Ez természetes…
Én: Tom… szeretnék kérni valamit…
Tom: mondd csak…
Elkezdtem közeledni Tom felé… pár centire voltak egymástól ajkaink, és Tomnak akkor esett le, hogy mit is szeretnék… és mikor végre rájött, összeértek ajkaink… Iszonyat jó volt vele smárolni, úgy, hogy most már van fogalmam arról, hogy ő Tom Kaulitz… Mikor befejeztük, csak egymásra mosolyogtunk, és Tom elment…